146470. lajstromszámú szabadalom • Eljárás organikus hatóanyagot tartalmazó növényvédőszer szuszpenziók előállítására

0 Megjelent: 1960. április 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.470. SZÁM 45. 1. OSZTÁLY — SA—877. ALAPSZÁM Eljárás organikus hatóanyagot tartalmazó növény védőszer szuszpenziók előállítására A Magyar Állam, mint a feltalálók: Szabó Károly, dr. Haraszti József és Schalber Lajos fűzfőgyártelepi lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1955. szeptember 7. A DDT (diklórdiifeniltriklórmetil-metán) kiváló rovarölő sajátsága jól ismert mind a gyakorlati növényvédelemben, mind a háztartás és egészség­védelem területén. Ez az anyag legtöbb vonatkozásban kiszorította a gyakorlatból a korábban használt szűk hatás­spektrumú és mérgező, pl. arzén tartalmú és bom­lékony növényi eredetű hatóanyagokat, amilyen a piretrin, rotenon stb. Néhány alkalmazási területen azonban ez ideig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. így pl. a növényvédelemben az lalmarnoly és burgonya­bogár ellen az eddig ismert DDT készítményekkel nem'lehet teljes biztonsággal védekezni. Az almamoly elleni védekezés megoldására kül­földön és belföldön egyaránt számos kísérlet folyt különböző DDT tartalmú szuszpenzióval és emul­zióval. Ezek a kísérletek mind azt bizonyították, hogy a DDT készítmények viszonylag magas, koncent­ráció mellett (0,6—1,2% sem nyújtanak kielégítő védelmet, legfeljebb megközelítik, de felül nem múlják az arzénvegyületek hatásfokát az alma­moly elleni védekezésben. Mi kísérleteinknél abból a feltételezésből indul­tunk ki, hogy a jó hatásfok elérését fenti esetek­ben nem a hatóanyag toxikológiai hiányosságai, hanem a kikészítés tökéletlensége gátolta. Világszerte két alaptípusú kikészítés) forma szokásos és ismeretes a szerves aktív anyagok esetében: a) emulziós oldatok készítése, b) ásványi eredetű, mikrodiszperzitású vivő- és hígítóanyagok alkalmazása a mechanikai diszper­gálás megkönnyítésére. Mindkét esetben viszonylag nagy, a hatóanyagát többszörösen meghaladó tömegű ül. felületű hígító­ul, vivőanyagot alkalmaznak s ezáltal kívánják biztosítani a hatóanyag nagy felületén való egyen­letes elosztását. De éppen azért, mert itt az aktív felületnek (felületi hatásának) rendkívül nagy sze­rep jut, a túlnyomó részt nem aktív anyagokból álló készítmények esetében erősen degradálhatjuk az aktív anyag toxikológiai értékét különböző hí­gító- és vivőanyagok alkalmazásával. Ennek magyarázata: szuszpenzióknál és porozószereknél az, hogy a mikrodiszperzitású hígítóanyag és hatóanyag­szemcséket bevonja, a rovar számára a hatóanyag hozzáférhetetlenné válik, s így természetesen csökken az inszekticíd hatás, továbbá a szemcsék összetapadásából létrejövő konglo­merátum rosszul tapad, a kezelt felületen, így a védőhatás időtartama megrövidül. Ezenkívül a sok idegen anyagot tartalmazó por­keverékekben az aktívanyag szemcseméretének ellenőrzése és az optimális hatásfokra történő be­állítása nem valósítható meg. Emulziós oldatok alkalmazása esetén viszont a kezelt felületen az alkalmazott oldószertől függően alakul a hatóanyag bevonat minősége (szemcse­nagyság, egyenletesség, kristályosodás, ill. párol­gási sebesség stb.) és annak toxikológiai értéke. Oldószerek alkalma aktívanyagok stabi­litását is károsíthatják, mint pl. az ásványolajok a DDT stabilitását. Kísérleteink során kialakított eljárásunkkal fenti hibákon és hiányosságokon kívánunk segí­teni. Az eddig isimért gyakorlati eredmények az elméleti megfontolásokat teljes mértékben iga­zolták. Eljárásunkkal olyan mikrokristályos DDT szusz­panziót sikerült előállítanunk, melynek szerke­zete, szemcsemérete egyértelműen és véglegesen kialakítható a gyártási folyamat alatt és a további mozgatás, tárolás, vagy a permetező oldat elké­szítése és a permetezett növényen való beszára­dasa cLbci LX sem változhat meg, a beállított opti­mális értékektől el nem térhet. Ezt a célt egyszerű mechanikai eljárással csak úgy tudtuk elérni, ha az eredetileg viaszos szer­kezetű technikai DDT-t kristályszerkezetűvé ala­kítottuk és ennek diszpergálását, aprítását szilárd hígítóanyagoktól mentesen végeztük el, alkalmas őrlőberendezésben. Az őrlés alatt, melyet célsze­rűen nedvesen végeztünk, könnyen ellenőrizhet­jük, hogy mikor érik el a DDT kristálykák a kí­vánt 0,5—10 mikronos nagyságrendet. Kellően aprított, finomelosztású szemcsék ki­alakításával a kistömegű hatóanyag nagy felüle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom