146447. lajstromszámú szabadalom • Fúvóka habpermet előállítására és eljárás éghető szilárd vagy folyékony anyagok tüzének eloltására habpermetsugarakkal, különösen tartálytüzeknél

Megjelent: 1960. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.447 SZÁM 61. a. 11—12. OSZTÁLY — FE—410. ALAPSZÁM Fúvóka habpermet előállítására és eljárás éghető szilárd vagy folyékony anyagok tüzének eloltására habpermet-sugarakkal, különösen tartálytüzeknél VEB Feuerlöschgerätewerk Apolda, Apolda (NDK) Feltalálók: Leypold Hans, Apolda, Nowak Horst, Weimar A bejelentés napja: 1958. július 22. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1958. február 14. A találmány nagyértékű hab képzésére szolgáló fúvókára vonatkozik, valamint a hab szétpenme­tezésére szilárd vagy folyékony tüzelőanyagok tüzének oltása esetén, előnyösen tárolótartály­tüzek oltására, amelynél a betét helytállóan van beépítve. Ismeretesek léghabcső formájú léghabfejlesztő készülékek, melyek injektor-elv alapján működ­nek, mégpedig oly módon, hogy a habképzőanyag keverék által atmoszférikus levegőt szívnak be és egy hengeres csatlakozó'csőben állítják elő a tűz­oltáshoz szükséges habot. E készülékeknél a hab­képző keverék egy fúvókabetét segítségével több sugárban, a tengellyel párhuzamosan vagy egy­mással szembe irányítottan porlódik, illetve már a fúvókabetét előtt egy örvénytest segítségével permetté alakul. Az eddig ismert léghabfejlesztő készüléket a hab zárt sugár formájában hagyja el. A mozgó rendszerű tűzoltásnál az ily módon fellépő hab­sugárzás csak kis felületre szór habot. Ezeknél a zárt sugár égőfelülethez való hozzáverődése an­nál hátrányosabb, minél inkább felkavarj a* az égő közeget. A magas tárolótartályokon elhelyezett eddigi állandó beépítésű haboltó4cészüléíkeknél a hab­sugár a tárolótartály falán vagy a habvezető­készüléken keresztül függőlegesen lefelé az égő közegre irányult. Ennek következtében az alábbi hátrányok jelentkeztek. A hab már a forró vezetékrendszerben leégési veszteséget szenved és saját áramlási esésének felhasználásával kell a tartály szélétől a közép felé áramlania. Minden további nélkül belátható, hogy ennél az oltási eljárásnál drága idő megy veszendőbe a tűz eloltásáig, amely annál inkább számottevő, mivel a tárolótartály forró szerkezeti részeinél a hab felemésztődik .(felszakad), úgyhogy ezen a helyen a tűz maradék nélküli eloltása csak hosszabb idő1 után lehetséges. E hátrányok a találmány .szerint azáltal vannak kiiküszöbölve, hogy új habpenmetező fúvóka és ennek az állandó haboltó-berendezésen való átgon­dolt elrendezése van megvalósítva, előnyösen folyé­kony anyagot tároló tartályoknál. Az új .perme­tező hab képzésére szolgáló fúvóka segítségével a léghab előállítása a következő módon történik: A habképző keverék a fúvóbetét fúvókáin nagy sebességgel áramlik keresztül és több kis folyadék­sugárra bomlik, melyek a furat helyzetétől füg­gően, a fúvókaház falának ütődnek, vagy a ten­gellyel párhuzamosan a fúvókán keresztül áram-* lanak. A ferde furatok emellett úgy vannak irá­nyítva, hogy a habképző anyag a falon szétporlik és a külső fal furatain .keresztül atmoszférikus levegőt szív be. Ez a hab a fúvókában a fúvóka eleje felé áramlik, ahol a fúvókafej szűkülése következtében ismét Örvénylés és további hab­képződés áll elő1 , amelyet a tengellyel párhuza­mos sugár még elősegít. Az összes jelenségek együttesen tökéletes habperaxtet-sugárzást ered­ményeznek, amelyek permetezési szöge a fúvóka alakjával szabályozható. Ennek következtében a habpermet nem mint kisfelületű és nagy kinetikai energiájú kötött sugár éri az; oltandó anyagot, hanem permetezett formában mint szétosztott sugár jut az égő felületre. Az ily módon adódó előnyök kézenfekvőek. Az állandó jellegű (stacionárius) tűzoltóberende­zéseknél, elsősorban tartályok oltóberendezéseiinéi, a tartály szélére helytállóan felerősített habpermet­fúvökák úgy vannak elrendezve, hogy valamennyi azonos 'magasságban, egy bizonyos szög alatt, mely előnyösen 9°, a külső tartály, illetőleg tank köze­pétől kifelé egy oldalra sugároznak úgy, hogy az egyes, tangenciális irányban ütköző sugarak a hab­permetet forgómozgásra kényszerítik. A habper­met ily módon létrejövő forgómozgása az egyes sugarak perrnetszűgéfeől adódó nagyobb hatófelü­letekkel együtt a legrövidebb időn belül a hab

Next

/
Oldalképek
Tartalom