146445. lajstromszámú szabadalom • Építőelem

2 146.445 lehetnek. Egy különleges megoldásnál a drótháló huzaljai közül csak minden .másodikat, sőt esetleg csak minden harmadikat hegesztjük a tartórácshoz. Ekkor a hegesztés kevésbé rontja a drótháló szilárdságát. Az építőelem a habarcs megszilárdulása után oly merev, hogy azt módunkban áll rugalmas vagy képlékeny (gumiból, acélrugókból vagy plasztikus műanyagból készült) csatolótestek útján az építmény egyéb részeihez csatlakoztatni és ily módon az építőelemet ezektől az egyéb részektől akusztikailag elkülöníteni. Végül ajánlatos az építőelemnek a közbülső réteghez viszonyítva vakolatoldali részei közül legalább a nagyfelületű vakolathordozót korróziógátló bevonattal ellátni. Ezenfelül azt találtuk, hogy az ismertetett építőelem a tartórendszer rúdsorainak mindkét irányában, vagyis a hosszrudak és a harántrudak irányában egyaránt, hajlítással szemben rendkívül merevvé válik, ha az egyik rúdsor külső oldalán elrendezett vakolathordozó a találmány szerint felületi kiterjedésének egyik vagy mindkét irányában (hossz- és harántirányban) előfeszített állapotban fekszik a tartórendszer rúdjaihoz. Ez a csekély adalékos műszaki ráfordítással elért lényeges növéHedése a hajlítási merevségnek az építőelem alkalmazási területét jelentősen kibővíti. Így elsősorban lehetővé válik szélesebb' födém- vagy falszakaszokat a találmány szerinti építőelemekkel szabadon hordozóan megépíteni. Amennyiben a tartórendszernek a közbülső réteg egyik oldalán levő rúdjai, amint említettük, előnyösen hegesztett kivitelű tartószerkezet részeit alkotják, e tartószerkezetet egyébként azonos K

viszonyok közöt gyengébbre lehet méretezni. Az előfeszített vakolathordozó felerősítése a tartórendszerre nagyobb távolságokban történhetik, mint elő nem feszített vakolathordozóknál, mert a vakolathordozó előfeszítése következtében annak behajlása a vakolat alkotta terhelés alatt messzemenően csökken. Ha a vakolathordozó dróthálóból áll, akkor ennek csak néhány huzalját, pl. minden második vagy harmadik huzalt kell a tartószerkezethez hegeszteni. Ha a találmány szerinti építőelemet előfeszített vakolathordozóval készítjük, akkor utóbbit a bizonyos mértékig meghajlított tartórendszer homorú oldalára erősítjük, előnyösen hegesztjük. Amikor a tartórendszert a ráhegesztett vakolathordozóval együtt síkba visszahajlítjuk, a vakolathordozóban fellép az elŐtfeszültség, mely az építőelem hajlítási merevségének rendkívüli fokozódását idézi elő. A találmány egy további változatánál az építőelemből készült szerkezeti rész merevségének növekedését azzal érjük el, hogy a rácsszerű tartórendszerbe és a vakolatot át nem eresztő közbülső rétegbe barázdákat hajlítunk, melyek egy, vagy pl. egymásra merőleges két irányban haladnak, aholis a rácsszerű vakolathordozót síkban hegesztjük e tartórendszer fölé, úgyhogy az a barázda alakú behajlásokat áthidalja. A habarcs vagy beton felvitele folytán a barázdás tartórendszer és a sík vakolathordozó között utóbbinak rácsszerkezetével vasalt hábaracs- ül. betonlapok keletkeznek, a barázdák helyén pedig habarcs- ill. betonbórdák, melyeknek vasbetéteit a tartószerkezet huzaljai alkotják. Az építőelemből készült ilyen szerkezeti részek a habarcs, ill. beton megszilárdulása után rendkívül merevek. Még további merevítést érünk el azzal, hogy a tartórendszernek egy barázdán belüli rúdjai fölé rácsszerkezet vagy teirpeszháló csíkjait hegesztjük, melyek a barázdák méghajlítása után a tartórendszer rúdjait a barázdák körzetében rácsszerkezetté kötik össze. Két ilyen építőelem összekötése folytán a beton ill. habarcs felvitele után egymással szemben fekvő két párhuzamos sík felülettel rendelkező szerkezeti részt kapunk. A találmány szerinti építőelemet olyan szerkezeti résszé is kialakíthatjuk, amely az építészetben teljes falelemként használható, különösen válaszfalak és máseffélék előállításához, és amelynek saját súlya kicsiny, elkészítése könnyű, beépítése gyors és gyártási, valamint szerelési költségei alacsonyak. E célból a találmány szerint az építőelem hátoldalán további sík, barázdamentes építőelem vagy pedig a tartórendszer barázdaszerű behajlításaival ellátott építőelem lehet, aholis a tartórendszerek a kívül fekvő vakolathordozókkal és a közbülső rétegekkel együtt, célszerűen hegesztés útján, egyetlen egységgé vannak összekötve. Az utóbbi fajtájú falelemeket tetszés szerinti nagy falakká sorakoztathatjuk és, amint alább kiviteli példák kapcsán közelebbről ismertetjük, ajtóós abláknyílásökkal láthatjuk el, hőszigeteléssel szerelhetjük fel és aránylag súlyos tárgyak felerősítésére is méretezhetjük. A rajzok a találmány szerinti építőelem néhány kiviteli alakját példaképpen tüntetik fel. Az 1. és 2. ábra az építőelem egyik megoldásának hosszmetszete, ül. keresztmetszete. A 3. és 4. ábra egy második megoldás hosszr-, ül. keresztmetszete. Az 5. ábra egy harmadik megoldás hosszmetszete. A 6. ábra a találmány szerinti építőelemet előfeszített vakolathordozóval szemlélteti. A 7. ábra olyan építőelem metszete, amelynek tartórendszerén barázdák vannak. A 8. ábra hasonló építőelemet mutat, mint a 7. ábra, de a barázdaéleken erősítésekkel. A 9—13. ábrák a találmány szerinti építőelemekkel képzett falelemek változatos keresztmetszetei. A 14. ábra a találmány szerinti építőelemekkel képzett előnyös kiviteli alak távlati képe és részben metszete. A 15. ábra a 14. ábra szerinti fal keresztmetszete. A 16. ábra súlyos tárgyak felerősítését szemlélteti a találmány szerinti építőelemek alkalmazásával felállított falra. A 17. ábra ilyen falbán ajtó- vagy ablaknyílás kialakítását mutatja. A találmány szerinti építőelemnek mindenekelőtt nagyfelületű, áttört a vakolathordozója van, amely egymást keresztező egyenes huzalokból alkotott szűkszemű dróthálóból áll. Előnyös, ha a huzalok a keresztezési pontokon egymáshoz vannak hegesztve. E drótháló a rácsszerű b tartórendszer egyik oldalán van, melyen át, az a dróthálótól 1 távolságban, a vakolat számára áthatolhatatlan c közbülső réteg terjed ki. Utóbbi elő-