146445. lajstromszámú szabadalom • Építőelem

2 146.445 lehetnek. Egy különleges megoldásnál a drótháló huzaljai közül csak minden .másodikat, sőt esetleg csak minden harmadikat hegesztjük a tartórács­hoz. Ekkor a hegesztés kevésbé rontja a drótháló szilárdságát. Az építőelem a habarcs megszilár­dulása után oly merev, hogy azt módunkban áll rugalmas vagy képlékeny (gumiból, acélrugókból vagy plasztikus műanyagból készült) csatolótestek útján az építmény egyéb részeihez csatlakoztatni és ily módon az építőelemet ezektől az egyéb ré­szektől akusztikailag elkülöníteni. Végül ajánlatos az építőelemnek a közbülső ré­teghez viszonyítva vakolatoldali részei közül leg­alább a nagyfelületű vakolathordozót korrózió­gátló bevonattal ellátni. Ezenfelül azt találtuk, hogy az ismertetett építő­elem a tartórendszer rúdsorainak mindkét irányá­ban, vagyis a hosszrudak és a harántrudak irá­nyában egyaránt, hajlítással szemben rendkívül merevvé válik, ha az egyik rúdsor külső oldalán elrendezett vakolathordozó a találmány szerint felületi kiterjedésének egyik vagy mindkét irányá­ban (hossz- és harántirányban) előfeszített álla­potban fekszik a tartórendszer rúdjaihoz. Ez a csekély adalékos műszaki ráfordítással elért lénye­ges növéHedése a hajlítási merevségnek az építő­elem alkalmazási területét jelentősen kibővíti. Így elsősorban lehetővé válik szélesebb' födém- vagy falszakaszokat a találmány szerinti építőelemek­kel szabadon hordozóan megépíteni. Amennyiben a tartórendszernek a közbülső réteg egyik oldalán levő rúdjai, amint említettük, előnyösen hegesz­tett kivitelű tartószerkezet részeit alkotják, e tartószerkezetet egyébként azonos K viszonyok kö­zöt gyengébbre lehet méretezni. Az előfeszített vakolathordozó felerősítése a tar­tórendszerre nagyobb távolságokban történhetik, mint elő nem feszített vakolathordozóknál, mert a vakolathordozó előfeszítése következtében annak behajlása a vakolat alkotta terhelés alatt messze­menően csökken. Ha a vakolathordozó dróthálóból áll, akkor ennek csak néhány huzalját, pl. minden második vagy harmadik huzalt kell a tartószer­kezethez hegeszteni. Ha a találmány szerinti építőelemet előfeszített vakolathordozóval készítjük, akkor utóbbit a bi­zonyos mértékig meghajlított tartórendszer ho­morú oldalára erősítjük, előnyösen hegesztjük. Amikor a tartórendszert a ráhegesztett vakolat­hordozóval együtt síkba visszahajlítjuk, a vakolat­hordozóban fellép az elŐtfeszültség, mely az építő­elem hajlítási merevségének rendkívüli fokozó­dását idézi elő. A találmány egy további változatánál az építő­elemből készült szerkezeti rész merevségének nö­vekedését azzal érjük el, hogy a rácsszerű tartó­rendszerbe és a vakolatot át nem eresztő közbülső rétegbe barázdákat hajlítunk, melyek egy, vagy pl. egymásra merőleges két irányban haladnak, aholis a rácsszerű vakolathordozót síkban hegeszt­jük e tartórendszer fölé, úgyhogy az a barázda alakú behajlásokat áthidalja. A habarcs vagy be­ton felvitele folytán a barázdás tartórendszer és a sík vakolathordozó között utóbbinak rácsszerke­zetével vasalt hábaracs- ül. betonlapok keletkez­nek, a barázdák helyén pedig habarcs- ill. beton­bórdák, melyeknek vasbetéteit a tartószerkezet huzaljai alkotják. Az építőelemből készült ilyen szerkezeti részek a habarcs, ill. beton megszilár­dulása után rendkívül merevek. Még további merevítést érünk el azzal, hogy a tartórendszernek egy barázdán belüli rúdjai fölé rácsszerkezet vagy teirpeszháló csíkjait hegesztjük, melyek a barázdák méghajlítása után a tartórend­szer rúdjait a barázdák körzetében rácsszerkezetté kötik össze. Két ilyen építőelem összekötése folytán a beton ill. habarcs felvitele után egymással szemben fekvő két párhuzamos sík felülettel rendelkező szerke­zeti részt kapunk. A találmány szerinti építőelemet olyan szerke­zeti résszé is kialakíthatjuk, amely az építészet­ben teljes falelemként használható, különösen válaszfalak és máseffélék előállításához, és amely­nek saját súlya kicsiny, elkészítése könnyű, be­építése gyors és gyártási, valamint szerelési költ­ségei alacsonyak. E célból a találmány szerint az építőelem hát­oldalán további sík, barázdamentes építőelem vagy pedig a tartórendszer barázdaszerű behajlításaival ellátott építőelem lehet, aholis a tartórendszerek a kívül fekvő vakolathordozókkal és a közbülső ré­tegekkel együtt, célszerűen hegesztés útján, egyet­len egységgé vannak összekötve. Az utóbbi fajtájú falelemeket tetszés szerinti nagy falakká sorakoztathatjuk és, amint alább ki­viteli példák kapcsán közelebbről ismertetjük, ajtó­ós abláknyílásökkal láthatjuk el, hőszigeteléssel szerelhetjük fel és aránylag súlyos tárgyak felerő­sítésére is méretezhetjük. A rajzok a találmány szerinti építőelem néhány kiviteli alakját példaképpen tüntetik fel. Az 1. és 2. ábra az építőelem egyik megoldá­sának hosszmetszete, ül. keresztmetszete. A 3. és 4. ábra egy második megoldás hosszr-, ül. keresztmetszete. Az 5. ábra egy harmadik megoldás hosszmet­szete. A 6. ábra a találmány szerinti építőelemet elő­feszített vakolathordozóval szemlélteti. A 7. ábra olyan építőelem metszete, amelynek tartórendszerén barázdák vannak. A 8. ábra hasonló építőelemet mutat, mint a 7. ábra, de a barázdaéleken erősítésekkel. A 9—13. ábrák a találmány szerinti építőelemek­kel képzett falelemek változatos keresztmetszetei. A 14. ábra a találmány szerinti építőelemekkel képzett előnyös kiviteli alak távlati képe és rész­ben metszete. A 15. ábra a 14. ábra szerinti fal keresztmetszete. A 16. ábra súlyos tárgyak felerősítését szemlél­teti a találmány szerinti építőelemek alkalmazá­sával felállított falra. A 17. ábra ilyen falbán ajtó- vagy ablaknyílás kialakítását mutatja. A találmány szerinti építőelemnek mindenek­előtt nagyfelületű, áttört a vakolathordozója van, amely egymást keresztező egyenes huzalokból al­kotott szűkszemű dróthálóból áll. Előnyös, ha a huzalok a keresztezési pontokon egymáshoz van­nak hegesztve. E drótháló a rácsszerű b tartó­rendszer egyik oldalán van, melyen át, az a drót­hálótól 1 távolságban, a vakolat számára áthatol­hatatlan c közbülső réteg terjed ki. Utóbbi elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom