146437. lajstromszámú szabadalom • Készülék televíziós vevőkészüléket vezérlő jelfeszültség alakjának vizsgálására

2 146.437 ábrázolt feszültségnagyságok mindegyikéhez a képernyőt végigszántó pont fényerősségének egyegy értéke tartozik. Fényerőértéknek felelnek meg az előbb mondottakra tekintettel a fénytanilag nem érzékelhető ún. feketénél feketébb „fényerődnek megfelelő feszültségértékek is, amelyek a fekete színnek megfelelő feszültségszintből impulzusok alakjában ugranak ki: ezek a szinkronizáló impulzusok. Ha a vizsgálóberendezéssel kapott diagramot vagy oszcillogramot leíró pont indulásának idejét a hálózati feszültséggel úgy szinkronizáljuk, hogy a televíziós kép kezdete a hálózati feszültség nulla értékével időben megegyezzék és az oszcillogram ideje egyezik egy kép idejével, akkor az oszcillográf ernyőjén azt a feszültséget látjuk ábrázolva, amely egy kép — tehát pl. 625 sor — leírása alatt lezajlott. Ha az oszcillogram ideje csak egy sornyi, akkor a kapott oszcillogram csupán a televíziós kép első sorának megfelelő vezérlőfeszültség időbeli lefolyását ábrázolja. Ha egy későbbi képsor vezérlői eszültségének diagramja vizsgálandó, akkor az oszcillogram felvétele kezdetének időpontját a televíziós kép kezdetének időpontjához képest annyi sor idejével kell eltolni („késleltetni"), ahányadik sor a vizsgalat tárgya. Az eddigi megoldások ezt a késleltetést aktív elemeket (pl. elektroncső, tranzisztor) tartalmazó ún. billenő áramkörökkel végezték, amely billenő áramkör indulását a kép indulása szabta meg, visszabillenése pedig az oszcillogram felvételének kezdetére adott jelet. Ennek a módszernek azonban az a hibája, hogy a billenő áramkörökben levő aktív elemek miatt a visszabillenés idejének mértékét igen sok mellékkörülmény befolyásolja. A probléma nehézségére élesen rávilágít az a helyzet, amellyel akkor állunk szemben, ha pl. egy televíziós kép 221. sorában jelentkező hibajelenség — pl. egy árnyékkép-hiba — a vizsgálat tárgya. Ekkor biztosítanunk kell azt, hogy az oszcillogram elindítása a 221. sor elején történjék és az oszicillogram ideje ezen egy sor időtartamának feleljen meg. Könnyen belátható, hogy ha az időzítő (eltoló, késleltető) áramkör egy bizonyos százalékos pontossággal rendelkezik, akkor az utolsó sor vizsgálatánál ez a százalékos hiba már több sornyi időnek megfelelő abszolút értéket is elérhet, aminek következtében a kérdéses sor kiválasztása nem történik meg a szükséges biztonsággal. A találmány szerint erre a késleltetésre olyan áramkört használunk, amely aktív elemeket nem tartalmaz és a késleltetést nem a képkezdet időpontjához képest, hanem a hálózati feszültség zérus értékének időpontjához képest állítjuk be, amely hálózati feszültség az előzők szerint a képkezdet időpontjával szinkronizálva (vagyis rögzített fázisviszonyban) van. Ez azért lehetséges, mert az adónak és a vevőkészüléknek ugyanazon hálózatra kapcsolása folytan a két készülék tápfeszültsége egymással még igen széles földrajzi határok között is szilárd fázisviszonyban áll. Az oszcillogram-'kezdet időpontjának a találmány szerint a hálózati feszültség nullafázisához való viszonyítása különös előnnyel jár a szinkronizáló jelek vizsgálatánál. Ugyanis, mivel a találmány szerint az, időpillanat kiválasztása szinuszos hullámalak fáziseltolásával történik és periodikus jelenségről van szó, a megfelelő pont fázisát pozitív és negatív irányban el lehet tolni, tehát a képindító szinkronizáló impulzusok vizsgálatánál eddig fokozott súllyal jelentkező hiba egyáltalában nem lép fel. Ezzel szemben a fentebbi, ismert módon ezek a jelek csak akkor voltak vizsgálhatók, ha egy teljes képnyi — tehát 625 soros — késleltetést alkalmaztunk ós a következő kép elejét tettük vizsgálat tárgyává. Periodikus jelenségről lévén szó, ez a körülmény a vizsgálati eredményt magábanvéve ugyan nem másította meg, azonban a vizsgálat bizonytalansága a szinkronizáló áramkör maximális késleltetése folytán ugyancsak maximális volt. Tekintettel arra, hogy a szinkronizáció módja is „fázisszoros" — értve ez alatt azt, hogy nemcsak a frekvencia statisztikus középértéke azonos, hanem a két frekvencia közötti eltérés is minden időpillanatban zérus —, az adóállomásnál viszont az alapfrekvencia csak a frekvencia visszaszabályozásával van meghatározva, aminek következtében a képindulások pillanata a hálózati szinuszhullám megfelelő időpillanataihoz képest eltéréseket mutat, szükség van arra, hogy az ezen indulási-idő bizonytalanságból eredő1

vizsgálati pontatlanságot kiküszöböljük. Ezt úgy lehet elérni, hogy a szinkronizáló jeleket hozzáadjuk a hálózati szinuszformájú feszültségjelhez és az indító időpillanat meghatározására a kettő eredőjét használjuk fel. így az adónál tapasztalható ingadozás az indítójelen teljesen azonos jelleggel jelentkezik, azaz az indítás pillanata mindig összeesik a képvagy sorindítás pillanatával. Ha az adó ingadozásának mértékét vizsgáljuk, akkor a szinuszhullám hozzáadott szinkronizáló impulzusokat elhagyjuk és az indítást csak a szinuszhullám egyik pontjához kötjük. A találmány egyik lehető kiviteli alakját a mellékelt ábrán mutatjuk be: A (Tr) hálózati transzformátor primér-oldalára csatlakozó (Ki) átkapcsoló a transzformátorból kivehető feszültség 180°-os eltolására szolgál. A (Tr) transzformátor szekundertekercsének közepe földelve van; a két végnek a középhez képest mutatkozó feszültsége között 180°-os fáziskülönbség áll fenn. E két vég közé van kapcsolva a sorbakötött (R) változtatható ellenállás és (C) kondenzátor, amelyek nagysága úgy van megválasztva, hogy az i(R) ellenállásnak a zérus- és teljes érték közötti változtatása a (Q) pont és a föld között levehető feszültség fázisát a hálózati feszültség fázisához képest 180°-kal tolja el. Tehát a (Ki) átkapcsolóval és az (R) ellenállással együttesen a (Q) pont és a föld között levehető váltakozó feszültség fázisa a hálózati feszültség fázisához képest 360°-kai tolható el, azaz ha ennek a feszültségnek egy fázisát vesszük figyelembe, akkor az a hálózati feszültség egy periódusának bármely fázisával szinkronizálható. Ez a megoldás az, amely a találmány szerint a vezérlőfeszültség vizsgálandó részének kiválasztásához szükséges késleltetés beállítására szolgál. (VJ) a vevőkészüléknek az a része, amely a felfogott videojelet a képösszerakás céljára szolgáltatja. A videojel a képcső (KS) megfelelő elektróda-