146400. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés bevonó, maró és más, lerakodásképző folyadékok kezelésére

2 146.400 ját módosíthatjuk, ha efféle, tíe különleges alakú ós még inkább ha üreges paramágneses torlódarabokat veszünk. Még közelebbről mondva, amint a törzsszabadalomban ismertettük, hogy készülékeket is létesíthetünk, amelyek permanens mágneseit egymáshoz képest különböző síkokban helyezzük el, oly módon, hogy mindegyik szembeeső yégíelületre merőlegesen terek, illetőleg szűkületek vannak és a jelen találmány szerinti tökéletesítés értelmében legalább egyetlen, az elérni kívánt mágneses intenzitáshoz kellően viszonyított alakú és méretű paramágneses torlódarabot helyezünk a mondott térbe, ül. szűkületbe. Egymás folytatásába eső, azonban egymáshoz képest térközösen elrendezett és rögzített permanens mágneseket is használhatunk és ezek közé rögzítjük az odavaló paramágneses torlódarabot. Ha részleges gyűrűszelvényű permanens mágneseket alkalmazunk, akkor az egymásután követe kező részlegek közé ily toriódarabokat tehetünk. Egyébként eléggé általános módon, amint csak lehet, bármely alakú és bármely alkalmas méretű kivitelben vehetjük ezeket a paramágneses toriódarabokat, akármilyen is a közrevont permanens mágnesek alakja, mérete és intenzitása. Az új berendezés néhány, azonban korántsem kimerítő kiviteli példáját a rajzok nyomán ismértejük közelebbről, amelyek ábráit a törzsszabadalmiak folytatásául sorszámoztuk. A 11., 12. és 13. ábra lehető egyszerűsítetten vázolja a találmány három jellegzetes alkalmazását két, egymáshoz képest azonos elrendezésű permanens mágnessel. A 14. és 15. ábra ugyancsak messzemenői eg egyszerűsítetten, keresztmetszetben vázolja két, a találmány szerint tökéletesített készülék lényeges elemeit. A "16. ábra részben feltört távlati képben mutatja a találmány szerinti készülék egyik kivitelét. A 17. ábra a 16. ábrabeli XVII—XVII vonal harántsíkjában vett keresztmetszet. A 11., 12. és 13. ábra szerint magyarázó példaképpen két —1, 2— permanens mágnesesonkuink van, melyeket az egymásra merőleges —A—A—, —B—B—• síkban úgy rendeztünk el, hogy e két permanens mágnes egymás felé fordított végei —d— szélességű szabad szűkületet engednek. Minthogy a kezelendő folyadék a —3— nyíl értelmében vonul át a permanens mágnesek között, az ilyként elrendezett elektromágnesekkel felszerelt készülék teljesítménye az említett —d— szűkületszélesség egyenes arányú függvénye és ugyanezen —d— szűkület függvénye a folyadékon keresztülhatoló mágneses fluxus maximuma is. A két, egymás felé fordított —1, 2— permanens mágnes falvonulatában, a találmány szerint, paramágneses anyagú —8— torlódarabot helyezünk el, amelyet a 11., 12. ill. 13. ábrában négyszögletes, kerek ill. gyűrű alakú szelvényűnek tüntettünk fel. E toriódarabok oly átlós méretűek és oly elrendezésűek, hogy az a legkisebb —d— ill. —d"— hézag, amely elkülöníti az —1, 2— permanens mágnesek egymás felé fordított végét, kisebb legyen az említett —d— szűkületnél, azonban a —d' + d"— összegnek legalábbis egyenlőnek kell lennie a —d— szűkülettel. Ily módon úgy találjuk, hogy a permanens mágnesek és a paramágneses —8— toriódarab közötti mágneses nnezőintenzitás nagyobb, mint amekkora normálisan mutatkoznék az egymástól —d— szűkülettel elkülönített permanens mágnesek között és hogy a mágneses mezőintenzitást fokozhattuk, anélkül hogy csökkentenők, ill. módosítanék a mindenkori, p. o. törzsszabadalomnak megfelelő készülék normális teljesítményét. Bármely teljesítményű és bármely célra szolgáló készülékben végtelen változatossággal érhetjük el ezeket az új jellegzetességeket. A paramágneses torlódarabot előnyösen szimmetrikusan helyezzük a permanens mágnesek közé. A 14. ábrában a 12. ábrabelihez hasonló készüléket látunk hat —9— permanens mágnessel, amelyek közé fentebb ismertetett —8— torlódarabokat iktattunk. A 15. ábrában két, félgyűrű szelvényű —1, 2— permanens mágnest tüntettünk fel, amelyek között a mondott —d— szűkület van. E permanens mágnesek egymással szembeeső végei közé —8 — paramágneses toriódarabok olyként vannak iktatva, hogy egyrészt megcsonkítottuk a mágneseket és másrészt növeltük a közöttük levő hézagot, ill. az említett —d— szűkületet úgy, hogy az —1, 2— permanens mágnesek illetőleges szembeeső végei és paramágneses toriódarabok közötti illetőleges —d'— ós —d"— hézagok kisebbek legyenek, mint a mondott —d— szűkület, mimellett a —d' -4- d"— összeg mindenkor kisebb legyen, mint a —d— szűkület, amelyet egyébként a törzsszabadalom előírásai szerinti készülékben kaptunk. Ugyanúgy, mint az előbbi példában, ama mágneses fluxus intenzitása, amelyet a —3— nyíl irányában áramló folyadék keresztez, megállapíthatólag növekszik, a készülék teljesítménye azonban változatlan marad. A 16. és 17. ábra, ugyancsak egyszerű példaképpen tünteti fel az új készülék oly kivitelét, amely közvetlenül beiktatható valamely csatornarendszerbe vagy hozzákapcsolható valamely berendezéshez, amelyen a kezelendő folyadék átvonul. Ezek a készülékek —9— permanens mágneseket és —8— paramágneses toriódarabokat tartalmaznak, amelyek cső alakú —10— köpenyben rejlenek és amelyek külső köpenyükhöz viszonyítva úgy helyezkednek el, hogy a készülékbe, példaképpen az —F— nyíl irányában érkező folyadék a paramágneses toriódarabok, valamint a permanens mágnesek által határolt belső térbe hatol, azután az —F'— nyilak értelmében áramlik az említett belső elemek és a külső köpeny közötti térbe, végül pedig az —F"— nyíl irányában távozik a készülékből. A találmány kiterjed olyan új berendezésekre is, amelyeket úgy alkothatunk meg, hogy esetleg meglevő készülékeket is a találmány szerinti tökéletesítésekkel üzem éltessünk, valamint azokra a közreható elemekre is, amelyek egyenesen az ismertetett tökéletesítések felhasználására valók. Szabadalmi igénypontok: 1. A 144 379. sz: törzsszabadalom 1—4. igénypontjainaik bármelyike szerinti eljárás kiviteli módja, bevonó, maró és más, lerakódásképző folya-