146398. lajstromszámú szabadalom • Talajosztályozó műszer

* Megjelent: 19C0. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEfRÁS 146.398. SZÁM 42. k. 20—29. OSZTÁLY — VA—774. ALAPSZÁM Talajosztályozó műszer Varga András főmérnök, Kecskemét A bejelentés napja: 1958. szeptember 30. A talajok kézi és gépi megmunkálásának bérezése, költségtervezése és elszámolása a talajoknak megmunkálhatósága szerinti fejtési osztályokba való sorolása alapján történik. Az osztálybasorolást ez ideig szemlélet alapján körülírásokkal való összehasonlítás útján végezték rendszerint egy, vagy több személy megítélése alapján. Ennek a bizonytalan eljárásnak következménye az, hogy — a szakirodalom és a gyakorlat igazolása szerint — évente sok millió forint többletköltség merül fel a földmunkák kivitelezése során. A többletköltségek kiküszöbölése jelenleg ismert eljárások szerint csak úgy volna lehetséges, ha laboratóriumi vizsgálattal meghatároznák azokat a talaifiziki jellemzőket, melytől a talaj megmunkálhaíósága függ és ennek alapján döntenék el a talaj fejtési osztályba sorolását. Miután a talaj megmunkálhatósága minden egyes talaj fizikai jellemzőtől függ, minden talaj fizikai jellemzőt meg kellene rendre vizsgálni ugyanazon talajnál, hogy az osztálybasorolást objektív számok alapján lehessen végezni. Figyelembe véve azt, hogy a talajfizikai jellemzők túlnyomórésae az időjárástól és más behatásoktól függően időben változik és figyelembe véve azt is, hogy a talaj inhomogén, az osztályozást ak ismert laboratóriumi eljárások mellett lehetetlen elvégezni oly módon, hogy kellő időben megfelelő adatok álljanak rendelkezésre a tervezéshez, vagy kivitelezéshez. A találmány a talajoknak fejtési osztályba való sorolását, magának a talajnak fejthetőségét méri egyszerű és gyors módszerrel oly unódon, hogy a mérés a munka helyszínén azonnal elvégezhető és értékelhető legyen és miután a talaj osztályozó műszerrel való mérés gyorsan és gazdaságosan végezhető, az adatok sokasága vehető fel, melyek középértékével az inhomogén talajokat is jellemezni lehet. A talaj fejthetőségét — akár kézi fejtésről, akár gépi fejtésről van szó — az a mechanikai munkamennyiség fejezi ki, amely a talaj egy egységnyi mennyiségének fejtéséhez szükséges. A találmány ezért ezen elvből kiindulva, adott méretű talajmintának elforgácsolásához szükséges mechanikai munkamennyiséget mér, illetve e munkamennyiséggel egyértelmű összefüggésben álló mérőszámot. A talaj osztályozó műszer a talaj forgácsolását egy fúró élével végzi, melyet ismert nagyságú erő nyom a talajhoz, miközben a fúró forgó mozgást végez. A nyomóerő nagyságából, a fúró által végzett fordulatok számából és a behatolás mélységéből a talajminta méretei és a végzett mechanikai munka kiszámítható, iEetve ha a felsorolt három tényező közül kettőt állandóvá, vagy a gyakoiiat számára kielégítő pontossággal közel állandóvá teszünk, a végzett mechanikai munkával egyértelműen összefüggő mennyiséget nyerünk, mely mennyiségnek összefüggését a mechanikai munkával a műszer és adottságai szabják meg. A találmány egyik példaképpeni kiviteli alakját a rajz szemlélteti vázlatosan. A rajz a találmány példa képpeni kiviteli alakját az 1. ábrán elölnézetben és hosszmetszetben, a 2. ábrán középső A—A keresztmetszetében ábrázolja felülről nézve. Az —1— kopásálló élekkel ellátott csigafúrót a —2— spirálrugó, mely felső részén a —3— szabályozócsavarnak támaszkodik függőleges irányban lefelő nyomja a —4— axiális csapágy közvetítésével. A —4— axiális csapágy alsó gyűrűje egyúttal az —5— vezetőhenger alsó fedőlapja és mint az -—1— fúró szárával, mint az —5— vezetőhengerrel szilárdan és központosán egybe van építve, ily módon együttesen tengelyirányú függőleges és egyúttal forgómozgást is végezhetnek a műszer vázát képező —6— hengeres burkolat belsejében. A —6— hengeres burkolat falában van elhelyezve a —7— felső és a •—8— alsó ütközőcsavarok, melyek a fúró és a vezetőhenger függőleges elmozdulásának határait szabják meg. A —7— és —8— ütközőcsavarok tüskéje a —6— hengeres burkolat belső felületéből kiáll és ezzel meggátolja az — 5—vezetőhenger további mozgását. Az —5— vezetőhenger alsó fedőlapja kerületén rovátkolva van, úgy, hogy mikor az ütközőcsavarok tüskéjéhez nyomódik, az —5— vezetőhenger s a vele egybeépített —1— fúró forgómozgást sem végezhet. A fúró és a vele egybeépített —5— vezetőhenger forgatását a —6— hengeres burkolat belsejében a —9— forgatószár közvetítésével végezzük, akár a forgatószárra felszerelt hajtókar közvetlen forgatásával, akár más forgásátvivő szerkezet közber iktatásával. A —9— forgatószár a —6— hengeres