146393. lajstromszámú szabadalom • Billenőkapcsoló

Megjelent: 1960. március 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.393. SZÁM 21. c. 28—53. OSZTÁLY — TO—463. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Billenőkapcsoló Kontakta, Villamos Szerelési Anyagok Gyára, Budapest Feltalálók: Tóth Artúr mérnök, Szika Ferenc mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. június 24. A találmány billenőkapcsolóra vonatkozik, főleg váltóáram kapcsolására, ill. megszakítására. Ismeretes, hogy az egyen- és váltakozó áramra egyaránt alkalmas kapcsolóknál a szabványok legalább 20 000, míg a csak váltóáramra alkalmas kapcsolóknál legalább 50 000 kapcsolást írnak elő. Ilyen kapcsolók ismeretesek, mint például a közismert billenő rendszerű (tumbler) kapcsolók. Ezeknél a kapcsolóknál a működtetéshez szükséges rugó rendszerint a himbában, vagy a fogantyúban van elhelyezve és ez a rugó általában a biztos működtetés érdekében olyan erős, hogy a mozgó részeknek a véghelyzetbe való becsapódása nagy erővel, ennek megfelelően nagy zajjal történik és a kopásnak kitett alkatrészek nagy elhasználódásával jár együtt. Az ismert kapcsolók mozgó érintkezője rendesen szigetelőanyagból készült ún. himbára van felerősítve, amely forgáspontja körül általában jóval nagyobb utat tesz meg, mint az a villamos árammegszakítás céljára — váltakozóáram esetén — elegendő volna. Az ily módon megtett út sokszor meghaladja a 10 nrm-t, bár 250 V névleges feszültségig az. érvényes vonatkozó szabványok mindössze 3 mm eltávolítást írnak elő. Az ismert ilyenfajta kapcsolóknál a kapcsoló működtetéséhez használt fogantyú általában fémtengellyel vagy más, e célra kiképzett alakú, szigetelőanyagba belepréselt fémrésszel készül. Ezáltal az alkatrészek előállítása komplikáltabb. A találmány szerinti billenőkapcsoló előnyei abban nyilvánulnak, hogy amellett, hogy alkalmasabb legalább 50 000 kapcsolás biztonságos elvégzésére, az aljazatban elrendezett rugó ereje tört része az ismert kapcsolóknál alkalmazott rugók erejének, a kapcsoló működése kisebb zajjal és a kopásnak kitett alkatrészek csekélyebb elhasználódásával jár együtt. Az elhasználódás csökken azáltal is, hogy az érintkezők az előírásoknak megfelelően, a biztonság követelményeit szem előtt tartva, például csak 4 mm-nyire távolodnak el egymástól, így az alkatrészek egymáson való elfordulása vagy elcsúszása is csekélyebb, ezáltal például azonos anyagfelhasználás mellett több kapcsolás, vagy azonos kapcsolási szám mellett kisebb anyagfelhasználás adódik. A találmány szerinti billenőkapcsoló működtető fogantyúja viszonylag egyszerű alakú, kizárólag sajtolt szigetelőanyagból áll, utólag sem kell arra felszerelni további alkatrészeket, hogy a kapcsoló működtetését elláthassa. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, melyek a találmány szerinti billenőkapcsoló példakénti kiviteli alakját tüntetik fel vázlatosan. Az 1. ábra a találmány szerinti kapcsoló példakénti kiviteli alakjának vázlatát mutatja oldalnézetben, nyitott állapotban. A 2. ábra ugyanennek homloknézetét mutatja. A 3. ábra a kapcsolót zárt állapotban ábrázolja, míg a ,4. ábrán a kapcsoló egy részlete látszik. Az egyes ábrákon az azonos részek azonos hivatkozási számmal vannak jelölve. Amint az 1. rajzból kitűnik, a kapcsoló 1 álló érintkezőjének egyik végén a villamos érintkezést létesítő szerv 2 szegecse van elrendezve és másik végén 9 csatlakozókapocs foglal helyet. 11 működtető fogantyú T állásában a 2 szegecs nem érintkezik 3 billegővel, amely utóbbi kétkarú emelő gyanánt 4 rugózó érintkező — előnyösen merőlegesen — felhajlított 20 éle, mint forgástengely körül elbillenhet. A 3 billegőt az a 11 működtető fogantyú I ill. II nyugalmi helyzetében egyrészt a 4 rugózó érintkező rugalmas deformációjából származó erő, másrészt a kapcsoló 6 aljazatában elrendezett 5 nyomórugó ereje tartja meg, miközben a 11 működtető fogantyú 21 alsó vége a 3 billegőre támaszkodik. A 3. ábrán látható, hogy a 11 működtető fogantyú II állása mellett a kapcsoló zárt helyzetben van, 1 állóérintkezőjének 2 szegecse a 3 billegő 7 érintkezőszegecsével érintkezik. A 3 • billegő