146391. lajstromszámú szabadalom • Készülékek textilszövedékek rugalmasságának és hajlékonyságának meghatározására

146.391 Célszerű a keretszerű foglalatban a 9 körlappal párhuzamosan a behelyezett minta mögött síktükröt elhelyezni, mely a minta helyzetének a vizsgálat során való tökéletes leolvasását teszi lehetővé, illetve segíti elő. A lehajlás mértékének meghatározása céljából a skálaszerű beosztással ellátott 4 tartóoszlophoz a 11 állítógomb csatlakozik azzal a céllal, hogy segítségével pl. huzal alkalmazása mellett, a 12 lehajlástmérő mutató a minta tényleges helyzetének (lehajlásának) megfelelően beállítható legyen. A 12 lehajlástmérő mutató az állítógomb csavarására eredeti helyzetével, illetve a mintaasztallal párhuzamosan a nyíllal jelzett irányban fel-le mozgatható és mindenkori állása a skála előtt vele egyidejűleg elmozduló 11a mutatóval olvasható le, illetve határozható meg. A flexoiméter tartozékául szolgáló terhelőkészüléket a 13 szintezőcsavarral állítható 14 asztallapon, a hasítékkal ellátott csőszerű 15 hüvely és a hüvelyben mozgó 16 nyomófejjel ellátott 17 nyomórúd képezi, mely nyomófej terhelőereje változtatható, pl. a fej cseréje útján, vagy megfelelő pótsúly felhelyezésével. A minta behelyezése előtt a nyamótalp tehermentesítése a 17 nyomórúdnak a 18 fogantyúval való felemelése útján történik oly módon, hogy a rúdon levő 19 rögzítőcsapot a rúd elfordításával a 20 horonyba helyezzük, ezáltal a nyomórúd felső helyzetében alátámasztva rögzítődik. A találmány szerinti készülékkel való méréshez a vizsgálandó szövetből lánc és vetülék irányból 5—5 db 2 cm széles és 16 cm hosszú próbasávot vágunk ki. Rugalmassági vizsgálat céljaira a próbasávokat a szövet négyzeteié Lersúlyának megfelelően, különböző mértékben visszahajtjuk és terheljük. Célszerűen 150 g/m2

sző "o isúlynál a visszahajtás mértéke 5 mm és a terhelés 1 kg, 151—300 g/m2

szövetsúlynál a visszahajtás mértéke 10 mm és a terhelés 2 kg, míg 301 g/m'2

súlytól felfelé a visszahajtás mértéke 15 mm és a terhelés 3 kg. A terhelés a terhelőberendezés segítségével történik 15 percen keresztül, majd tehermentesítés után ugyancsak 15 percig pihentetjük a mintát. A pihentetés után a mintát a készülék asztalára helyezzük, az asztalt a fogaskerék és fogasléc segítségével a leolvasó nlexilap 0 pontjába toljuk, és a fokbeosztású skálán megállapítjuk fokokban, hogy a visszahajtott rész a szövet másik szárához képest mennyire rusódott ki. A leolvasás a keretszerű foglalatban elforgó, átmérőirányú bejelöléssel ellátott körlap segítségével történik. Egy szövetféleségre nézve mértékadó a lánc- és vetülékirányú próbasávok külön-külön megadott átlagos rugalmassága. E vizsgálattal megállapíthatjuk a szövetgyűrődés feloldódásának időbeli lefolyását is. Ez esetben a próbadarabot a tehermentesítés megszűnte után azonnal a mérőiberendezés asztalára helyezzük és mé.rjü'I'.. a kirugó^ás wögét, majd az idő függvényében a kirugódás további mértékét is megállapítjuk. Gyapjúszövetek vasalási éltartóságának vizsgálatára a fentiekben leírt módon elkészített és visszahajtott szövetmintákat 100%-ig nedvesített szabványos vasalóvászon alatt 220 C° hőmérsékletű vasalóval levasaljuk. A vasalás ideje szabvány szerinti vasalóval 15 mp; Ezután a próbadarabokat szabvány szerinti légtérben 24 órán át pihentetjük, majd a vasalt élt kihajlítva, a terhelőberendezéssel 3 kg-os súlyterhelés mellett 15 percen át terheljük. Tehermentesítés után 15 percig pihentetjük a mintákat. Ezután a készülék asztalára helyezve, a fent ismertetett módon szögfokokban megmérjük, hogy mekkora a kisimított állapothoz képest mutatkozó visszaugrási szögük. Ha a mintadarabot a vasalást követő kiegyenesítő terhelés megszűnte után azonnal a berendezés asztalára helyezzük és így mérjük a visszaugrás szögét, megkapjuk az idő függvényéiben való visszaugrás mérték változásokat. Hajlékonyság vizsgálata az alábbiak szerint történhet: Az előkészített mintadarabot a készülék asztalára helyezzük úgy, hogy egyik vége az asztal végével pontosan egybeessék, majd ráhelyezzük a mm-ibeosztással ellátott nyomtató vonalzót annyira, hogy annak vége az asztal és szövet végével pontosan egybeessék. Most a fogasléc segítségével az asztalt a ráhelyezett mintával és terhelő vonalzóval a plexitárcsa középpontjára állítjuk, majd a próbadarabot a vonalzóval együtt 10 mm fokozatokban egészen 100 mtm-ig előretol]uk. Minden egyes előretolás alkalmával megállapítjuk a próbadarab végének lehajlását a szögmérővel fokokban, vagy a csavarógo<mbos lehajlásmérővel mm-ben. Ez egyszerűen úgy történik, hogy a csavar ógombbal a jelző mutatót a szövet lelógó végéhez állítjuk és a skála mutatóján a talált értéket leolvassuk. Ezzel a módszerrel megállapítjuk az 5—5 próbadarab minden egyes előtolásához tartozó lehajlásnak átlagértékét. Az egyes előtolásokhoz tartozó átlagos lehajlásokat diagramban ábrázoljuk. A diagram planimetrálása útján egy mintára nézve megállapítjuk a lehajlás átlagos mértékét, melyet az abszolút hajlékony test, — mely bármily mértékű előtolásnál 90°-nyira lehajlik, azaz a lehajlás értéke rnm-tben azonos az előtolás mm-ben mért értékével — százalékában fejezzük ki. Ha a lehajlást az idő függvényében vizsgáljuk, akikor azt tapasztaljuk, hogy a lehajlás mértéke az idővel növekszik. Ha egy bizonyos előretoláshoz tartozó leihajlásváltozást az idő függvényében diagramban ábrázoljuk, akkor az ún. folyási görbét kapjuk. A készülékkel meghatározható eme jellemzőik teljes egészében hű képet adnak mindazokról a szövettulajdonságokról, amelyek a használat során a szövet, illetve ruházati darab használati értékére nézve fontos következtetések támpontjai lehetnek. A készülék előnye, hogy kezelése igen egyszerű, annak ellenére, hogy nem drága műszer, pontos meghatározásra alkalmas. A megkívánt minták nagysága minimális, így a vizsgálat lefolytatása nem jelent anyagveszteséget. Szabadalmi igénypontok. 1. Készülék textilszövedékek rugalmasságának és hajlékonyságának meghatározására, azzal jellemezve, hogy az egyetlen alaplemezen tartóoszlopok között elhelyezett,, az alaplemezzel párhuzamos és saját síkjában előre-hátra elmozgatható