146357. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kárpitozott bútorok készítésére szerelvénydarabok alkalmazásával

Megjelent: 1960. március 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.357. SZÁM 34. g. 1-10. OSZTÁLY — MO—336. ALAPSZÁM ; Eljárás kárpitozott bútorok készítésére szerelvénydarabok alkalmazásával VEB Möbelindustrie Oelsa-Rabenau, Oelsa (NDK) Feltalálók: Zwar Erhard technikus és Henisch Erhard műszaki munkatárs, mindketten drezdai lakosok A bejelentés napja: 1957. szeptember 28. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. február 27. A találmány tárgya szerelvénydarabok alkalmazása kárpitozott (párnázott) bútorokhoz használt bútorvázak készítésénél. Az ismert bútorvázak szerkezeti felépítésükben tartókból, keretből és szegélylécekből állanak, melyek a bútor favázává vannak egyesítve. Egyegy ilyen vázhoz sok faanyagra van szükség és kárpitozás összes munkafolyamatain keresztül kell menni. Csupán a nyitott karfa jú kárpitozott (párnázott) bútoroknál kísérelték meg a karfákat a kárpitozás után, facsapokkal, csavarokkal vagy más felerősítő eszközökkel egyesíteni a vázzal. Ez a kötésmód azonban tökéletlen volt és nem tartós. Zárt kartámaszoknál a vázkereszteket mereven egyesítették a karfa léceivel, rugódeszkájával és vánkosléceivel. A zárt kartámaszok összes ismert szerkezeti megoldásainál azonban elkerülhetetlen a karfák nyílásának rugalmas szövettel való bevonása, a külső oldalon pedig a nyílást furnierlemezzel vagy kéregpapírral vagy hasonló anyaggal kellett letakarni. A találmány szerinti megoldással elért műszaki fejlődés abban van, hogy zárt kartámaszoknál is lehetővé teszi szerelvénydarabok használatát és a kartámlákat a bútor vázától elkülönítve lehet kárpitozni (párnázni). Különös előny, hogy nagy költségek nélkül — pusztán a kartámaszok különböző kialakításával — egy adott alap vázmodel sokoldalú kiképzése válik lehetővé. További előny a bútorváz építéséhez használt faanyag megtakarítás, az úgynevezett párnafák kiküszöbölése és a méretek csökkentésével, anélkül azonban, hogy ezzel a bútorok tartóssága csökkenne. A szerelvénydarabok — a jelen esetben a kartámaszok — furnírlemezből vagy más anyagokból, például Glakresitből vagy Vinidúrból stb. készíthetők. A hozzáerősítés a vázhoz csavarokkal vagy más, alkalmas megerősítő eszközökkel történik. Ezenkívül a váznak eddig megszokott szerkezeti megoldáséval és az általuk kényszerűen megszabott kidolgozásával szemben megtakarítjuk a rugalmas szövetbehuzatot és a kéregpapírt stb. is. A kartámaszokat legcélszerűbb sejtgumival (laticellel) vagy más sejtszerkezetű műanyaggal párnázni (kárpitozni). Az ezen az úton elért lágyság kielégítő és egyenértékű az eddig alkalmazott rugós kárpitozással. A teljes anyag- és munkaidő megtakarítás jelentékeny és a kész bútorok súlya csökken. A rajz a találmány egy alkalmazási példáját mutatja. Az 1. és 2. ábra a szerelvényeket — ez esetben a kartámaszókat — mutatja. A 3. ábra a szerelvény egy metszete. A 4. ábra pedig egy kárpitozott (párnázott) bútorváz képe. A találmány szerinti megoldás abban áll, hogy a kartámaszok (1) a váztól külön, egyetlen darabból készülnek. A kész alakzatokat (1. ábra) túlnyúló szegélyükkel együtt egyetlen darabból lehet sajtolni. A furnírlemezből vagy más lemezanyagból készített szerelvényeknél (2. ábra) egy vékonyabb, kívánt szélességű lemezt (3) enyveznek vagy szegeznek rá (5). A lekerekítésekhez hajlékony anyagot — például karton- vagy kéregpapírt, Vinidúrt vagy más hasonló anyagot — lehet használni. A kartámaszok kiálló (túlnyúló) szegélyeinek (2 és 3) ós maguknak a kartámaszoknak sokféle kialakítási lehetősége van és így egy alapmodel, említésre méltó költségtöbblet nélkül, a legszélesebb határok között kivitelezhető. A szerelvényék külső szegélyének élei le lehetnek kerekítve (gömbölyítve) (6), de lehetnek szögletesek (7) is. Az ülés és a háttámla kárpitozása (párnázása) és bevonása után a kész kárpitozott (párnázott és bevont) karfákat csavarokkal (8) vagy más kötésmóddal és eszközökkel erősítik a bútorvázhoz (4. ábra), a keret szélétől körülbelül kétharmad távolságban. A kész kárpitozott bútornak a bevonó textilanyag ráfeszítése után éppen olyan egységes (zárt) kül-