146353. lajstromszámú szabadalom • Vonóshangszer, különösen hegedű és eljárás annak előállítására

146.353 hogy a 16 és 17, illetve a 18 és 19 végpontokban felvisszük a választott legkisebb vastagságot, például 2,5 mm-t és a középpontban a vastagot 3,75 mm-re választjuk. A két vastagság közti különbséget hét egyenlő részre osztjuk és a középpont felé haladva, minden kör vastagságát ezen 1,7 résszel növeljük. Az egyes körök mentén a lap vastagsága egyenlő. így például a külső kör mentén mindenütt 2,5 mm-es. A fuga és így ,az ellipszoid közepén a vastagság 5 mm. A nagytengely mentén a fuga vastagsága így 3,75 mm és az 5 mm vastagság különbözete lesz. Az átmenetet a körrendszereknél ismertetett módon határozzuk meg. A fugán levő vastagság különbözetet berakás által kiegyenlítjük. így a tető- és fenéklap kialakítása, az ellipszoidnál olyan, mint egy szélei felé vékonyodó félkagyló. A kát körrendszer közé eső 22 és 25 ellipszoid részek vastagságának kialakításához a vastagságot a kistengely két végpontjánál és e végpontokon átmenő 24 és 25 ellipszis vonalrészek mentén a legnagyobb körökhöz tartozó vastagsággal egyezőre, vagyis 2,5 mm-re vesszük. A hegedű két-két sarkát úgy szerkesztjük, hogy az ellipszis nagytengelyének 30 felezőpontjában a két körrendszer legnagyobb körének sugarával 31 középkört húzunk, amely áthalad a két körrendszer 8 és 9 középpontján. Ahol a középkör a hegedű alsó részén a nyolcadik kört, illetve a felső részén a hetedik kört metszi, kapjuk a 26 és 27, valamint 28' és 29 sarkpontokat. Ha a sarkpontokat a 8 és 9 középpontokkal összekötjük, a 32—35 húrokat kapjuk. Az így nyert húrok meghosszabbítása adja a hegedű alsó és felső részének két-két sarkhelyét, az X helyeket. A fedél- és fenéklap alsó és felső részét határoló 36 káva vonalát úgy szerkesztjük meg, hogy a két körrendszer középpontjától számított mindkét hatodik kört sugarával hat részre osztjuk, miáltal a két körön olyan négy-négy 37—44 pontot kapunk, melyeket ha egy-egy 45 és 46 egyenessel összekötünk, a fugával párhuzamos' vonalakat kapunk. Ahol ez a két párhuzamos vonal, a már meghúzott 31 középkört metszi, kapjuk a kávavonal két-két 47—48 és 49—50 szerkesztési pontját. A további két-két 51—52, illetve 53—54 kávavonal szerkesztési pontját úgy kapjuk, hogy mindkét körrendszer külső (nyolcadik) körét a fuga 3—4 végpontjaitól jobbra és balra az alsó részen nyolcvannyolc mm távolságra, a felső részen hatvathat mm távolságra bemetsszük. A kávavonal szerkesztéséhez szükséges ötödik szerkesztési pontot a fuga 30 középpontja adja. Ezen pont közös és mind az alsó, mind a felső részhez tartozó kávavonal szerkesztési pontja. A kávavonal megrajzolásához az öt szerkesztési pontba egy-egy tűt szúrunk, a tűk köré fonalat fektetünk, a fuga végéhez feszítve megrajzoljuk a kávavonalat a hangszerlapnak mind a nyak felé eső felső részén, mind a húrtartó gomb felé eső alsó részén. Á két 55 és 56 mell-kivágást az 57 segédellipszis felhasználásával rajzoljuk meg, melynek nagytengelye henvenhét mm, kistengelye pedig negyvennégy mm. Ezt az ellipszist a két körrendszer közé úgy helyezzük el, hogy ez az elipszis a hegedű alsó részein a nyolcadik (88 mm-es sugarú) kört és a felső részen pedig hetedik (77 mm-es sugarú) kört érintse. Az így elhelyezett segédellipszis mentén vonalat húzva megkapjuk az 55 és 56 mell-kivágás vonalát. Az 58 és 59 F lyukak hossza hetvenhét mm, közepe a 61 láb irányában van, az alsó 62 nagyobb lyuk a hatodik és hetedik kör között van, a másik 63 lyuk a gerenda vonalát érinti. A 61 láb és 64 lélek az alsó körrendszer hatodik körét érinti és így a távolsága a fuga 30 középpontjától az alapméret többszöröse. A rajzban feltüntetett kiviteli példától eltérő nagyobb vonóshangszer méreteit a fuga hosszától függően nagyobbra arányosan, de mindig úgy választjuk meg, hogy a méretek a tizenegy mm-es alapméret egészszámú többszöröse legyen. A találmány szerinti vonóshangszereknél mindkét körrendszerben, a gerenda, lélek és láb elhelyezése miatt egyforma hosszú és állandó gömbhullámok keletkeznek a körök közötti gyűrűs sávokban, míg a gömbhullámok csomópontjai a körök mentén fekszenek. A körök távolsága egymástól egy álló fél hullámhossza a példaképpen felvett esetben. A találmány szerinti vonóshangszer rezonátorszekrényének belseje is oly kialakítású, hogy a bezárt levegő csak harmonikus rezgést végezhet. A találmány szerinti vonóshangszer teste minden egyes részének mérete arányos egymással és így a test harmonikus egységet alkot, melynek részei kölcsönös hatással vannak egymásra és az egészre. Szabadalmi igénypontok: 1. Vonóshangszer, különösen hegedű, azzal jellemezve, hogy a rezonátorszekrényének tető- és fenéklapján rezgést fokozó gyűrűs sávok vannak, melyeket a fuga síkjába eső középpont köré a lapokba bevágott vagy bekarcolt berakással, vagy központos körök határolnak és a szekrény fugájának, valamint gerendájának hossza, továbbá a lapok alsó homorulatának valamennyi görbületi sugara egószszámú többszöröse az alapméretnek, mely normál hegedű esetén a fuga és gerenda közötti távolság fele, nagyobb vonóshangszer esetén pedig e távolság egész számával osztott része, például harmada, ötöde. 2. Az 1. igénypontban meghatározott vonóshangszer, különösen hegedű kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a t

tető- és fenéklapjának mind a nyak felé eső felső részén, mind a húrtartó gomb felé eső alsó részén a rezgést fokozó gyűrűsávok egy-egy körrendszere van, amelyeknél a lap belső felületének homorulata, illetve a külső felületének domborulata, valamint e felületek között a lap vastagsága úgy kialakított, mint egy szélei felé vékonyodó konkáv, illetve konvex optikai lencse, továbbá a két körrendszert olyan ellipszoid egészíti ki, melynek két fókusza a körrendszerek középpontja, nagytengelye a fugában van, a kistengelye pedig a fuga középpontján halad át és a lap kialakítás az ellipszoidnál olyan, mint egy szélei felé vékonyodó félkagyló. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott vonóshangszer kiviteli alakja normál hegedű ese-