146352. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvíz klórozására
Megjelent: 1961. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.352. SZÁM 85. c. OSZTÁLY — MA—828. ALAPSZÁM Eljárás szennyvíz klórozására Feltaláló: Mátrai Nándor gépésztechnikus, Budapest A bejelentés napja: 1958. november 28. Pótszabadalom a 145 660 számú törzsszabadalomhoz A törzsszabadalom bevezetése ismerteti, hogy a vízellátásnál ivóvizet, ipart vizet, fürdővizet és szennyvizet szabtak megkülönböztetni ós Valamennyi vízfajtánál fontos lehet a klóirozás. A jelen találmány csak a szennyvizek klórozására vonatkozik, éspedig azzal a berendezéssel, amelyik a törzsszaibadalom 1. ábráján látható. Ennél a berendezésnél oly sugárszivattyút használunk a nátriumhipoklorit oldat felszívására, amelyet friss víz, tehát a vízvezetéki hálózatból elvett és nyomás alatt álló víz tart üzemiben. Ez a megoldás ivóvíz klór-ozásánél nem jelent Vízpazarlást, mert a sugárszivattyút működtető üzemi víz is bejut a klórozott és azután felhasznált ivóvízbe, az üzemi vízinek tehát teljes mennyiségét ilyen módon sikerül kihasználni. Ha azonban ezzel a berendezéssel szennyvizet klórozunk, az üzemi víz teljes egészében kárbavész, mert a szennyvízzel keveredve a csatornán át elfolyik. Ez a hátrány a gyárakban, kórházaikban és más üzemeknél nagyon jelentős, mert a legtöbb helyen kifejezett vízhiány van, vagy legalábbis nincsen olyan vízbőség, hogy a sugárszivattyú üzembentartására használt üzemi vizet aikadálytalanul lehesseh ilyen módon elpazarolni. A tiörzsszabadalom szeirdnti berendezésnek még egy további hátránya is van, éspedig az, hogy a berendezés aíktoar is működik,, ha szennyvízátfolyás nincs, mert hiszen, a vízvezetékből vett üzemi víz állandóan folyik 'és így akkor is klóroz, amikor arra nincsen szükség. Ha ezt a hátrányt, tehát a további víz- és klórpazairlást el akarjuk kerülni, akkor állandó kezelésire van szükség az üzemi víz vezetékének nyitása és zárása céljából. A jelen találmány lehetővé teszi mindkét hátrány egyidejű kiküszöbölését, mely célból a találmány értelmében a sugársziirvattyú üzemiben tartásához szükséges üzemi vizet nem vízvezetékből vesszük, tehát nem tiszta vizet használunk erre a célra, hanem a szennyvíz átemelő szivattyújának nyomócsövéből vett szennyvizet használjuk mint üzemi vizet. A szennyvizet, mint ismeretes, deríteni szokták ós a derített szennyvizet klórozás után (tehát fertőtlenítve, ill. csírátlanítya) folyatják tovább pl. folyóba vagy patáikba. Mármost, a jelen találmány szerint azt az átemelőszivattyút, amely a derített szennyvizet szállítja az elvezetés helyére (folyóba, patakba stb.) arra használjuk, hogy egyben a klórozás számára üzemi vizet nyerjünk, .tehát a szennyvíz átemelőszivattyújának nyomócsövéből elvett szennyvízzel tartjuk üzemben a klórozó sugárszivattyúját. A derített víz ritkán tartalmaz nagyobb méretű szennyezéseket, de biztonság kedvéért megtehetjük azt, hogy ezt a szennyvizet szűrjük, tehát az átemelő szivattyú nyomócsövéből vett vizet vezetjük szűrőn át és így engedjük a klórozó berendezésibe. A törzsszaibadalom leírása részletesen ismerteti, hogy a klórozásira használt hipokloritaldatot egy átlátszó anyagú tartályba szívatjuk fel a cseppek megszámlálása céljából- és ehhez a szívatáshoz szükséges a sugárszivattyút működtető üzemi víz, amely a jelen tialálmáiny szerint maga iá nyomás alatt álló szennyvíz. A leírt eljárással mindkét f'etntt említett hátrányt kiküszöböljük,, ill. kettős célt érünk el, mert egyrészt friss vízre nincsen szükség, az üzemi víz is szennyvíz, másrészt pedig ha az átemelő szivattyú nem dolgozik, 'tehát nincsen átfolyó és klórozandó szennyvíz, üzemi víz-hozzáf oly ás sincs és így a klórozó berendezés azonnal leáll... Az átemelő szivattyú megindulásakor természetesen üzemi víz is jut a berendezésbe és így a klórozás folyamata nyomban magándul, a működés tehát automatikus.
