146348. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés elektromos, automatikus szabályozáshoz
Megjelent: 1960. március 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.348, SZÁM 8-53. OSZTÁLY — MA-699. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Kapcsolási elrendezés elektromos, automatikus szabályozáshoz Kőolajipari Tröszt, Budapest, mint a Bányászati Kutató Intézet, Budapest, jogutódja Feltalálók: Márföldi Gábor oki. elektromérnök és Kubina István oki. elektrotechnikus, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1957. április 11. A találmány tárgya kapcsolási elrendezés, elektromos áramkör szabályozandó jellemzőjének olyan, egy nyugalmi szint körül történő folyamatos, autó-, matikus szabályozására, melynél a szabályozandó jellemző változásának iránya a szabályozó hibajel fázishelyzetétől függ, nagysága pedig annak amplitúdójával arányos. A szabályozási feladat, melynek ellátására a találmány szerinti kapcsolási elrendezésű szabályozó alkalmas, az 1. ábra szerinti általánosító elektromos modellel szemléltethető. Valamely — nyugalmi állapotnak tekinthető — kezdeti állapotban Rvl , R v2 , R V 3, R V 4 változó ellenállások bizonyos meghatározott értékénél, Ir konstans referencia áram és IS20 nyugalmi áriamérték mellett UMI=U 2, tehát a AXJ = UMI -UM2 szabályozandó terelőáram értékét, hogy A U « 0 hibafeszültség-érték stabilizálódjék. Az ilyen jellegű szabályozási feladatnál a szabályozóval szemben támasztott követelmény az, hogy a szabályozott jellemző nyugalmi értékét a szabályozó hibajel amplitúdójával arányos mértékben és fázishelyzetének .megfelelő irányban változtassa. További követelmény, hogy a szabályozó hibajelnek a szabályozott szakaszban, valamint a mérőivezetékekben bekövetkezett esetleges torzulása a szabályozandó jellemző jelalakját ne befolyásolja. Egy ilyen — a fentiekben körvonalazott — szabályozási feladat egy elektromos áramnyalábnak változó fajlagos ellenállású térben történő fókuszolásánál a fókuszolásra. szolgáló terelőáram automatikus szabályozása. Az 1. ábrán Szeszei jelölt, találmány szerinti szabályozó elvi kapcsolását a 2. ábra szemlélteti. A szabályozó hibafeszültség Ti leválasztó transzformátoron át Vi, V2 triódák rácsait vezérli. A triódák katódjai egymással ellenütemben T2 transzformátoron át kapnak Ir referenciaárammal fázisban megegyező vezérlőfeszültséget. Ez a referenciajel az összegező fokozat egyértelmű működése érdekében nagyobb legyen, mint a hibajel legnagyobb lehetséges értéke. A két cső anódkörében a referencia-feszültség és a hibafeszültség algebrai összegével arányos feszültség lép fel. Ugyanis a két trióda hatásos vezérlőfeszültsége mindenkor a katódpontba táplált referenciafeszültség és a rácsukba táplált hibafeszültség algebrai értelemben vett összege. AVi és V2 triódák anódjaitól a Ci és C2 kondenzátorokon át elvezetett váltófeszültségekből V3 és V4 diódák képeznek különbségi egyenfeszültséget. R9 , R 10 ellenállásokon fellépő, a C3, C4, C5 kondenzátorokkal szűrt egyenfeszültségek értéke a bemenő kapcsokon fellépő szabályozó hibajel feszültségének amplitúdójával arányos. Az E nyugalmi előfeszültség az Rg, R]o ellenállások közös talppontjába van betáplálva és a következő fokozat helyes munkapontjának biztosítására szolgál. A C5 kondenzátorral szűrt, kimenő ponton fellépő egyenfeszültség a nyugalmi előfeszültség-érték körül változik, a szabályozó hibajel amplitúdójával arányosan, fázishelyzetének megfelelő irányban. Ugyanis ha a Ci és C2 kondenzátorokon át a különbségi egyenirányító fokozathoz vezetett két összegfeszültség Ui és U2, a kimenő szabályozó egyenfeszültség értéke: U, — U2 Usz = E -f- const. -A szabályozó egyenfeszültség V5 trióda-^heptóda számára szolgáltat vezérlőfeszültséget. A heptóda g2 és g4 segédrácsai a trióda anód jár ól kapnak egyenfeszültséget. A heptóda gi vezérlőrácsa R15—Ri6 osztón át kap a trióda anódjáról vezérlőegyenfeszültséget. Az Ir referenciaárammal azonos jelalak a trióda g3 segédrácsába van betáplálva, a C7 kondenzátoron át. Így a heptóda anódköréből Cg kondenzátoron át elvezetett váltó jel alakja az
