146342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás delta 3,4-tiazolinok előállítására
2 146.342 A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitelét az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 206 g bisz-(butan-3-on-2-il)-diszulfid és 144 g butanon elegyét keverés közben kénhidrogénnel telítjük. Ezután kezdjük meg az NH3 bevezetését és ettől kezdve a két gázt kb. egyenlő áramlási sebességgel vezetjük be az elegybe. A reakció kb. 4 óra alatt befejeződik. A két fázisból álló reakcióelegyet éterrel vagy más, vízzel nem keveredő szerves oldószerrel felvesszük, míg az ammóniumpoliszulfidot tartalmazó vizes réteget kiselejtezzük. Az oldószeres oldatot megszárítjuk és kis térfogatra bepároljuk. A maradék desztillációja útján 270 g 2,4,5-trimetil-2-etil-/l 3,4-tiazolint kapunk, amelynek forrpontja 5 mm Hg-oszlop nyomáson 63—64°. A termelési hányad az elméletinek 85 százaléka. 2. példa: 234 g bisz-(pentan-3-on-2-il)-diszulfid és 196 g ciklohexanon elegyét az 1. példa szerinti módon kezeljük ammóniával és kónhidrogénnel. A reakcióterméket a fenti módon feldolgozva 360 g 2,2-pentametilén-4-etil-5-metil-/| 3,4 - tiazolint kapunk, amelynek forrpontja 2,5 mm Hg-oszlop nyomáson 102°. A termelési hányad az elméletinek 91%-a. fejezte után a szerves oldószeres réteget elkülönítjük, vízzel mossuk, megszárítjuk és desztilláljuk. 50 g 2,2,4-trietil-5-fmetil-/l 3,4-tiazolint kapunk, amelynek forrpontja 3—4 mm Hg-oszlop nyomáson 70—73°. A termelési hányad az elméletinek 71%-a 5. példa: 90 g bisz-acetonil-diszurfid és 58 g propionaldehid elegyét az 1. példa szerinti módon egyenlő mennyiségű ammóniával és kénhidrogénnel kezeljük. A reakcióelegy feldolgozása pl. petroléterrel való extrakció útján történik. A petroléteres kivonat maradékának desztillációja útján 116 g 2-etil-4-metil-zí 3,4-tiazolint 'kapunk, amelynek forrpontja 4 mm Hg-oszlop nyomáson 57—59°. A termelési hányad az elméletinek 90%-a. 6. példa: 39 g bisz-(pentan-3-on-2-il)-diszulfid, 47 g acetecetészter és 26 g ammómumacetát elegyébe kb. 8 óra hosszat kánhidrogént vezetünk. Az amrhóniumacetát ezalatt lassan feloldódik, miközben finom kristályos alakban kén válik ki. A reakcióelegyet éterrel extraháljuk. Az éteres maradék desztillációja útján 60 g 2-karbetoximetil-2,5-dimetil-4-etil-/l 3,4-tiazolint kapunk, amelynek forrpontja 5 mm Hg-oszlop nyomáson 120°. A termelési hányad az elméletinek 80%-ia. 3. példa: 39 g bisz-(pentan-3-on-2-il)-diszulfid, 40 g dietilketon, 100 ml metanol és 30 g ammóniumbikarbonát keverékébe néhány óra hosszat kénhidrogént vezetünk. Utána a reakcióelegyet éterrel extraháljuk. Az éteres kivonat desztillációja útján 47 g 2,2,4-trietil-5-metil-/l 3,4-tiazolint kapunk, amelynek forrpontja 3,4 mm • Hg-oszlop nyomáson 70—73°. A termelési hányad az elméletinek 76 százaléka. 4. példa: 45 g bisz-{pentan-3-on-2-il)-diszulfid, 150 g dietilketon és 200 ml kb. 90 g/liter kéntartalmú színtelen amímóniumszulfid-oldat elegyét 8 óra hosszat erélyesen keverjük, miközben a reakcióelegy vörösessárga színűvé válik. A reakció be-Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás A 3,4-tiazolinok előállítására, amelyre jellemző, hogy 1 mól «-diketodiszulfid legalább 2 mól oxovegyülettel képezett keverékére szobahőmérsékleten kénhidrogént és ammóniát — célszerűen 1 : 1 térfogatarányban — engedünk egyidejűleg behatni. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy ammónia helyett' gyenge savak ammóniumsóit alkalmazzuk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy kénhidrogén és ammónia helyett alkáliszulfid-oldatot ammónia jelenlétében, vagy pedig színtelen vizes ammóniaszulfid-oldatot alkalmazunk. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre jellemző, hogy a reakciót H2O vagy szerves oldószerek jelenlétében folytatjuk le. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 806. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.
