146338. lajstromszámú szabadalom • Áramköri elrendezés elektroncsöves ellenütemű erősítők hitelesítésére
Mégjelent: 1960. március 1. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.338. SZÁM 21. g, 1—16. OSZTÁLY — KO—1340. ALAPSZÁM Áramköri elrendezés elektroncsöves ellen ütemű erősítők hitelesítésére Kovács Albert oki. vili. mérnök, Budapest, Török László tervező mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. november 7. A műszaki és orvosi méréstechnikában használatos ellenütemű (földszimmetrikus) mérőerősítőket ( a mérendő jel amplitúdójának pontos meghatározása céljából hitelesíteni szokás. A hitelesítést ismert értékű feszültségugrás létrehozásával célszerű elvégezni. A vázolt feladat elvégzésére eddig számos megoldást hoztak létre, melyek közül legjelentősebbek azok a kapcsolások, hol a mérni kívánt áramforrással sorba kapcsolt ellenálláson hozzák létre a hitelesítő feszültségugrást oly módon, hogy vele pl. egy egyenáramú áramforrás áramkörét zárják vagy nyitják a hitelesítés pillanatában. Az eddig ismert megoldások hátránya, hogy a konstans és hiteles áramok előállításához különleges ún. normál elemek, vagy költséges beállító áramkörök szükségesek. A találmány szerinti áramköri elrendezés az eddigi megoldásokkal szemben, minden külső áramforrás (száraztelep, inormálelem) és beállító áramkörök, műszerek stb. nélkül alkalmas arra, hogy segítségével meghatározott értékű feszültségugrást hozhassunk létre földszimmetrikus mérőerősítőknél, annak hitelesítése céljából. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés négy példaként! kiviteli alakját az la, lb, 2a, 2b ábra mutatja. Az la. és lb. ábra egyszerűbb, a 2a., 2b. ábra pontosabb megoldást mutat be. Az áramkörök működése a következő (1. ábra): Vi, V2 egy- vagy többrácsos elektroncsövekből álló, földszimmetrikus erősítőre, a mérni kívánt jeilet —UÍ,— a Vi ésV2 vezérlőrácsaira kapcsoljuk. A felerősített —U/(— mérési eredmény az —R a — munkaellenállások között nyerhető. A csövek anódfeszültségüket egy, a nullvezetékhez (földpotenciál) képest pozitív — +Ua — feszültségű áramforrásról nyerik. A közös —R;f — katódellenállás egy, a nullvezetékhez képest olyan Ua — feszültségre van kapcsolva, mely célszerűen — -|-Ua — nagyságrendjébe esik. A csövek vezérlőrácsai Rs rácslevezető ellenállásokon keresztül, a nullvezetékre csatlakoznak. Az összes ellenállások értékei úgy vannak meghatározva, hogy a munkapont az alkalmazott csövek karakterisztikáinak egyenes szakaszába essék. A csövek katódjai között fo^glal helyet az —R/,— hitelesítő ellenállás, melynek sarkai a —K— kapcsoló segítségével a hitelesítés időpontjában rövidre zárhatók, vagy a meglevő rövidzár bontható. —Rh— értékét úgy kell megválasztani, hogy az a —Vi— cső katódáramával megszorozva a hitelesítő feszültséget adja ki. Az előzőhöz lényegében hasonló az lb. ábra szerinti elrendezés működése is, hol az R/, ellenállással a kapcsoló zárásakor párhuzamosan kapcsolódik Rj ellenállás. A hitelesítő feszültséget ennél a megoldásnál a ikiXRh — R>. X Rs R/i -\~ Rs szorzat szolgáltatja. A 2a. ábra szerinti elrendezés annyiban tér el az la. és lb. ábra szerintiektől, hogy itt mindkét cső (Vi, V2) katódkörében van egy-egy hitelesítő ellenállás (R/,i, Rh?) és az R^ katódellenállás ezen ellenállások közös pontjaihoz csatlakozik. —R/,i—= és —Rh 2— ellenállásokhoz egy ún. váltókapcsoló (Morse k.) csatlakozik, melynek az a tulajdonsága, hogy valamelyik RÍ, ellenállást mindig rövidre zárja. Ha a hitelesítés előtt —Rhi— van rövidre zárva, úgy a hitelesítéskor —Rhi— rövidre zárása megszűnik és —Rh2— lesz rövidre zárva, és viszont. A hitelesítő feszültség értékét az Ifci X Rfti + Ifcz X R/12 szorzatok összege szolgáltatja. Az lb. ábra szerinti elrendezéshez" hasonlóan a 2a. ábra szerinti elrendezés helyett is használhatjuk a 2b. szerintit. Itt Rs ellenállás felváltva hol Rhi, hol R/,2 ellenállásokkal kapcsolódik párhuzamosan. A hitelesítő feszültség értékét Lfcl R/« R/n X Rs RM Rs + lfc2 XRh2 — Rh2 X Rs Rs R /l2 képlet. szolgáltatja.
