146330. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémpikkelyekből álló fémpor előállítására

Megjelent: 1961. december 15. OBSZÄGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.330- SZÁM 49. 1. OSZTÁLY - KE-570. ALAPSZÁM Eljárás fémpikkelyekből álló fémpor előállítására «Feltaláló: Kenderi Tibor gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. január 15. A taläknäny tárgya olyan eljárás, amelynek tsegítségével főleg porkohászati célra szolgáló fémpikkelyekiből álló fémpar~ áffilttató elő. Ismeretes, hogy porkohászati felhasználásra olyan fémpor a legalkalmasabb, amelyet erősein: tagolt felületű, vetületeik alapján a pikkelyre hasionlító lemezkék alkotnak. A találmány ismertetésében alkalmazott pikkely szó tehát nem a valódi pikkely fémből való foirmamátsát akarja jelenteni, hanem kifejezőbb szó híján, a pikkelyhez csak vetületeiben hasonlító, egyébkénit erősian tagolt és szabdalt felületű, apró íémleniezkéket kell alatta érteni. Ilyen fémpikkelyt eddig az úm. Hannetag malmokban állítottak elő. E malmokban, a malom dobrészébe helyezett hideg fémtesteket forgó szerszámok ütéseinek tették ki, melyek a kalapácsos malmok forgó ütőszerveihez hasonlíthatók. E forgó szerszámok által a berakott fémtestekre mért ütések hatáséra e fémtestek felületéről apró részek váltak le, amelyeknek az alakja megfelelt a fenlüek szerint értelmezett fémpiJkkelynek. A Hametag malomban előállított fémpikkely , azonban igen drága, ami érthető is, hiszen a berendezés robusztus méretei folytán annak beruházási költsége igen magas, azonkívül az energiafogyasztása is rendkívül sok, továbbá a nagyfokú elhasználódás folytán a berendezés karbantartási költségei más gépekéhez Viszonyítva szokatlanul magas. A fémpor olcsóbb előállítása céljából több olyan megoldás született, amelyek a feldolgozandó fém folyékony fázisából indulnak ki. Az egyik ilyen megoldásnál a folyékony fém fúvókán át van kicsurgatva, majd a folyékony fémsugár magas nyomású vízzel érintkezve, egy függőleges, vagy közel függőleges tengely körül forgó korongra jut, ahol a korongon kiképzett ütközőfelületek apró szemcsékre szaggatják szét. A szemcséik egybekötodését, összetapadását a víz jelenléte akadályozza meg. E megoldás révén lényegesen olcsóbban állítható elő fémpor, azonban e fémport alkotó sziemcsék nem kielégítőek. Ugyanis az így nyárt szemcsék bár nem szabályos, de megközelítően gömb, vagy henger alakú tömör testek, amelyekiből sajtolással vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen lehet, formatesteket kialakítaná'. Egy másik megoldásnál függőleges tengely körül forgó korongra csurog rá a folyékony fém, és a korongról a centrifugális erő hatásaira szétfrecseg. A szétfrecsegő fémrészek a forgó korong körül elhelyezett vízszintes tengely körül forgó testek felületeihez ütődnek ahol lemezes formát nyernek. E megoldásnak az a hátránya, hogy több milliméter nagyságú lapkákat eredményez, mivel a folyékony fém szétfrecsegtetése a függőleges tengely körül forgó tárcsán előálló centrifugális erő, illetve a légellenállás; hatására következik be, amey erőhatások nem elégségesek a folyékony fém porlasztásaira, apró fémrészek, fémszemcsék képzésére. E megoldással előállított lapkák 5—6 mm légközű szitán sem hullanak át teljes mennyiségiben. A jelen találmány szerinti eljárás szintén a porlasztandó fém folyadékállapotából indul ki. Az eljárás szerint a már szétporlasztott, de még folyadékfázisban levő, vagy legalábbis pépes állapotú fémszemcséket egy, vagy több olyan test felületére csapjuk, amely felület célszerűen hűthető. A találmány szerinti eljárás egy példaképpeni foganatosítási' módja lehet a következő eljárás. A folyékony fémsugairat egy mechaniikus porlasztó szervre vezetjük, ami pl. egy forgó, valamilyen bordákkal ellátott henger lehet.' Erre a hengerre csurgatjuk a folyékony fémet, és azt a gyorsan forgó porlasztó szarv apró cseppecskékre bontja és sz így kialakult cseppecskéket nagy sebességgel kirepíti a folyékony fémsugárból. Ha mármost e nagysebességű, de még folyékony, vagy legalábbis pépes állapotú fémszemcsék útjába egy viszonylag hideg testet helyezünk, akkor a fémcseippecsfcék e test felületéhez csapódva, szétlapulnak és a kívánt, erősen tagolt pikkely alakot nyerik. A folyamatos pikkelygyártás érdekében a cseppecskék útjába helyezett testet mozgatni kell, hogy az egymás után érkező fémcseppecskék ne tudjanak egymásra felcsapódva újra egyesülni. E célból legmegfelelőbb, ha forgó hengert, vagy hengereket alkalmazunk. A henger alkalmazása;