146326. lajstromszámú szabadalom • Berendezés földalatti térségek vándorbiztosítására
Megjelent: 1960. március'15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.326. SZÁM 5. c. 1—11. OSZTÁLY — HO—417. ALAPSZÁM Berendezés földalatti térségek vándorbiztosítására A Magyar Állam, mint a feltalálók: Horváth Ferenc oki. gépészmérnök, Kummer Ferenc oki. bányamérnök, Veress Ferenc oki. géptervező mérnök, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1956. február 11. A találmány berendezés földalatti térségek vándorbiztosítására. A nyitvatartott bányaterek biztosítása mind személyi, mind anyagi okokból szükséges. A régi időkben először boltozatszerűen képezték ki a vágatokat, de ekkor komoly bányászkodás még nem volt. A tényleges ipari méretű bányászkodásnál a biztosítás először csak fával történt, majd későbbi időbei> fa és fém volt. Legújabb időben mindinkább a majdnem tiszta fémbiztosítás az irány, mivel nagy mennyiségű fautánpótlás biztosítása mindinkább lehetetlen. A fém vagy, vasbeton biztosító elemek nehezek és aránylag igen drágák. Célt csak úgy érhetünk el velük, ha őket hosszú időn át használjuk. Különösen nehéz a használatuk a fejtéseknél, ahol aránylag igen rövid ideig vannak beépítve egy helyen és gyorsan kell áthelyezni. Elengedhetetlen követelmény tehát, hogy a vándorbiztosítások átállítása gyorsan történhessék meg. A földalatti követelményeknek megfelelően minimális irányító személy legyen szükséges és a berendezés a szükséges nyomást deformálódás nélkül felvegye. Ugyanakkor a változó telepvastagság miatt a biztosító berendezés biztosítási magassága tág határokon -belül változtatható legyen egyszerű fogásokkal. A fejtésekben több biztosító szerkezetet szoktak egymás mellé állítani, hogy a fejtési homlokot egészen vagy részben biztosítsák a körülményeknek megfelelően. Egy-egy szerkezet általában egy süvegrészből, egy támrészből és egy talp-, vagy alaprészből áll. Természetesen ezek egy-egy berendezésen belül a körülményeknek megfelelően osztottan is kerülhetnék kivitelezésre. Az ismert berendezéseknél a biztosítószerkezet magassága aránylag kis határokon belül változtatható csak, mivel a támrész egyrészes, a legismertebbeknél 1 vagy 2 fokozatú hidraulikus emelésű. Ezzel csak az emelési magasság határain belüli telepmagasságoknál dolgozhatunk, amely tény az alkalmazhatóság kereteit igen leszűkíti. Célszerű kivitel az, amikor a durva és főterhelés nélküli emelésre egy mechanikus berendezést alkalmasunk és a kis magasságok változtatására, valamint előfeszítésre a hidraulikus .berendezést alkalmazzuk. A főtenyomás következtében a hidraulikus tömítések hamar tönkremennek, ezért célszerű kivitelnél a hidraulikus előfeszítés után a támot rögzítjük, miáltal a hidraulikus részt kikapcsolva azt teljesen megvédtük. Ezzel a tám teljesen merev tám lett, tehát a méretezésnél ezt figyelembe kell venni. A tám rögzítése történhetik menetes rögzítő hüvellyel, fogaskoszorúval, rögzítő ékkel, hidraulikus párnával, vagy egyéb rögzítő berendezéssel, amelynél ugyanakkor a hidraulikus rész is kikapcsolható. A legtöbb nehézség a biztosító berendezések átszerelésével van. Leginkább a talpon való csúsztatás elvét alkalmazzák. Az energiaközlés általános módja, hogy vezetéken közlik a magasnyomású folyadékot, amely vezetékek egyrészt könnyen sérülhetnek, másrészt akadályozzák az ott dolgozókat a munkavégzés közben. Célszerű tehát a berendezés olyan irányú kiképzése, hogy az hidraulikus hozzávezető csővezeték nélkül legyen és a mozgatás minimális létszámmal történhessék a legkevesebb emberi erővel. A lánctalpakon való mozgatás megoldható, de az igen nagy nyomás miatt nem célszerű. Legcélravezetőbbnek látszik a lépkedő megoldás, amelynél üzemi állapotban — tehát amikor a tám terhelés alatt van — a tám a talpon van és teljes terhelését az alapleimezen át közvetlenül a talpnak adja át. Mozgó állapotban viszont — amikor természetesen a támot tehermentesítem kell — a berendezés önsúlyát a járószerkezetre helyezzük át, ami gyakorlatilag legtöbbnyire a járószerkezet leeresztésével, illetve az egész alaplemezre szerelt berendezés felemelésével jár és ugyanakkor egyidejűleg az alaplemezre szerelt berendezés mozgást végezhet — lép egyet. A lépkedés megoldása legcélravezetőbben mechanikus elmozgató szerkezettel történhetik. A lépkedés megoldható excentrikusan csapágyazott lépkedő hengerrel és lépkedő1 talppal, vagy forgattyús tengellyel mozgatott talpak segítségével. A talpak lehetnek egy részből, vagy több részből összeillesztett, vagy nem összeillesztett darabokból állóak. Megoldható a lépkedés kinyomható hernyótalpakkal is. Legcélszerűbb kivitelnek tekinthető az, amikor az energiát villamosvezetéken visszük a berendezéshez és ott alakítjuk át a szükségnek
