146320. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N1-N2-diszubsztituált karbonsavhidrazidok előállítására
146.320 3 szat 40 C°-on továbbkeverjük, lehűtjük, szűrjük, a szűrletet vízzel és telített nátriumbikarbonát oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot vákuumban desztilláljuk, amikor is az 1-ciklohexankarbonil-1,2-diizopropil-hidrazint színtelen olaj alakjában kapjuk. Forrpont 65 C°/0,06 mm. Az olaj környezethőmérsékleten alacsony olvadáspontú kristálytömeggé dermed. 11. 39 g 2-furoilkloridot 160 ml abs. benzolban oldva, keverés közben, környezethőmérsékleten 2,5 óra folyamán 34,8 g 1,2-diizopropil-hidrazin és 400 ml abs. piridin keverékéhez csöpögtetjük, majd 3 óra hosszat továbbkeverjük. Az 1. példa szerint dolgozzuk fel tovább. Ily módon l-(2-furoil)-1,2-diizopropil-hidrazint kapunk, melynek forrpontja 86—87 C°/0,1 mm. Vízből átkristályosítva olvadáspontja 62—66,5°. 12. 29,3 g tenoilkloridot 50 ml abs. benzolban oldva, környezethőmérsékleten keverés közben, 2 órán belül 200 ml abs. benzol, 200 ml abs. piridin és 23,2 g 1,2-diizopropil-hidrazin keverékéhez csöpögtetjük és a kapott szuszpenziót 3 óra hosszat 60 C°-on továbbkeverjük, majd a benzolt és a piridint vízsugárszivattyűval létesített vákuumban messzemenően ledesztilláljuk. A maradékot kloroformban felvesszük és 20 g káliumkarbonátnak kis mennyiségű vízben való oldatával kirázzuk. A kloroformréteget leválasztjuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, bepároljuk, a maradékot vízzel eldörzsöljük, szűrjük, és 50%-os alkoholból átkristályosítjuk, amikor is az l-(2-tenoil)-l,2-diizopropil-hidrazint kapjuk, melynek olvadáspontja 106—109 C°. Etanolos klórhidrogénnel való kezelés után képződött l-(2-tenoil)-l ,2-diizopropil-hidrazin-hidroklorid alkohol-éterből való átkristályosítás után finom tűk alakjában kristályosodik. Op. 132— 134 Cü . 13. 23,8 g tiofénkarbonsavanhidrid-(2)-t 50 ml abs. benzolban melegítés mellett feloldjuk. Ehhez az oldathoz lassan 25,5 g 1,2-diizopropil-hidrazint adunk, amikor is arról gondoskodunk, hogy a hőmérséklet 60 C° fölé ne emelkedjék. A reakciókeveréket még mintegy 1 óra hosszat 50 és 60 C° között tartjuk, majd éjjelen át hűlni hagyjuk. A kristálypépet éter és víz között megosztjuk, az éterréteget vízzel és telített nátriumbikarbonát oldattal mossuk, nátriumszulfáttal szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A szilárd maradékot petroléterből átkristályosítjuk, amikor is a 106—109 C°-on olvadó l-(2-tenoil)-l,2-diizopropilhidrazint kapjuk. 14. 16,1 g 4-metil-tiazolkarbonsavklorid-(5)-nak 100 ml abs. benzolban való oldatát környezethőmérsékleten 2,5 óra folyamán 25,5 g 1,2-diizopropil-hidrazinnak 100 ml abs. benzolban való oldatához csöpögtetjük, amikor is az 1,2-diizopropilhidrazín-hidroklorid kicsapódik. Négy óra hosszat 40 C°-on továbbkeverjük, majd lehűtjük, szűrjük, a szűrletet vízzel és telített nátrumbikarbonát oldattal mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A szilárd maradé-A kiadásért felel: a Közga: kot petroléterből átkristályosítjuk, amikor is rz 52—53 C°-on olvadó l-f4-metil-tiazolkarbonil-(5)J-1,2-diizopropil-hidrazint kapjuk. 15. 11,3 g 5-bróm-tiofénkarbonsavklorid-(2)-nak 25 ml abs. benzolban való oldatát keverés közben, környezethőmérsékleten, 2 óra folyamán 12,8 g 1,2-diiizopropil-hidrazinnak 200 ml abs. benzolban való oldatához csöpögtetjük, amikor is az 1,2-diizopropit-hidrazin-hidroklorid kicsapódik. 4 óra hosszat 40 C°-on továbbkeverjük, majd lehűtjük, szűrjük, a szűrletet vízzel kimossuk és telített nátriumbikarbonát oldattal mossuk, nátriumszulfáttal szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A szilárd maradékot éter-petroléter elegyből átkristályosítjuk, amikor is az l-(5-bróm-2-tenoil)-1,2-diizopropil-hidrazint kapjuk. Op. 118—122 C°. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás N1 —N' 2 -diszubsztituált karbonsavhidrazidok és ezek sói előállítására, melyre jellemző, hogy 1,2-diizopropil-hidrazint, vagy annak sóját R—CO-gyököt leadó acilezőszerrel, ahol R adott esetben halogénatomokkal, hidroxil vagy 4 szénatomig terjedő aciloxi-, alkoxi- vagy alkilmerkapto-csoportokkal helyettesített telített vagy telítetlen cikloalifás szénhidrogéngyököt, telített vagy telítetlen, egyenes láncú vagy elágazó láncú alifás szénhidrogéngyököt, vagy öttagú heterociklusos gyököt jelent, kondenzálunk és ha R aciloxi helyettesítőt tartalmazó gyököt jelent, azt adott esetben a megfelelő hidroxillal helyettesített gyökké szappanos! tjük el és a kapott karbonsavhidrazidot adott esetben sóvá alakítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy acilezőszerként savhalogenidet használunk. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy acilezőszerként savkloridot használunk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy acilezőszerként savanhidridet használunk. 5. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy acetilkloridot 1,2-diizopropil-hidrazinnal kondenzálunk. 6. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy pivaloilkloridot 1,2-diizopropil-hidrazinnal kondenzálunk. 7. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy palmitoilkloridot 1,2-diizopropil-hidrazinnal kondenzálunk. 8. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy acetiltejsavkloridot 1,2-diizopropil-hidrazinnal kondenzálunk. 9. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy metoxiacetilkloridot 1,2-diizopropil-hidrazinnal kondenzálunk. 10. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy 2-furoilkloridot 1,2-diizopropil-hidrazinnal kondenzálunk. 11. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy 2-tenoilkloridot 1,2-diizopropil-hidrazinnal kondenzálunk. ós Jogi Könyvkiadó igazgatója. 603. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.
