146317. lajstromszámú szabadalom • Központi szívóberendezés

2 Í46.317 A berendezés felépítése a következő (fig. 1.): a betegszobán kívül, az épület célszerűen kikere­sett helyén állítjuk fel a bármily rendszerű elektromotorral meghajtott vákuumszivattyút (1). Egy ilyen szivattyú teljesítménye lehet pl. 650 mm higanyoszlop szívóhatás mellett 750 l/perc. Cél­szerű két vákuumszivattyút felállítani, amelyek egymással párhuzamosan vannak kapcsolva, és zárószeleppel váltakozva csatolhatok a berendezés további részeihez. Az elektromotor, vagy vákuum­szivattyú esetleges üzemzavara esetén ugyanis egyszerű csapátváltóval (2) a tartalék gépegységet üzembe lehet helyezni és a folyamatosságot biz­tosítani. • Az így keletkezett vákuumot egy tartályban (3) állítjuk elő. A tartály köbtartalma pl. 800—1000 1 lehet. A tartály nagysága a helyi adottságoktól függ, általában annál jobb, minél nagyobb a tar­tály, mert hosszabb ideig tartó elszívóképességet tudunk benne tárolni, álló vákuumszivattyú mel­lett. A tartály belső tere össze van kötve egy higanyos vákuummérővel (4), amelynek be- és kikapcsoló kontaktusa van. A tartályban levő vákuum maximális értékénél a higanyos vákuum­mérő villamos reléje (5) automatikusan lekapcsolja a vákuumszivattyú (1) elektromotorját, a vákuum megromlásával egy előre beállított értéknél a hi­ganyos vákuummérő kontaktusa segítségével a motor újból megindul. Ugyanez a készülék vész­jelzőt (6) kapcsol be, ha a tartályban levő vákuum egy előre meghatározott minimális érték alá csök­ken. A vákuumtartálybol bőven méretezett csőveze­ték (7) vezet a betegszobákba. Ezen osővezetékből minden egyes kezelőhely fölött leágazással a beteg­ágy közelébe vezetjük a vákuumot. A vezeték anyaga lehet vascső, üveg, vagy műanyag. Minden egyes elszívóhelynél egy egyéni szabá­lyozó (20) van. Az egyéni szabályozó (20) feladata az, hogy az érkező vákuumot nulla értékről a legnagyobb szívóhatásig szabályozza, (fig. 2) Az egyéni szabályozó (20) a következőket tartal­mazza: Redukciós szelep (8), amellyel az érkező vákuumot (pl.. 650—450 mm higanyoszlop) egy előre meghatározott értékre redukáljuk, ami, mint maximális szívóhatás jelentkezhetik az egyes el­szívóhelyeknél (pl. 400 vagy 220 mm higanyoszlop). A redukált szívóhatás egy fojtószelepen (9) ke­resztül vezet a páciens felé. A fojtószelep (9) úgy van kiképezve, hogy kezelőgombjának forgatása­kor a szelep nyílása egy profilgörbe (24) szerint változik, (fig. 3.) Ezzel elérjük azt, hogy a szívó­hatás változása különböző vákuumértékeknél és különböző levegőmennyiségnél a szabályozási mező teljes hosszán egyenletesen változik, tehát nincsenek oly szabályzó állasok, ahol a változás nagy és olyanok, ahol a szabályzógomb elforgatásá­val a szívóhatás változása alig áll elő. A fojtószelep (9) után a páciens felé vezető vezetékbe egy pótlevegő beeresztőszelep (10) van iktatva. A szelep (10) arra szolgál, hogy abban az esetben, ha a páciensből kevés, vagy semmi levegő nem áramlik az elszívórendszeribe, akkor pótlevegő beeresztésével tudjuk elérni azt az ala­csony szívóhatást, amit csak a fojtószelep (9) segítségével esetleg nem érünk el. Ezen szelep (10) mozgatása szintén profilgörbés tárcsával történik, tehát ugyanúgy tudjuk az egyenletes szabályzást az egész szabályzási területen belül eloisztani, mint ahogy azt a fojtószelepnél (9) leírtuk. Higanyos vákuummérő (11) a pótlevegő beeresztő szelep (10) után az elszívóhely felé vezető csőbe (27) van beiktatva. Arra szolgál, hogy a beteg mellkasában levő vákuumot mérje. Mivel a mé­rési határok 0 és pl. 400 mm-es higanyoszlopig is terjedhetnek, különleges vákuummérőt (11) kel­lett szerkeszteni, hogy méretei túl nagyok ne le­gyenek. A kisebb méretek elérése céljából a vákuummérő (11) egyik végét összekötjük az el­szívócsővel, a másik végét lezárjuk, (fig. 4.) Vákuum hatására a higany az U alakú csőben a szívás irányában elmozdul, elmozdulási értéke a vákuumra jellemző. Ilyenkor a lezárt végben vákuum keletkezik, aminek az a következménye, hogy növekedő szívóhatásnál ugyanazon szívás­különbséghez kisebb higanyoszlop emelkedés tar­tozik. A vákuummérő tehát kisebb vákuum­értékeknél összenyomott, nagyobb vákuumértékek­nél pedig széthúzott skálabeosztással bír. Az elszívóhely irányában a szívóvezetékbe áramlásmérő rotameter (12) van beiktatva, amely­nek mérési határa pl. 3 liter/perc, ami lehetővé teszi a beteg mellkasából elszívott levegő mé­rését. Az orvosnak fontos útbaigazítást ad a rota­méterrel (12) való mérés, mert ebből megállapít­hatja, hogy pl. a szívás elején a mellkasban össze­gyűlt levegő állandó utánszivárgás következtében folytonos légbeáramlást mutat-e. Megállapíthatja az orvos a beteg állapotának javulását, a folyton csökkenő és végül 0-ra esett levegőáramlásból. A rotameter (12) beiktatása az orvos részére az eddig mérőműszer nélküli elszívás megfigyelését lényegesen megjavítja. A rotameter (12) után egy visszacsapó szelep (13) van beiktatva az elszívóesőbe. Ez a vissza­csapó szelep (13) egy egyszerű, egyik végén zárt gumitömlő (22), amelynek zárt végét vékony tű­vel átlyukasztottuk, (fig. 5.) Légáramlás esetén a gumizsák kitágul, és a vékony nyíláson keresztül a levegő átáramlik. Ellenkező szívási iránynál a gumizsák összetüremlik, és mivel annak ellenkező irányba való kiegyenesedését egy rács (14) meg­akadályozza, elzárja, a szívónyílást, így tehát le­vegő ellenkező értelemben a betegbe nem kerül­het. A biztonsági szelepet minden beteg után cse­rélni és sterilizálni lehet. Az elszívó vezeték ezen pontja után gumicső segítségével egy nagyobb űrtartalmú (pl. 3 liter) üveghez (28) csatlakozunk. A dugó kettős fura­tában két üvegcső van illesztve. Az egyik üveg­osőhöz kötjük a gumicsövet. A dugó másik fura­tából gumicső vezet egy ugyanilyen elszívó üveg­palackba (29), amelyből egy gumivezeték vezet a beteg mellkasába. Ezen gumivezeték a mellkasba vezetésnél légmentesen el van zárva (pl. ragtapasz­szal), úgy, hogy a szívóvezetékbe csakis a mellkas­ból kerülhet levegő. A visszacsapó szelep (13) után következő, a fentiekben leírt berendezés cserél­hető, illetőleg sterilizálható, tehát új beteg be­iktatásakor az elszívóberendezésnek az a része, amelyikből esetleg levegő kerülhet a beteg mell­kasába, tisztítható. A leírt elszívóvezetékkel párhuzamosan oxygén­vezeték is be van szerelve a következőképpen:

Next

/
Oldalképek
Tartalom