146313. lajstromszámú szabadalom • Vizsgálati eljárás és vizsgáló készülék színes filmekhez

8 146,313 hoz képest, úgyhogy pl. a logaritmikus vagy exponenciális fokozatban esetleg jelenlevő erősítést tekintetbe kell venni, szintúgy a (21) csőnek négyzetgyök-jelleggörbéjét is. A y-erősítés kívánt mértéke éa az a mód, ahogyan az minden átvivőcsatorna különböző alineáris fokozataira, eloszlik, a minden egyes alineáris fokozathoz szükséges differenciálerősítés szükséges mértéke nyomán határozható meg. „A differenciál-erősítés" kitétel a fokozat átvivő jelleggörbéjének hajlására vonatkozik bizonyos pontban. Annak feltételezésével, hogy valamely fokozat működési feltételei ismeretesek, a differenciálerősítés változási körzete, azaz legnagyobb és legkisebb értéke közötti arány kiszámítható. Emellett minden esetben természetesen minden figyelembe jövő jelleggörbének csak a tényleg kihasználandó tartománya jön tekintetbe, legyen az valamely film festőanyagé vagy erősítő fokozaté. Ez rendkívül fontos, mert a negatív filmnek és ezáltal a sokszorosító által létesített színmennyiségek gyakorlati munkatartománya a legtöbb esetben a pozitív film munkatartományát lényegesen meghaladja. A találmány szerinti vizsgálókészüléknél a pozitív filmnek ezt a tulajdonságát tekintetbe kell venni. Tételezzük fel pl. hogy a pozitív filmnek y-értéke 4, valamint, hogy rendelkezésre álló reprodukált kép kontraszt-tartománya a 100:1 aránynak felel meg. A beeső E fény és a kimenő L fény között fennálló (20) egyenlet szerinti összefüggésnél, decibelben kifejezett differenciális erősítés az L függvényében (decibelben) a következő egyenlettel fejezhető1

ki, amely a (20) egyenlet differenciálásával és egyszerűsítésével kapható: dL y + 1 A 100 :1 kontrasztarány, decibelben mérve, null tói 40-ig terjedő ingadozásnak felel meg. Ezeknek az értékeknek (21) egyenletbe helyettesítéséből y = 4 értéknek felhasználásával, és az így kapott két eredménynek kivonásából kiadódik, hogy a differenciál-erősítéshez szükséges ingadozási tartomány, azaz a legnagyobb és a legkisebb erősítés aránya 50 decibel. Hasonló módon kimutatható,, hogy a találmány szerinti vizsgálókészülék exponenciális részének differenciál-erősítése és a kimenő L fény között a következő egyszerű arány áll fenn: dL ^ = L

(22)' ahol V az exponenciális fokozat bemenő feszültsége. 40 decibel nagyságú kontraszttartomány számára a (22) egyenletből az következik, hogy az exponenciális fokozatok differenciál-erősítéseinek megfelelő aránya szintén 40 decibel lesz. A 13. ábra szerinti alineáris 92b görbe munkakörzetén belül, a legnagyobb és legkisebb hajlás közötti arány tehát 40 decibel legyen. A még fennmaradó 10 decibel erősítés-ingadozást a logaritmikus fokozatban kell elhelyezni. A jelleggörbe legnagyobb és legkisebb hajlása közötti arány az alinearitás mértéke. Kitűnik tehát, hogy az alinearitás legnagyobb része, a felvett viszonyok között, a vizsgálókészülék exponenciális részében, míg a kisebb rész logaritmikus erősítőben lesz. A (21) és (22) egyenletek összehasonlítása azt mutatja, hogy y nagyobb értékeinél az alinearitásnak mind nagyobb része az exponenciális fokozatokra és megfelelően kisebb rész a logaritmikus fokozatokra esik. Ha y lényegesen nagyobb, mint 4, akkor az alinearitás szüksége a logaritmikus fokozatokban oly kicsiny, hogy elhanyagolható és a logaritmikus fokozat lineárissal helyettesíthető. Ha y értéke 4, akkor esetleg még a logaritmikus fokozat nélkül is kijöhetünk, azonban ettől el kellene tekinteni, ha súlyt helyezünk helyes kontraszt érték melletti kifogástalan visszaadásra. A figyelembe jövő fajtájú katódsugárcsőnél az alinearitás megfelel a legnagyobb és legkisebb differenciál-erősítés közötti aránynak, mely kb. 20 decibel, úgyhogy ha az exponenciális részben összesen 40 decibelnek kell lennie, akkor a hiányzó 20 decibelt az alineáris erősítőkben kell elhelyezni. Az alineáris fokozatokat célszerűen úgy kell kiképezni, hogy alinearitásuk azonos fajtájú, azaz, hogy a különböző fokozatok egyidejűleg a legkisebb, illetve legnagyobb erősítéssel dolgozzanak. Hogy ez a feltétel a jelen esetben teljesítve van, az a 10., 11. és 12. ábrák szerinti görbékből' tűnik ki. A talptartoimányban levő görbe visszaadásától emellett eltekintettünk, vagyis a 10. ábra B' görbéjéből indultunk ki. Az erősítés legnagyobb értéke emellett a visszaadott képben a fehérnek felel meg. A készülék különböző részei erősítését tehát arra a feltételre tekintettel kell méreteznünk, hogy minden alineáris fokozat az alinearitásváltozás kívánt mértékű tartományában dolgozzék. Emellett legcélszerűbb, ha a 21 katódcsőből indulunk ki és hátrafelé dolgozunk tovább, mivel a képcsőfokozat méretezését, aránylag egyértelműen, a kontraszttartomány határozza meg. A felvett esetben a katódsugárcső fényhozadékának 100 : 1 kontraszttartoimánya legyen, ami 40 decibel kontraszttartománynak felel meg. Ezáltal az élőfeszültség, valamint a bemenőfeszültség ingadozási tartománya a csőnek minden egyes katódsugara számára meg van határozva. A 45 erősítők erősítését ekkor úgy kell megválasztani, hogy a kimenőfeszültség e követelménynek megfeleljen, mimellett az alinearitás az erősítés 20 decibelnyi változásának feleljen meg. A 45 erősítők bemenőfeszültségeinek egy erre alkalmas amplitúdót kell feltüntetniük és ezzel a logaritmikusnak feltétélezett 40 erősítők kimenőfeszültségei is meghatároztatnak. Ezen erősítők tekintetében még figyelembe veendő, hogy 10 decibel erősítési aránynak megfelelő alinearitásról kell gondoskodni. Fenti ismertetés nern vette figyelembe a 4. ábra szerinti görbe talptartományának görbületét. Ezt a görbületet az erősítés megfelelő1

változása vagy a y-értéknek megfelelő alinearitás idézi elő, a szinmennyiseg-feszultsegek megfelelő változási körzetén belül. Ennek kiviteli példáját a 402 erősítők alakjában a 6. ábra kapcsán magyaráztuk meg. A logaritmikus fokozatoknak, mint említettük, az volt a feladata, hogy egy intenzitásnak vagy fényerősségnek megfelelő feszültségeket a fekete-