146313. lajstromszámú szabadalom • Vizsgálati eljárás és vizsgáló készülék színes filmekhez
146.313 » 3 tatásával létesíthető. Ez utóbbi célra előnyös lehet a. három alapszín számára különböző fényforrások alkalmazása, melyeknek mindegyike külön beállítható. Megjegyzendő, hogy pl. a pozitívra eső vörös fény felerősítése a 14 film kékeszöldjének erősítését vonja maga után, melynek a nézőhöz jutó vörösnek csökkenése felel -meg, úgyhogy tehát a nézőhöz jutó fény erőssége fordított arányban van a fényforrás erősségével. Az 5. ábra a találmány szerinti készüléket szemlélteti, mellyel villamos úton képet alkothatunk magunknak arról, milyen lesz valamely adott negatívnek pozitív másolata. Ez különösen a szaggatott 20 vonalakon belül fekvő részekből tűnik ki, melyeknek működése az 1. ábra szaggatott 16 vonalán belül fekvő részek működésének felel meg. Ha ez a feltevés teljesítve van, akkor a bemenő fény E erősségének a kimenő L fény azonos erőssége felel meg. Az 5. ábra szerinti készülék három elektronsugaras 21 katódsugárcsövet tartalmaz, mely elektronsugarak a képernyőnek egy-egy hozzá tartozó világítóanyagával működnek együtt. Ez a képernyő mögött elrendezett maszkkal ismert módon elérhető. A vörös képtartalom visszaadására 22 katód 23 vezérlőráccsal, a zöld képtartalom visszaadására 24 katód 25 vezórlőráccsal és a kék képtartalom visszaadására 26 katód 27 vezérlőráccsal van elrendezve. Nyilvánvaló, hogy képvisszaadó készülékek más típusai is alkalmazhatók. 28 a negatív film. Minden egyes alapszín számára, mialatt ebben az összefüggésben általában egy spektráltartomény értendő, egy villamos fajtájú színértéket óhajtunk létesíteni, mely ezen az alapszínen levő képtartalomnak felel meg. E célból a negatívet meg kell világítani, mely célra elvben két különböző módszer alkalmazható. Az 5. ábrán feltüntetett készüléknél a fényforrás 30 csőből áll, mely. letapogató mozgást végző fényfoltot létesít. Ez főképpen fehér fényből áll, melyet a 31 lencse gyűjt (fókuszál) a 20 negativen. A filmszalag átvonulása után a fény részben áteresztő, egymást keresztező 32 és 33 tükörpárra esik, mely tükrök közül a 32 tükör vöröstükröző és zöldre és kékre áteresztő, míg a 33 tükör kéktükröző és vörösre és zöldre áteresztő, úgyhogy a 28 film az E bemenő fényt vörös, zöld és kék alapszínekre osztja. A vörös-rész 3.4R lencsén és 35R vörösszűrőn megy át és a vörösérzékeny katóddal ellátott 36R fotocsőhöz kerül, mely célszerűen foto-'sokszorozó géphez kerül. A sokszorozó kimenetében tehát villamos színmennyiség keletkezik, azaz oly mennyiség, mely az eredeti film egy színtulajdonságának felel meg. Ezt a mennyiséget 37R erősítőbe vezetjük. Pontosan azonos módon létesítjük a zöld és kék színmennyiségeit megfelelő átviteli csatornákban, melyeknek részeit a yöröscsatorna részeivel azonos hivatkozási jelekkel jelöltünk meg, mégis azzal az eltéréssel, hogy az R jelet G-vel (sárga), illetve B-vel (kék) helyettesítettük. Az említett részek egy másik kiviteli alakjának az 1. ábra szerintihez hasonló fényforrása lehetne, mely az egész: 28 negatívfilmet fehér fénnyel világítja meg, míg a fényelektromos felvevőrész képfelvevő csőből, pl. ortikonból állhat. A fényszűrő, valamint a fényelektromos felvevő készülékek villamos tulajdonságai minden esetben kell, hogy olyanok legyenek, hogy minden egyes alapszínnek átvitele a pozitív megfelelő felvételi érzékenységének .feleljen meg. Emellett bizonyos esetekben előnyös lehet külön kiigazító berendezés használata, melyet később, a 14. ábra kapcsán ismertetünk. Minden egyes 37 erősítő kimenetében 38 feszültségosztó fekszik, mely célszerűen kalibrált és lehetővé teszi a minden alapszín tekintetében előállított színmennyiség amplitúdójának önműködő beállítását. A vizsgálókészülék továbbá alineáris 40R stb. erősítőket tartalmaz, melyeknek legfőbb feladata az, hogy a színmennyiség átvitelénél a 4. ábra szerinti görbének megfelelő alinearitási mértéke a vizsgálókészülék más részeiben levő alinearitásokhoz, valamint a mindenkori y-értékhez igazodik. Bizonyos esetekben a 40 erősítők által igényelt alinearitás nagyon csekély vagy elhanyagolható, úgyhogy ezek az, erősítők lineáris erősítőkkel helyettesíthetők, sőt el is hagyhatók. A megértés megkönnyítése céljából lehetőleg sokoldalú kiviteli példát óhajtunk ismertetni, melynél a 6. ábra szerinti kapcsolási vázlat az 5. ábra szerinti 40 erősítőket helyettesíti. A kapcsolási vázlat három átviteli pályát tartalmaz egy-egy színmennyíség számára, mely pályák azonos szerkezetűek. Ezt a hivatkozási számok is jelzik, melyeknél csupán a számok melletti betűk jelzik az átvitt színt, míg azonos szerkezetű alkatrészeket azonos hivatkozási számokkal jelöltünk meg. A kapocsmegjelölések egyértelműen világosítanak fel arról, mily módon kell a 6. ábra szerinti kapcsolási elrendezést az 5. ábra szeiinti vizsgálókészülékben elrendezni. A 6. ábra szerinti kapcsolási elrendezés minden egyes alapszín számára egy-egy logaritmikus 400 erősítőt tartalmaz, mely a bemenetébe vezetett, a fényerősségnek megfelelő feszültséget egy e feszültség logaritmusának megfelelő kimenőfeszültséggé alakítja át. A V" kimenőfeszültség jelleggörbéje a V - bemenőfeszültség függvényében a 400a görbe szerinti lefolyású. Ily erősítőkhöz alkalmas kapcsolások a Hazeltine Laboratories vezetősége által kiadott, a John Wáley & Sons kiadásában 1956-ban megjelent ..Principles of Color Television" című mű 11—5 fejezetének 217—224. oldalain találhatók. A hivatkozott fejezetben e kapcsolások y-korrekciós kapcsolásoknak neveztetnek, melyeknek funkciója lényegében a négyzetgyökvonásban áll. A két megfelelő görbének, azaz a négyzetgyök- és a logaritT mikus-függvény azonban oly hasonló lefolyású, hogy az előfeszültségek megfelelő megválasztásánál a logaritmuskeresés is az ismert kapcsolással foganatosítható. Egy alineáris erősítő, természetének megfelelően, különböző bemenő-feszültségszinteknél az erősítésnek különböző értékeit tünteti fel, úgyhogy a feszültségszintet a bemenetnél rögzíteni kell, azaz e helyen az egyenáramú összetevőnek jelen kell lennie. A 400 erősítők kimenőfeszültségei rúinden alapszín log E értékeivel arányosak. Ezek lineáris 401 erősítőkhöz vezettetnek, melyeknek jelleggörbéi