146281. lajstromszámú szabadalom • Elektronikus vezérlésű váltóáramú szaggatott ívgerjesztő
2 146.281 ségével elérhető, hogy kis gyújtófeszültség mellett, lassan kifejlődő íváram ellenére is biztos gyújtás T legyen, mert az ívfenntartó híd aránylag nagykapacitású kondenzátorában tárolt energia az ívközön át 1 issan kisül és így az íváramkörben levő induktivitás miatt csak lassan kifejlődő áramnak a megfelelő felfutáshoz elég idő áll rendelkezésre. Az ívfenntartó híd nemcsak a szokásos felépítésű ívárarnkörök induktivitása által okozott begyúlási nehézségeket képes kiküszöbölni, hanem arra is képes, hogy ha áramkorlátozásra nagy önindukciót használunk, annak késleltető hatását is megszünteti. Ilyen módon lehetőség van arra, hogy elektronikus vezérlésű váltóáramú szaggatott ívgerjesztők íváramkörében az áram korlátozását önindukcióval hajtsuk végre. Ha az íváramkörben az áramot korlátozó elem önindukció, utóbbit megfelelő értékű ohmos ellenállással áthidalva (1. ábra R2) szintén kiküszöbölhető az önindukciónak az áram kifejlődését késleltető hatása. Ha ugyanis az önindukció kis ellenállásértékeket, az ohmos ellenállás viszont nagy ellenállásértéket képvisel, az ív begyújtásától számítva megfelelő idő eltelte után az áram nagyobbik része az önindukción folyik át. Ezzel szemben az áram megindulása kezdetén az önindukció nagy korlátozó hatása miatt, az áram gyakorlatilag csak az ohmos ellenálláson folyik át. Az áthidaló ohmos ellenállás úgy van méretezve, hogy csak akkora áramot tegyen lehetővé, amekkora az ív fenntartásához szükséges addig, amíg a megfelelő áramerősség az önindukción keresztül ki nem fejlődött. Sok esetben igen jelentős önindukciót viszünk be az í váramkörbe azáltal, hogy az ívgerjesztő berendezés és ívállvány közötti vezetékek túlságosan hosszúak. Ez sokszor annak következménye, hogy az ívgerjesztő berendezésből az ívállványhoz menő kivezetést csak a gerjesztő egy meghatározott helyéről, rendszerint egyik oldaláról lehet eszközölni. Viszont a különböző rendszerű színképelemző készülékekhez a gerjesztő áram hozzávezetése a gerjesztőberendezésnek hol az egyik, hol a másik oldaláról volna kívánatos. Ilyenkor, ha a gerjesztőberendezésből a gerjesztő áram elvezetése a nem megfelelő oldalon van, károsan nagy önindukcióval bíró vezetékekkel kell dolgozni. Ennek a hátránynak kiküszöbölése végett a találmány szerinti elektronikus vezérlésű szaggatott ívgerjesztő úgy van kiképezve, hogy a gerjesztő áram elvezetése már eleve a készülék bármely oldaláról rövid, tehát kis önindukcióval bíró vezetékekkel történhet. Természetesen amennyiben annak szüksége mutatkozna, a gerjesztő áram elvezetését kettőnél több helyről is lehet eszközölni. A találmány tárgyát képező szaggatott ívgerjesztő gyújtóáramköre elvileg bármilyen elektronikus kivitelű lehet. Célszerűen olyan kettős vezérlő szikraközzel vezérelt gyújtóáramkört lehet alkalmazni, ahol a gyújtóenergia kisütése olyan módon történik, hogy először az egyik, utána a másik szikraközre adunk kétszeres feszültséget [Lásd pl. a 142 858. sz. (alapszáma BA—601) és a 143 074. sz. (alapszáma BA—905) magyar szabadalmakat.] A gyújtóáramkör vezérlése a hálózat rezgésszámával egyező, vagy a hálózati rezgésszám kétszeresének megfelelő gyakorisággal vezérlő jelet adó impulzusgenerátor segítségével történhet. Az egyes ívek időtartamának változtatása olyan módon történik, hogy az impulzusgenerátor a vezérlő jeleket a hálózati feszültséghez viszonyítva különböző beállítható fázishelyzetben szolgáltatja. Ilyen impulzusgenerátorok egyszerű kivitelben, kis költséggel* készíthetők. 50 periódusú hálózatot feltételezve a másodpercenkénti 50 jel a hálózati feszültség rezgésszámából, a másodpercenkénti 100 jel pedig a hálózat rezgésszámának megkétszerezéséből adódik. Az impulzusgenerátor részletes villamos kapcsolási vázlatát a 2. ábra mutatja. Az impulzusgenerátor tömbvázlatát és az egyes pontjaiban megjelenő feszültségjeleket vázlatosan a 3. ábrán ábrázoltuk. A hálózati szinuszfeszültség (3. ábra a) az Rl.C fázistolón halad keresztül. A kilépő szinuszhullám (3. ábra b) a VI katóderősítő bemenetére kerül. A katóderősítő beállítása olyan, hogy a fázistolót nem terheli. Katódján megjelenik a rács hullámalak pozitív félperiódusa, valamint a negatív periódus kívánatos kis szakasza (3. ábra c). Ez a hullámalak a V2 változtatható munkapontú erősítőre kerül, melynek rácsa túlvezérlés és a rács előtj; alkalmazott védőellenállás következtében a beállított pontban a hullámvonal túlemelkedő1 részét levágja. A vágott és felerősített feszültség (3. ábra d) közel négyszöghullám, melynél a pozitív és negatív jelhullámok időtartambeli aránya a munkapont függvényében változtatható. Innen a jel a V3 túlvezérelt erősítőre kerül, melynek kimenetén gyakorlatilag négyszög feszültség keletkezik (3. ábra e). Ez a hullámalak két csatornát vezérel. A négyszöghullám az egyik csatornában közvetlenül, a másik csatornában a V4 fázisfordító fokozat után (3. ábra f) differenciáló tagra csatlakozik. A differenciáló tagok kimenetén egymáshoz képest 180 villamos fokkal eltolt jelsorozatokat találunk (3. ábra e'; f). A K jelű három állású átkapcsolóval egyik, másik vagy mindkét jelsorozatot a V5, V6 katóderősítős összegező bemenetére adhatjuk. Az összegező beállítás olyan, hogy a kimenetre csak a pozitív vezérlőjeleket továbbítja. A K átkapcsoló középső helyzetében mindkét csatorna rá van kapcsolva a V5, V6 összegezőre (3. ábra g), tehát a kimenő indító jelek ismétlődési gyakorisága a hálózati rezgésszám kétszerese. Két szélső1 helyzetében a jelek ismétlődési gyakorisága egyaránt azonos a hálózati rezgésszámmal, azonban az egyik szélső helyzetről (3. ábra h) a másikra (3. ábra i) áttérve a jelek fázisa 180 villamos fokkal megváltozik. Ilyen módon a K kapcsoló segítségével elérhető, hogy a váltóáramú hálózat feszültségének minden félperiódusában, vagy csak a pozitív, vagy pedig csak a negatív félperiódusban legyen ív. Az impulzusgenerátorból fentiek szerint nagy amplitúdójú pozitív sarki tású jelek lépnek ki, melyeket a vezérelt cső vezérlést megelőző lezárása érdekében negatív előfeszültségre helyezünk rá. A negatív előf észültségét az R2 és R3 ellenállásokkal (2. ábra) való leosztással állítjuk elő olyan módon, hogy a kimenő jel csatornáját a földnél negatívabb potenciálra helyezzük.
