146258. lajstromszámú szabadalom • Vágathajtó és rakodó gép körszelvényű bányafolyosók előállítására

2 146.258 —14— tányér egy furatán halad át, mely tányér ugyancsak a —6— tengelyre van ékelve és így vele együtt forog. A —12— tengely szabad vége a ráerősített —15— kúpkereket hordja, niely a nagyobb —9— marótárcsa tengelyére erősített kúpos —16— tányérkereket hajtja. A —9— marótárosa tengelye hordozza továbbá a —17— lánckereket, mely a —18— lánc útján a kisebb —10— marótárcsa --19— lánckerekét és ennek révén magát a —10— marótárcsát forgatja. Amint a 2. ábrán látható, a két —9, 10—' maró tárcsa nem esik egysíkba, hanem egymással párhuzamos. A —20— marókések szárát a —9, 10— marótárcsák kerületi részében sugárirányban erősítjük meg. A kisebb —10— marótárcsa tengelye további lánckereket is hord (1. ábra), mely lánc útján a —21— palást- és 'homlokmaró szerszám tengelyére ékelt —22— lánckereket forgatja. E szerszám tar tó váza a kisebb —10— marótárcsa csapágyházához van erősítve. A —21— marószerszám tehát amellett, hogy saját tengelye körül forog, a —10— maró tárcsával együtt keringő mozgást is végez a —6— főtengely körül, miközben a vágat kerületén kifutási helyet mar a —10— marótárcsa számára, hogy ennek kései ne súrlódjanak a vágat oldalfalához. A —21— marószerszám további hatása abban nyilvánul meg, hogy a kisebb —10— marótárcsa a fejtett anyag kisebb szemcséit és porát nem tudja a —14— tányér kerületén túl levő kis résen keresztül hátrafelé kiverni és így a munkahely levegőjét elszennyezi. Erre az egészségügyi követelményre a korábbi gépeknél nem fordítottak kellő gondot. Az 1. és 2. ábra feltünteti a vágat megmunkált homlokfalát is, mely az ábrázolt metszetekben körív darabokból tevődik össze és csak az oldalfalak mellett, rövidebb darabon egyenes vonalú, ahol a —21— marószerszám homloka dolgozik. A marótárcsák által kifejtett bányaterméket a —14— forgó tányér elülső pereméhez erősített négy darab —23— kanál markolja fel a vágat alján és önti át az üreges —35— állógyűrűbe, amelyben a —14— tányér hátsó fenéklapjához erősített —24— lapátok keringenek. E lapátok az anyagot az állógyűrűből felkapják és magában véve ismert módon egy nem-ábrázolt, végnélküli szállítóhevederre rakják. E szállítóheveder azután az anyagot a gép mögé továbbítja és pl. csillékbe rakja. Gondoskodnunk kell arról, hogy a futómű hernyótalpai a talajon sík pályán gördülhessenek. Ezt a sík pályát a gép két oldalán egy-egy —25— talajmaró szerszám hozza létre, melyek a hernyótalpak előtt dolgoznak (2. és 4. ábra). A futómű —2— hordozólapjához négy darab, négyzet keresztmetszetű, üreges —26— oszlop van erősítve (1. és 2. ábra), melyeken függélyes irányban egy-egy —27— hüvely csúsztatható. E hüvelyek a gép —3— alaplemezéhez vannak erősítve és ezzel együtt emelhetők vagy süllyeszthetők. A —26— oszlopok falában annyi —28— áttörés van (3. ábra), ahány különböző helyzetben akarjuk a gépet az oszlopokon rögzíteni, illetve ahány féle vágatbőséghez terveztük, a gépet. Általában három* ilyen magassági helyzet kielégítő. E három magassági helyzet bármelyikében, az oszlopok mindegyikében, az említett —28— áttörések egyikébe egy-egy erős —29— rögzítőcsapot tol be egy nem-ábrázolt rugó. A gép emelése és süllyesztése a futóműhöz képest mechanikus úton, csavarhajtással történik. Evégből a —30— elektromotor alkalmas közlőmű útján (5. ábra) négy darab —31— kúpkereket hajt, melyek egy-egy —32— csavarorsó alsó csapjára vannak ékelve. E csapokat forgathatóan, de el nem tolhatóan ágyazzuk a —2— hordozólapban (2. ábra). A —32— csavarorsók forgatásakor a velük kapcsolódó —33— anyahüvelyek az orsókon tengelyirányban elmozdulnak. Minthogy e hüvelyek a —3— alaplemezre vannak erősítve, velük együtt az egész gép. emelkedik vagy süllyed. A —30— motor a —2— hordozólap középső, vályúszerűen süllyesztett részében foglal helyet. Ily módon a gépet a 2. ábrán feltüntetett helyzetből felemelve és két ilyen felemelt helyzet egyikében a —39— csapok segítségével rögzítve módunkban áll az ábrázoltnál bővebb bányafolyosókat kitermelni. Ha a gépet más magasságba állítjuk, a —9, 10— marótárcsákat más méretű, készletben tartott marótárcsákra kell kicserélnünk, egyéb változtatásokra azonban nincs szükség. Az átalakítás tehát rendkívül egyszerű és az nemcsak a találmány szerinti fejtési módnál, hanem bármely ismert fajtájú gépnél is alkalmazható. A találmány szerinti vágathajtó gép felépítésének egyszerűsége és masszivitása az előadottakból nyilvánvaló. Barnaszén kitermelésénél, 2—3 m átmérőjű vágatban a gép haladási sebessége példaképpen 2—5 m/óra és az alkalmazott két elektromotor összes teljesítménye kb. 25 kw. Szabadalmi igénypontok: 1. Vágathajtó és rakodógép körszelvényű bányafolyosók előállítására, két marótárcsával, melyek keringő és egyben forgó mozgást végeznek, azzal, jellemezve, hogy a marótárcsák (9, 10) síkja a gép haladási irányába esik, továbbá az egyik, nagyobb marótárcsa (9) a vágat közepét, a másik, kisebb marótárcsa (10) pedig annak kerületi részét fejti, a két marótárcsa egymással párhuzamos és a marókések a marótárcsák kerületéből gyakorlatilag sugárirányban állnak ki. 2. Az 1. igénypont szerinti vágathajtó és rakodógép kiviteli alakja, jellemezve a gép fő hajtótengelyére (6) merőlegesen felerősített tartókarral (8), melynek rövidebb darabja a nagyobb marótárcsát (9), vele szemben álló hosszabb darabja pedig a kisebb marótárcsát (10) forgathatóan hordja, aholis a főtengelyre (6) csapágyazott, hajtott hüvely (7) bolygó homlokkerék pár (11, 11') és kúpkerékpár (15, 16) közvetítésével hajtja a nagyobb marótárcsát (9), melytől a kisebb marótárcsa (10) lánchajtás (17—19) útján kapja forgómozgását. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vágathajtó és rakodógép kiviteli alakja, jellemezve a kisebb maró tárcsa (10) tengelyéről hajtott palást- és homlokmaró szerszámmal (21), mely a vágat kerületénél munkál ki kifutási helyet a kisebb marótárcsa (10) számára.