146258. lajstromszámú szabadalom • Vágathajtó és rakodó gép körszelvényű bányafolyosók előállítására

Megjelent: 1960. február 15. I ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.258. SZÁM 5. b. 22-33. OSZTÁLY - TA-343. ALAPSZÁM Vágaíhajtó és rakodógép körszelvényű bányafolyosók előállítására Tarapcsák István oki. bányagépészmérnök, Oroszlány A bejelentés napja: 1957. február 2. Körszelvényű bányafolyosókat előállító vágat­hajtó gépek már néhány változatban ismeretesek, ezek azonban egyrészt nagy energiafogyasztásuk, másrészt bonyolult és ennélfogva gyakori hibáso­dásnak kitett, költséges szerkezeti felépítésük miatt a gyakorlatban nem tudtak elterjedni. Egy ilyen régebbi körszelvényű vágathajtó gépet, mely a találmány szerinti, alább ismertetett géppel ro­konságban van, a 139 574. számú magyar szaba­dalmi leírás közöl (Bata-gép). E régebbi gépet az jellemzi, hogy bolygó és egyúttal forgó mozgást végző két egyforma maró­tárcsája van, melyek a bányafolyosó homlokfelü­letén közös síkban és közös területen végeznek fejtést, aholis a marótárcsák síkja a sík munka­felülettel párhuzamos. A fejtésnek ez a módja a tapasztalat szerint rendkívül nagy energiaszük­ségletet igényel, úgyhogy ezt a géptípust, melyet egy időben Magyarországon gyakorlatba vettek, a használatból ki kellett vonni. Ezenkívül a bolygó­mozgást megvalósító szerkezet igen nagy méretű, belső fogazású, költséges hajtókereket igényelt. Valamennyi ismert körszelvényű vágathajtó gép hátránya továbbá az a körülmény, hogy azokkal csak egyféle méretű vágat állítható elő. A gép továbbítására, ill. kocsizására lánctalpas futóművet alkalmaztak, ehhez azonban a körszelvény alakja miatt jól igazodó, különleges szelvényű hernyó­láncot kellett beépíteni. A találmány célja e hátrányok megszünteté­sével lehetőleg kis energiaigényű, egyszerű szer­kezetű és így üzembiztos és olcsó fej tógép meg­valósítása úgy, hogy az többféle átmérőjű vágat hajtásához legyen egyszerű módon átalakítható. A találmány szerint is a fejtést végző két maró­tárcsa keringő és egyben forgó mozgást végez, azonban e tárcsák síkja a gép haladási irányába esik, a két tárcsa különböző átmérőjű, a nagyobb tárcsa a vágat közepét, a kisebb tárcsa pedig an­nak kerületi körzetét fejti és a marókések a tárcsákból gyakorlatilag sugárirányban állnak ki. A két marótárcsa síkja ezenkívül egymással pár­huzamos, és a kisebb tárcsát a nagyobb tárcsa Jánchajtás útján forgatja. A kisebb tárcsa lánc­hajtás útján egy palást- és homlokmaró szer­számot forgat, mely a vágatszelvény kerületén kifutási helyet vág a kisebb marótárcsa számára és így megakadályozza ennek fölösleges súrló­dását a vágat oldalfalához. A fejtőgép a találmány esetében is lánctalpas futóművön nyugszik, melynek azonban sík tala­jon való futáshoz kialakított közönséges hernyó­talpai vannak. Ezek haladása számára a sík pályát kétoldalt elrendezett egy-egy marószerszám ala­kítja ki. A futóművön függélyes vezetőoszlopok vannak, melyeken a fejtőgép különböző magasságokba ál­lítható és ott rögzíthető. Az állítást motorikus hajtású csavaremelőszeilkezet végzi. A találmány további részleteit az alábbi példa kapcsán ismer­tetem. A rajzok a találmány szerinti körszelvényű vágathajtó és rakodógép egyik kiviteli alakját példaképpen tüntetik fel. Az 1. ábra a gép felülnézete és részben víz- • szintes metszete. A 2. ábra a gép oldalnézete és részben függé­lyes metszete. A 3—5. ábrák részletrajzok. A —31— elektromotorral hajtott lánctalpas futómű —2— hordozólapján a gép feltüntetett ma­gassági helyzetében a gép —3— alaplemeze fek­szik (2. ábra). A fejtőgépnek ez a magassági be­állítása a legkisebb fejthető vágatbőségnek felel meg. A —4— elektromotor az —5— közlőmű­szekrény lassító fogaskerék áttételein át a —6— főtengelyt, valamint az utóbbit lazán burkoló —7— hüvelyt forgatja (1. ábra). A —8— főten­gelyre, ennek szabad vége közelében, szilárdan ékeljük a keresztben álló kétágú —8— tartókart, melynek rövidebb darabja a nagyobb —9— maró­tárcsa csapágyát, vele szemben levő hosszabb darabja pedig a kisebb —10— maró tárcsa csap­ágyát hordja. A —7— hüvely a —11— homlok­kereket hordja, mely a —11'— homlokkerékkel kapcsolódik. Utóbbinak —12— tengelyét a —13— csapágy ágyazza, melynek lábrésze —13'— agy­ban végződik és ez az ágy a —6— tengelyre van ékelve, úgyhogy a —13— csapágy e tengely kö­rül keringő mozgást végez. A —12— tengely a

Next

/
Oldalképek
Tartalom