146241. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített savhidrazidok előállítására
146.241 3 először 300 ml ecetsavas etilesztert, majd 140 ml vizet csepegtetünk hozzá. A reakcióelegyet J/2óián át visszafolyatás mellett főzzük, leszűrjük és a szűrőn maradt lepényt forró éterrel még kétszer extraháljuk. Az egyesített éteres oldatok bepárlása után a maradékot alacsonyan forró petroléterből átkristályosítjuk. A kapott 1-trimetilacetil-2-benzil-hidrazin olvadáspontja 68—69. C°. 4. példa: 10 g trimetilecetsavhidrazidot, melynek olvadáspontja 67—68 C°, 100 ml alkoholban feloldunk és az oldathoz a trimetilecetsavhidraziddal ekvivalens mennyiségű benzaldehidet adunk. Az oldatot gczfördőn 1/2 órán át melegítjük, majd platinakatalizátorral közönséges nyomáson és hőmérsékleten hidrogénezzük. A szokásos feldolgozás u4 .án az l-trimetilacetil-2-benzil-hidrazinhoz jutunk, melyet alacsonyan forró petroléterből átkristályosítva 68—69 C° olvadáspontú színtelen prizmák íilr.kjában kapunk meg. 5. példa: 22,8 g ciklobutánkarbonsavhidrazidot 21,2 g benzaldehiddel 100 ml abs. etanolban 3 órán át főzünk, majd a kapott oldatot vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot magas forráspontú petroléterből kétszer átkristályosítjuk. Az így kapott l-ciklobutilkarbonil-2-benzilidénhidrazin 17 g-ját, melynek olvadáspontja 126—129 C°, 300 ml etanolban 0,2 g platinaoxid jelenlétében, közönséges nyomáson és hőmérsékleten a számított mennyiségű hidrogén felvételéig hidrogénezzük. A katalizátorról leszűrt oldatot vákuumban szárazra párroljuk, a maradékot pedig benzolból és vízből átkristályosítjuk. Ekkor l-ciklobutilkarbonil-2-benzilhidrazint kapunk, amelynek olvadáspontja 95— 97 C°. 6. példa: 56 g ciklobutánkarbonsavetilesztert 36 g 80%-os hidrazinhidráttal 1/2 órán át visszafolyatás mellett főzünk. A vízsugárszivattyú vákuumján 70 C°-on végzett bepárlás után 56 g nyers ciklobutánkarbonsavhidrazidot kapunk, melyet 50!) ml acetonban 20 órán át visszafolyatás mellett főzünk. Az -aceton feleslegét vákuumban lehajtjuk. Eceteszterből végzett átkristályosítás után az 1-ciklobutilkarbonil-2-izopropilidénhidrazint kapjuk, amelynek olvadáspontja 87—88 C°. E hidrazid 23 g-ját az 5. példa szerinti módon platinaoxiddal alkoholban hidrogénezzük. A kapott l-ciklobutilkarbonil-2-izopropil-hidrazint ecetsavas etileszterből átkristályosítjuk, olvadáspontja 116—118 C°. 7. példa: 28 g izovajsavhidrazidot 400 ml acetonnal 5 órán át visszafolyatás mellett főzünk. Bepárlás után 33 g l-izobutiril-2-izopropilidén-hidrazin kristályosodik ki, melynek olvadáspontja 92—96 C°. Az anyagot 250 ml alkoholban platinakatalizátor jelenlétében, ' közönséges nyomáson és hőmérsékleten hidrogénezzük, amíg 1 ekvivalens hidrogén felvétele meg nem történik. A katalizátortól mentesített oldatot bepároljuk és a kristályos maradékot petroléterből átkristályosítjuk. Az így kapott l-izobutiril-2-izopropil-hidrázin olvadáspontja 66— <«68 C°. 8. példa: 71 g 2-etilkapronsav-etilesztert és 27 g hidrazinhidrátot 3 napon át autoklávban 120—125 C°-on hevítünk, majd a vízsugárszivattyú vákuumján 80 C°-on a reakcióelégy alacsonyan forró részeit eltávolítjuk. A kristályos maradék 91—93 C°-on olvad és 2-etilkapronsavhidrazidból áll. E maradékot nyolcszoros mennyiségű acetonnal 1 órán át visszafolyatás mellett főzzük. A bepárlással kapott maradékot petroléterből átkristályosítjuk, mikor Is az l-(2-etilkaproil)-2-izopropilidén4iidrazinhoz jutunk, melynek olvadáspontja 84—85 C°. Platinakatalizátorral alkoholos oldatban végzett hidrogénezés után az előző példákhoz hasonló módon az l-(2-etilkaproil)-2-izopropil-hidrazint kapjuk, amely petroléterből 89—90 C° olvadáspontú, színtelen tűk alakjában kristályosodik. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az Rí R2 —C— CO—N.H—NH—R4 R:Í általános képletű új helyettesített savhidrazidok, valamint ezek sóinak előállítására — mimellett Rí és R2 egyenként alacsony aíkilmaradékokat, vagy együttesen alacsony alkilénmaradékot, R3 hidrogént, vagy alacsony alkilmaradékot és R4 aralkilmaradékot, vagy legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó aliciklusos, vagy telített, egyenesláncú, vagy elágazó alifás szénhidrogénmaradékot jelent —, azzal jellemezve, hogy e savhidrazidvegyületek előállítását vagy az Rí R2 _C—COOH R3 általános képletű savnak az H2 N—NH—R 4 általános képletű helyettesített hidrazinnal N,N'diszubsztituált karbodiimid jelenlétében végzett kondenzálásával — mimellett Rj, R2 , R3 és R4 jelentése a fentivel azonos — vagy önmagában ismert módszerekkel foganatosítjuk és a kapott szabad savhidrazidot adott esetben sóvá alakítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az Rí R2 —C—COOH R.3 általános képletű savat az H2 N—NH—R 4 általános képletű helyettesített hidrazinnal — mimellett Rí, R2 , R3 és R4 jelentése az 1. igényporit szerintivel azonos — adott esetben oldószerben, 15—30 C° közötti hőmérsékleten, N, N'-di-
