146225. lajstromszámú szabadalom • Készülék fogorvosok számára a fogfúrások fájdalmainak csökkentésére

Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.225. SZÁM 30. b. 1—9. OSZTÁLY — MI—228. ALAPSZÁM Készülék fogorvosok számára, a fogfúrások fájdalmainak csökkentésére Miskolczi István oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. május 26. Száz éve is elmúlt annak, hogy először kísérelték meg felhasználni az elektromos áram fiziológiai hatását helyi érzéstelenítésre. Már akkor is ismeretes volt, hogy a pozitív egyenáram (anódáram) belépési helyén a közvetlen közelében futó idegszálakra hatást,fejt ki és az idegszálak vezetőképességét, mellyel a fájdalomingert az idegrendszer központja felé továbbítják, csökkenti. Az első kísérletek nem jártak eredménnyel, főként azért, mert a helyi érzéstelenítés az áram belépési pontjának (anód) közvetlen környezetére szorítkozott, a sebészi beavatkozást pedig a legtöbb esetben ettől távolabb kellett elvégezni, ahol már az anódáram hatása kisebb volt. Ezért a kísérletek az elektromos úton történő helyi érzéstelenítésre rövidesen abbamaradtak. A második világháború alatt, amikor egyes japán tábori kórházakban hiány volt érzéstelenítőszerekben, japán orvosok újból vizsgálat tárgyává tették az elektromos úton történő érzéstelenítést; bár sebészeti téren nekik sem sikerült lényeges előrehaladást elérni, mégis megállapították azokat a feltételeket, melyek teljesítése mellett helyi érzéstelenítés elérhető. E feltételek: 1. Az áram belépési helyén az anód elektróda mérete minimális legyen. 2. Csak biológiai nagyságrendű (mikroamper) áramerősség alkalmazható. E feltételek alapján épített készülékével a tokói egyetemi fogászati klinikán elektromos áram alkalmazásával az esetek 91%-ában lényeges fájdalomcsökkentést értek el. ^ Az itt alkalmazott készülék egy kisfeszültségű áramforrást (zseblámpaelem) tartalmaz, továbbá a telep feszültségét csökkentő ellenállást és a kimenő áramot mérő műszert. Az anódáram belépési pontja a fogorvos fúrója, melynek fémnyele természetesen szigetelve van), míg a negatív pólus a beteg teste (a szálszívó fémcsöve). A nyálon át esetleg keletkező mellékáramkör elkerülésére a kezelendő fogat és közvetlen környezetét szárazzá kell tenni. Az orvos a készüléket a fognemek (mellső, hátsó) szerint megadott átlag-áramértékre állítja be és ezt az értéket növeli, vagy csökkenti a páciens fájdalomérzete alapján. * Ez az eljárás meglehetősen terhes az orvos számára, mert a rendes munkáján kívül az árammérő műszer állására és a beteg fájdalomjelzéseire is figyelnie kell. A betegek érzékenységi foka ugyanis különböző, az optimális áramerősség értéke is változik; amint a fúró az idegcsatornához közeledik, az áramerősségnek csökkennie kell. Az sem hagyható teljesen figyelmen kívül, hogy a készülék beszerzési ára drága, miután a biológiai nagyságrendű áramok mérésére drága műszert kell használnia. A bejelentés tárgyát képező találmány fenti nehézségek megszüntetésére szolgál azáltal, hogy a drága mikroampermérő műszer helyett negyedrész árba kerülő milliampermérő műszert alkalmaz, anélkül, hogy a mérés pontosságát befolyásolná, azonkívül felmenti az orvost a műszer állandó figyelése alól, -mért a beteg érzékenységi fokának (műszerrel való) megállapítása után a szükséges áramerősséget, szabályozható ellenálláson át a telepről feltöltött nagykapacitású kondenzátor szolgáltatja, melynek csökkenő feszültsége az előírt csökkenő áramerősséget hozza létre. A rajz a találmány elvi kapcsolását mutatja. 1 kapcsolók zárása esetén P i szabályozható ellenállással állítjuk be T áramforrás rí ellenálláson át folyó áramát, melyet M műszer mér. Ha rí ellenállásnak fix értéket, pl. 1000 Ohmot adunk és P! beállításával 1 milliämper áramot bocsátunk át rajta, a feszültségesés rí ellenállás mentén 1 Volt lesz. rí két végpontjából elvezetett vezetékek (külső áramkör) egyik ágába iktatott 1 megohm (r2 —

0,5 + r3 = 0,5) ellenállás lehetővé teszi 1 mikroamper nagyságú áram szolgáltatását, ezt az áramot M műszer számszerűleg helyesen mu- „ tatja. Ha Pi beállításával 2 milliamper áram kering ri-en át, a külső áramkör áramerőssége 2 mikroamper, M műszer mutatója a kettes osztályrészen áll. Igaz, hogy az rí ellenállással párhuzamos külső áramkör megváltoztatja rí két végpontja közötti feszültségesést, de mindaddig, míg 1:1000 nagyságrendben oszlik meg az áramerősség a külső és belső áramkör között, M műszeren átfolyó áramtöbblet (esetünkben 1 mikroamper) oly csekély, hogy az a műszer állását nem befolyásolja, s így a műszer a külső áramkör mikroamper-rendű