146217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetraciklin típusú antibiotikumoknak oldataiból ioncserélő gyantával való elkülönítésére

o Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL , SZABADALMI LEÍRÁS 146.217. SZÁM 12. o. 25. OSZTÁLY — GO—587. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás tetraciklin típusú antibiotikumoknak oldataiból ioncserélő gyantával való elkülönítésére Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: Kasszán Béla, dr. Mikes János, dr. Gyimesi József, Senkariuk Vladimir, Vadkerty Tibor, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1957. július 16. A találmány eljárás tetraciklin típusú antibiotikumoknak, mint tetraciklinnek, oxitetraciklinnek, klórtetraciklinnek oldataiból ioncserélő gyantával való elkülönítésére. A találmány szerinti eljárással jó hozammal, nagy tisztaságban és egyszerű módon tudjuk a szóban levő antibiotikumokat kinyerni. A DRP—K 23 827 IV/a/30h szabadalmi bejelentés értelmében oxitetraciklint oldataiból gyengén savanyú, fenolbázisú ioncserélő gyanta segélyével különítenek el. E leírás példája szerint az ioncserélő gyantáról az antibiotikumot nátriumhidroxid oldattal eluálják, melyet butanollal extrahálnak és az oldatból a hatóanyagot kvaternerammónium vegyület alakjában csapják ki. Eltekintve attól, hogy az eluátumot még szerves oldószerrel extrahálják és az antibiotikumot kvaterner-ammónium vegyület alakjában csapják ki, tehát olyan eljárási lépéseket is alkalmaznak, melyek ioncserélő gyanta nélkül is használatosak az oxitetraciklin kinyerésére, a szóban levő eljárás nem is tekinthető valódi ioncserének, mert az ott megadott feltételek mellett az amfoter tetraciklin típusú antibiotikumok fenolbázisú ioncserélő gyantán levő, igen kis mértékben disszociálódó, 10~'° disszociációs állandójú fenolos csoportok miatt csak másodlagos erőkkel kötődhet meg a gyantán. Az ilyenfajta adszorpciós folyamatok hátránya, hogy a megkötni szándékolt tetraciklin vegyületek mellett ugyancsak megkötődő szennyezéseket nem lehet a gyantáról lemosni, mert a tetraciklin típusú vegyületeket is leoldanánk. Ügy találtuk, hogy ha a tetraciklin típusú antibiotikumok megkötésére a fenolbázisúnál erősebben savanyú, különösen szulfosav vagy foszforsav típusú ioncserélő műgyantát használunk, a szóban forgó antibiotikumokat igen jó kapacitással lehet megkötni, és az esetleg megkötött- szennyezéseket az ioncserélő gyantáról úgy lehet leoldani, hogy később az antibiotikum eluálása során nagy hatóanyag-tartalmú, igen tiszta antibiotikum oldatot kaphatunk. Különösen előnyösen használhatunk porózus ioncserélő gyantát, melybe a nagy tetraciklin molekula be tud hatolni és ezért azt hataso~an meg tudja kötni. Pl. előnyösen alkalmazható stirol-divinilbenzol kopolimer alapú gyöngyalakú gyanta. A gyanta porozitásának jelentős szerepe van a megkötőképességben. Ugyanolyan alapú és szulfosav típusú, de más porozitású gyanták oxitetraciklin megkötőképességei igen különbözőknek bizonyultak. Az említett német szabadalomban leírt Duolit S—30 adszorpciós típusú és az általunk használt megfelelő porozitású gyanta kapacitás adatait a következőkben hasonlíthatjuk össze: Duolit S—30 kapacitása anioncserében HCl-lel mérve 1,33 me/g; kationcserében NaOH-val mérve 1,59 me/g. A Duolit S—30 gyanta semleges sót nem bont. A találmányi bejelentésünkben alkalmazott gyanta kapacitása NaOH-val és NaCl-lel mérve 4,2 me/g. A két gyanta hatásfokát tetraciklin típusú antibiotikum megkötőkápességben összehasonlítva azt találjuk, hogy az általunk alkalmazott gyantatérfogat, ill. súlyegységenként 2—4-szer több antibiotikumot képes megkötni különböző fermentlevekből és tiszta oldatokból. A műgyanta hatásfokát növelhetjük, ha az antibiotikumot tartalmazó oldatból az alkáli földfém ionokat előzőleg eltávolítjuk, pl. azokat oxálsavval, borkősavval, citromsavval stb. kicsapjuk. A megkötést savanyú oldatból előnyösen pH = 2—3 között végezzük. Miután a szóban levő erősen savanyú ioncserélő műgyantával az antibiotikumot megkötöttük, a műgyantáról a visszatartott szennyezéseket vízzel.