146193. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tartályok, különösen zománcozott tartályok karimáinak előállítására és ezzel az eljárással készített karimájú tartály

Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.193. SZÁM 12. f. OSZTÁLY — KA—741. ALAPSZÁM Eljárás tartályok, különösen zománcozott tartályok karimáinak előállítására és ezzel az eljárással készített karimájú tartály Kántor István főművezető, Budapest A bejelentés napja: 1958. március 12. Különösen a vegyiparban van szükség olyan zománcozott tartályokra, amelyeknek az edényét és a fedelét karimák összecsavarozásával lehet zárni. A jó tömítés érdekében a csavarokon kívül a karimáknak is nagy erőket kell alakváltozás nélkül hordozniok, ezért a karimát megfelelő szilárdságot biztosító inercianyomatékkal kell kialakítani. Zománcozott edényeknél fontos az is, hogy a zománcozás az edény, illetőleg a fedél falához hasonlóan az illesztés környezetében is mindenütt egyenletes és hibátlan legyen. Ilyen tartályok az 500—1000 liter űrtartalmú, ún. autoklávok, de hasonló karimaképzésre általában bármilyen tartály, tehát zománcozás nélküli tartályok készítésére is szükség lehet. Ezeknek a karimáknak az előállítása általában hengerelt acélgyűrűk esztergályozásával és ezeknek az edényre, illetőleg a fedélre való ráhegesztésével történik. Az eljárás megvilágítására az illesztés környezetének a metszetét az 1. ábrán szemléltetjük. Az 1. ábrán az 1 kihajlított edényfal, illetőleg az 5 kihajlított fedélfal külsejéhez csatlakozik a 2 és a 6 karima, amit vele a 3, illetőleg a 4 hegesztésekkel egyesítenek. A karimákat a 12 lyukakon át behelyezett csavarokkal húzzák össze, miközben az 1, illetőleg az 5 falak kihajlított felületei között az illesztést a 11 tömítéssel tömítik. Ennél az elrendezésnél a hegesztés után az edény és a fedél 1 illetőleg 5 falainak belsejét egészen a kiihajlított felület 13 pontjáig zománcozzák. Ennek az eljárásnak két nagy hátránya van. Az egyik az, hogy a karimák megmunkálása drága és sok anyagot kíván. A karima előállításához nagy keresztmetszetű hengerelt acélgyűrűre van szükség, amiből a kívánt szelvény kialakítása sok anyag leforgácsolása útján történik — az eljárás tehát gazdaságtalan. A másik hátrány az, hogy a kihajlított felületek zománcozása csak nagy nehézségek között hajtható végre, mivel ott a ráhegesztett karima annyira megvastagítja a falat, hogy a melegvezetési viszonyok a fal többi részéhez képest megváltoznak s olyan feszültségek keletkeznek, amelyek következtében a zománcozás gyakran lepattogzik, a zománc nem ég ki kellőképpen stb. A.találmány szerinti eljárás ezeket a hátrányokat küszöböli ki. Az eljárás lényege az, hogy a szükséges szilárdságot biztosító inercianyomatékú karimákat részben magának az edény, illetőleg a fedél falának kihajlított részéből, részben pedig sajtolással formált lemezből, hegesztéssel egyesítve állítjuk elő. A találmány szerinti eljárás feleslegessé teszi a hengerelt acélgyűrűk alkalmazását és azok esztergályozását, ehelyett egyszerűen acéllemezből kivágott karikákat sajtol megfelelő szelvényre. Mivel az edény, illetőleg a fedél falát nagyobb mértékben hajlítja ki, mint az eddigi eljárás, a sajtolt lemezzel való hegesztés könynyen előállíthatóvá teszi egy olyan belül üres karimaszelvény kialakítását, amely a zománcozással ellátandó felületek alatt sehol sem vastagítja meg a falat, tehát a zománcozás egyenletes hővezetés mellett, hibásodás nélkül állítható elő. A találmány szerint készülő karimák egy példaképpeni alakban kialakított illesztését a 2. ábrán mutatjuk be. Az 1 edényfalat a 7 nyúlvánnyal, az 5 fedélfalat a 9 nyúlvánnyal hoszszabban kihajlítva képezzük ki. A 8 illetőleg a 10 lemezt sajtolással formáljuk az ábrán bemutott alakra, majd a 3, illetőleg 4 hegesztésekkel egyesítjük az 1 és 5 falakkal, illetőleg ezek 8 és 10 részeikkel. Ezáltal a 8 lemez az 1, illetőleg 7 fallal, valamint a 10 lemez az 5, illetőeg 9 fallal együtt olyan belül üres szelvényt alkot, amelynek megvan a szükséges szilárdságot biztosító inercianyomatéka és a zománcozandó felület mentén, amely az 1 és 5 fal belsején a 13 pontig terjed, a falvastagság mindenütt egyforma és azonos az edény, 1 illetőleg a fedél 5 falának vastagságával, tehát alkalmas a zománcozás jó feltételek mellett történő végrehajtására. A karimának a 7, illetőleg 9 nyúlványok men+i része lyukakkal ellátva alkalmas arra, hogy az összecsavarozás rajta az 1. ábrához hasonló módon történhessék és az illesztést a 11 tömítőgyűrű alkalmazásával tömítsük.