146179. lajstromszámú szabadalom • Érzékeny elektromágneses mérőszerv
Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.179. SZÁM 42. k. 1—7. OSZTÁLY - VU-24. ALAPSZÁM Érzékeny elektromágneses mérőszerv Vyzkumny a zkusebni letecky ustav, Praha melletti Letnany Feltalálók: Dubsky Borivój mérnök, Praha, Straka Oldrich mérnök, Praha A bejelentés napja: 1958. augusztus 23. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1957. augusztus 24. A találmány olyan érzékeny, torziós szerv, amely valamely mechanikai mennyiséget vagy két mechanikai mennyiség viszonyát villamos mennyiséggé alakítja át. Az eddig ismert érzékeny torziós szervek, melyek a Wiedemann-elv alapján mechanikai mennyiséget villamos mennyiséggé alakítanak át, általában kicsiny torziós testből állnak, mely torziós erő hatása alatt áll, és amelyet vevőtekercs (detektor) vesz körül. E testecskét a váltóáram akként gerjeszti, hogy az forgó mágnesteret létesít, melyet a testecske elcsavarodása deformál. A vevőtekercs (detektor) a mágnesmezőnek a testecske elcsavarodásával arányos hosszirányú összetevőjét elektromotoros erő alakjában veszi fel (detektálja). E mérőszervek hátránya a detektált elektromotoros erő bizonyos függése a táphálózat bizonyos frekvenciaingadozásától, a mérőszerv környezetének hőmérsékletétől és részben a gerjesztő hálózat feszültségingadozásától is. Ha tehát efféle szervet nagyon pontos mérésekhez akarunk használni, akkor az említett hatásokat a mérő áramkörökben ki kell .egyenlíteni. E mérőszervek másik hátránya az, hogy azokkal nem lehet két mechanikai mennyiség viszonyát közvetlenül megmérni, ami pedig nagyon pontos méréseknél általában elengedhetetlen. A találmány olyan érzékeny, torziós mérőszerv, amely négy egyszerű torziós szervnek közös torziós testecskében való egyesítése folytán lehetővé teszi e mérőiszervek vevőtakercseinek (detektoraiinak) megfelelő összekötését és így a mechanikai mennyiség pontos megmérését, ül. feljegyzését, szintúgy két mechanikai mennyiség viszonyának mérését. A rajz a találmány szerinti érzékeny mérőszerv példaképpen választott kiviteli és bekötési módját tünteti fel. Az 1. ábra a mérőszerv függélyes metszete. A 2. ábra annak felülnézete. A 3. ábra az egyik oldalnézet. A 4. ábra a mérőszerv bekötésének vázlata. Az 5. ábra a mérőszerv egy másik megoldási alakjának oldalnézete. Az 1—3. ábrák szerint az érzékeny mérőszervnek ferromágneses, torziós 5 testecskéje van, melyet mint pálcát vagy csövet a két végén a szintén ferromágneses anyagú 8 hüvelyek 9 fenekéhez vezetőileg erősítünk. A 8 hüvelyek és a 9 fenekek kapcsolatát úgy valósítjuk meg, hogy a torziós testecskét előzetesen az egyik vagy másik irányban el lehessen csavarni, ahol is az említett kapcsolat mindig vezetői és — miután az előzetes elcsavarást helyesen elvégeztük — rögzített kapcsolat. Az összekötés pl. ónforrasszal történhetik. A 8 hüvelyek szabad végét helytállóan és vezetőileg erősítjük a 12 gerjesztőkörhöz kapcsolt 10 karimákhoz. A torziós testecske közepén ráerősített kicsiny 6 kar van, a testecske hosszának negyedrészeiben pedig egy-egy kicsiny 7 kar, melyeket a 13 kengyel köt össze egymással. A 6, 7 karokat úgy erősítjük az 5 testecskéhez, hogy ez ne legyen megszakítva. Az 5 testecske negyed hosszdarabjait az 1—4 tekercsek szabadon és koaxiálisán veszik körüL Az 1, 4 tekercsek bekötése a 4. ábrán látható. E tekercseket úgy kötjük sorba, hogy az 1 tekercs végét a 4 tekercs, végéhez csatlakoztatjuk. A 4 tekercs bemenő végét a semleges 16 potenciométerhez kötjük, melynek másik vége a 2 tekercs bemenő! végéhez csatlakozik. A 2 tekercs kimenő végét a 3 tekercs kimenő végéhez kötjük és az 1, 3 tekercsek bemenő végeit a 19 potenciométer végeihez csatoljuk. A 16, 19 potenciométerek közepei közé iktatjuk a 17 erősítő bemenő oldalát, míg annak kimenő oldala a kicsiny kétfázisú 18 aszinkronmotor vezérlő fázisát táplálja. E motor gerjesztő fázisát a 20 tápforráshoz csatoljuk. A kicsiny 18 motort mechanikai átvitel útján a 19 mérőpotenciométer tolókájához kötjük.
