146175. lajstromszámú szabadalom • Kultivátoros vetőcsoroszlya
J Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.175. SZÁM 45. a. 44-49. 45. b. 10—20. OSZTÁLY — TO—437. ALAPSZÁM Kultivátoros vetőcsoroszlya Tóth Pál földműves, Kondoros A bejelentés napja: 1957. augusztus 1. A találmány szerinti kultivátoros vetőcsoroszlya a szokványos vetőgépekre szerelhető és a vetés mellett több művelet egy időbeni elvégzésére használható, melynek alkalmazási területe főképpen a kapásnövények vetése és talajművelése. E vetőcsoroszlya egyidejű munkaütemben vet és kultivál, szemben az eddig használatos technológiával, amelynél az őszi mélyszántásra a tavaszi kultivátorozás után még egyszeri taposással vetnek. A hátrányos kétszeri taposás megszüntetésén kívül az új vetőcsoroszlya használata megtakarítást eredményez üzemanyagban és gépteljesítményben is. A vetéssel egyidejű kultivátorozás lehetővé teszi, hogy a kultúrnövény gyomtalanított terület sávban zavartalanul kelhessen ki és fejlődhessen, szemben az eddigi módszerekkel, melynél a korábbi kultivátorozás miatt az egyébként is életképesebb gyomnövény a munkaszervezéstől függően 1—3 heti előnyt nyer és a zsenge kapásnövényt sárgítja, ill. elnyomja, valamint korai kapálást teszi szükségessé. A kultivátoros veíőcsoroszlyával vetett kapásnövények sorközének gépi megmunkálásával •— mivel maga a sor gyomtalan — kézi kapálás takarítható meg. A találmányt annak példaképpeni kiviteli alakját szemléltető csatolt rajzzal kapcsolatos alábbi leírás ismerteti bővebben. A rajzon az 1. ábra a kultivátoros vetőcsoroszlyát oldalnézetben mutatja, a 2. ábra metszet az 1. ábra II—II vonala mentén. Az előrehajlóan ívelt —1— csoroszlyatartó szár gerincszerűen éllel van kialakítva és azt a —2— lemezköpeny fogja közre, mely célszerűen két oldallemezből hegesztéssel van összeerősítve az —1— tartógerinccel. A —2— lemez párhuzamos szárai között a —3— és —4— betétek vannak beerősítve, melyek biztosítják a lemezszárak távolságát és merevítik azokat, emellett a lemezszárak térközében csatornaszerű tereket képeznek, melyek közül az —5— csatorna felső részén van öblösítve a vetőmagbevezető —6— tölcsér becsatlakoztatására. A —2— lemezoldalakhoz V-alakban hátrafelé kinyúlóan a —7-i - kultivátorkések vannak hegesztéssel hozzáerősítve. A csoroszlya —1— tartószára a közrefogó —2— lemez élével együtt ferdén előrehajló és így hajlósszöge a nyíllal jelzett menetirány szerint a talajjal tompaszöget zár be. Az —1— tartógerinc alsó —la— vége lejtősen előrenyúlik és hegyes, valamint lapított, ún. lándzsaalakú, minélfogva munka közben a ráható húzóerő igyekszik azt a földbe mélyíteni, ill. abban benntartani. A csoroszlya a használatos vetőgépekre felszerelhető, mert —8— vonórúdja megegyezik a szokványos vonórúddal, illetve az a meglevő vonórúdra erősíthető. A csoroszlya felerősítése az —1— tartószár nyúlványán átmenő —9— csapszeggel vagy csavarral történhetik és hajlásszöge a —2— lemezoldalakkal csuklósan összekötött —10— csavar révén állítható, melynek menetes szára a —8— vonórúdon levő furaton van átdugva és beállított helyzetében csavaranyákkal rögzítve. A kultivátoros vetőcsoroszlyát éle irányában vontatva, azt előrenyúló lapított hegye és gerincélének hajlásszöge révén a kívánt mélységben vezethetjük a talajban, miközben a vetőmagot a —6— tölcséren és az —5— csatornán át adagoljuk be a talajba. A —2— lemezoldalak végének a —4— betét utáni nyitott csatornaszerű tere műtrágya beadagolására használható fel, melyet ily módon a vetéssel és a kultivátoros megmunkálással egyidejűleg juttathatunk be a talajba. A mélység tartása ismeretes elrendezésű lenyomó rugó vagy súly használatával biztosítható. Amint az 1. ábrán látható, a —7— kultivátorkések az —la— gerinchegy, ill. az —5— vetőcsatornanyílás fölött haladnak a talajban, miáltal a beállított vetés (pl. 12—15 cm) vagy mélyvetés fölött (pl. 9—10 cm talaj mélységben) végezzük el a kultivátiorozást (gyomirtást, gaztlalanítást) és eközben a vetést is. A találmány szerinti szerkezet előnyei: lándzsaszerű —la— hegye végzi a talajba mélyítést, talajlazítást és a vetőbarázdában levő gyomnövények elvégzését, éles gerince hasítja a talajt, talajba mélyülő —5— vetőcsatornája közvetlenül a vetőbarázda fenekére juttatja a vetőimagvakat, keskenysége biztosítja a behullatott magvak után a vetőbarázda beomlását, menetiránnyal tompaszögű gerincéle elősegíti a mélységtartást és kétoldalt
