146137. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerkezeti anyagként használható olvasztott szilikát alaktestek előállítására

146.137 3 kai állandói lényegileg megegyeznek a 2. példa adataival. A korrózióállóság az 1—12. összetételű anyagok­nál kb. egyforma. Egy négyzetméter felületről 24 óra alatt tömény és híg ásványi savak, mint sósav, kénsav, salétromsav, 2—20 g anyagot ol­danak fel 100 C fok hőmérsékleten. A kopásálló­ság általában valamennyinél jó, legkedvezőbb a 11 és 12 összetételű anyagoknál. Az elektromos tulajdonságok az 1., 2. és 6. összetétel szerinti anyagoknál viszonylag a legjobbak. A szikraát­ütés valamennyi példánál 16—22 K V/eff. mm., 5 mm anyagvastagságnál 50—59 K V. A dielekt­romos állandó 6—8,5, veszteségi szög tangens delta xl0~4 = 12 — 20. Kisebb alakdarabok előállítáásánál úgy járha­tunk el, hogy az 1—12. összetételű anyagot meg­olvasztás után gyorsan lehűtjük, úgyhogy az üve­ges, nem kristályos állapotban szilárdul meg. Az így kapott üveges anyagot aprítjuk és a 60 mik­ronnál kisebb szemcséjű anyagot szerves kötő­anyaggal, pl. súlyára számított 2—4% műgyantá­val vagy szulfitlúggal, vagy bentonittal össze­keverve préseléssel alaktesteket formázunk, majd gyorsan, pl. a 2. sz. anyagot 750 C°-ról egy óra folyamán 960 C°-ra hevítjük, miközben az alak­test szemcséi zsugorodás folytán összekötődnek. Ezután 800 C°-ig lassabban, vagyis 2—3 óra alatt, majd pedig ennél alacsonyabb hőfokon gyorsab­ban hűtjük a zsugorított alaktesteket. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás szerkezeti anyagként használható ol­vasztott szilikát alaktestek előállítására, melyre jellemző, hogy 50—62, célszerűen 54—58,5% Si02 5,5—12, célszerűen 6,5— 8,5% A12 0 3 3,0— 7,5 célszerűen 4,5— 6,4% alkáliöxid 20,0—33,0 célszerűen 25—29 % alkáliföldfémoxid, melynek 25—100%-a MgO 1; 5_10 célszerűen 1,8— 3,5% MnO 0,1_ 5,0 célszerűen 0,5— 1,0% Fe2 0 3 legalább 0,3 célszerűen 0,5— 1,0% szulfidion összetételű anyagkeveréket megolvasztunk, alak­testekké formázunk, majd 750—1000 C° közötti hőfoktartományban kristályosító hőkezelésnek vet­jük alá, mimellett a hőkezelés folyamán a hő­mérsékletet növeljük. 2. Az , 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí­tási módja, melyre jellemző, hogy az anyagkeve­rék megolvasztását nem oxidáló, előnyösen redu­káló légkörben végezzük. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy az ömledék szulfidion tartalmát fémszulfát redukálá­sával az ömledékben állítjuk elő. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a fémszulfátot kal­cium- vagy magnéziumszulfát alakjában adagoljuk és redukálószerként célszerűen széntartalmú :anyagot használunk. 5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foga­natosítási módja, melyre jellemző, hogy a szul­fidionokat kalcium-, magnézium-, vas- vagy man­gánszulfid alakjában visszük be. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti el­járás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a szilícium túlnyomórészét szilikát kötésekben tar­talmazó anyagként adagoljuk. 7. Az 1—6. igénypontok szerinti eljárás bármelyikének foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a megömlesztett alapanyagot le­hűtjük, aprítjuk és 100 mikronnál kisebb szem­csékből forjnatesteket sajtolunk, majd a kristá­lyosító hőkezelés folyamán a hőmérsékletet zsugo­rítási hőmérsékletig növelve az alaktestet zsugo­rítjuk, majd hűtjük. A kiadásért feiel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 594572. Terv Nyomda, Budapest V„ Balassi Bálint utca 21—23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom