146133. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízoldékony klorofil készítésére

Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.133. SZÁM 30. h. 1—8. OSZTÁLY — KO-1211. ALAPSZÁM Eljárás vízoldékony klorofill készítésére Dr. Konsanszky Antal egyetemi tanársegéd, Szeged A bejelentés napja: 1957. augusztus 21. Az embergyógyászat, személyi higiéné és koz^ metika mind szélesebb terület a vízoldékony, növényi eredetű magnézium-porfirin vegyületek számára. Az e területen végzett tudományos kísérletek hosszú sora bebizonyította, hogy a nem vízoldékony klorofillal szemben, a vízben is oldódó klorofill származékok alkalmazásával sokszorosan jobb eredmények érhetők el. Éppen ezért, ezen eredmények ösztönzése miatt általános törekvéssé vált vízoldékony klorofill származékok előállítása. Az egyik ismert eljárás úgy állítja elő a vízoldékony klorofill származékot, hogy a zöld növényi anyagból szerves oldószerekkel kivonatolja, majd Cu-klorofill só alakjában kicsapja és e rézsót nátronlúg alkalmazásával CuNa-klorofillé alakítja. Más szerző viszont a zöld növényi anyagot előbb gyenge alkáli oldattal melegíti, majd etilalkohollal, acetonnal vagy metilalkohollal kioldja és szűri; a szűrletet besűrítve, a klorofillt etiléterrel kicsapja. Ezután a csapadékot vizes etilalkoholban oldja, jégecetes kezeléssel magnéziummentesíti, és az így keletkezett vízben oldhatatlan származékot karbamiddal kondenzálva vízoldékonnyá teszi, ezt többször ismételt etiléteres mosás követi, végül szárítás. Az ismertetett eljárásoknak igen komoly hátrányai vannak. Mindkét ismertetett eljárás nagy mennyiségű szerves oldószert használ fel, ami jelentékenyen emeli az előállítási költségeket. Az elsőnek ismertetett eljárás nagy hibája hogy célterméke réz iont tartalmaz, amiről köztudomású a vérképző rendszerre kifejtett mérgező hatása A másik ismertetett eljárásnak több hátránya van: technológiájában sok olyan művelet szerepel, ami nagy mennyiségű hőenergia befektetést tesz szükségessé, továbbá az eljárásban elkalmazott jégecetes kezelés következtében a molekulából leszakad a magnézium, és a karbamidos kondenzációval a klorofilltól elütő, teljesen más vegyület keletkezik, amelynek biológiai aktivitása ismeretlen és a magasabb rendű szervezetekből, mint a kromoproteidek lebontási terméke szokott kiürülni. A találmány szerinti eljárás előnyei, hogy technológiája révén az ismertetett eljárások hátrányait képes kiküszöbölni akként, hogy a zöld növényi anyagból kivonja a szennyeződések jelentős részét és az így megtisztított anyagból kevés poláros, vízzel minden arányban elegyedő oldószer felhasználásával, azonnal a célterméket nyeri ki; ezáltal a felhasználásra kerülő oldószerből csak körülbelül negyedannyi szükséges, valamint a műveletek száma és a befektetett hőmennyiség nagymértékben lecsökken. Az eljárásunkkal előállított céltermék az emberi szervezetre káros, mérgező komponenseket nem tartalmaz, molekulájában fellelhető a M, amelytől biológiai aktivitása függ. A találmány szerinti eljárással biztosított előnyöket a következőképpen érjük el. A zöld növényi anyagot alkáli és földfémek lúgjaiban áztatjuk, majd friss lúgjaiban forraljuk. Ezt követően a növényi anyagot kiszűrjük és metilalkohollal vagy acetonnal kivonatoljuk az alkáli klorofill származékot. A kivonathoz az előbbi friss lúgos oldatból bizonyos mennyiséget elegyítünk, majd egy idő múlva gyenge savval részletesen közömbösítjük, a csapadékot leválasztjuk, az oldószert lepároljuk, a vizes maradékot vízzel nem elegyedő poláros oldószerrel mossuk, majd beszárítjuk. A találmány szerinti eljárás további előnyei az ismertetett eljárásokkal szemben, hogy a szerves oldószerrel történő kivonással már vízoldékony alkáli származékot nyer ki, ami feleslegessé tesz sok közbeeső műveletet. A céltermék tisztítása két részletben megy végbe: először a növényi anyag a lúgos áztatás- és forraláskor a lúg- és vízoldékony szennyeződésektől mentesül, másodszor, a petroléteres, benzines vagy etiléteres mosáskor a visszamaradt zsírszerű anyagoktól (például: a még vízoldékonnyá nem vált klorofill, növényi szterinek, tokoferol, viaszok stb.) szabadul meg. Az alkalmazott alkáliák minőségétől függően, különböző klorofill származékok állíthatók elő. Eljárásunkat részletesebben, a példákkal együtt az alábbiakban ismertetjük. Kiindulásul 1 kg bármilyen zöld növényi anyagot veszünk, amelyet 3 liter 0,1—1,0%-os, célszerűen 0,2%-os nátronlúg és 0,03—0,17%-os, célszerűen 0,085%-os kalciumhidroxid tartalmú lúgelegyben áztatunk 12—