146106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfát alapú fényporok, különösen halofoszfát fényporok előállítására
Megjelent: 1960. január 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.106 SZÁM 22. f. OSZTÁLY — EE—527. ALAPSZÁM Eljárás foszfát alapú fény porok, különösen halofoszfát fény porok előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági r. t., Budapest Feltaláló: dr. Kardos Ferenc mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1958. március 14. Találmányunk tárgya eljárás foszfát alapú fényporok, különösen halofoszfát fényporók előállítására. Mint ismeretes, a foszfát alapú fényporokat, mint amilyenek pl. a halofoszfát fényporok, a haloarzenofoszfátok és a halogénmentes alkáli- és földalkáli-foszfátok stb. valamilyen hidrofoszfát segítségével állítják elő, ill. a foszfátot hidrofoszfátból viszik a fényporba be. Az eddigi megoldásoknál először előállították a megfelelő alkáli, földalkáli, vagy más nehezen oldható fémhidrofoszfátot. Ezt összekeverték a fénypor többi komponenseivel, beleértve az aktivátorokat is, és megfelelő izzítás révén alakították ki a megfelelő fényport. Már régebben felismerték azt, hogy az izzítandó keverékben nem célszerű tercierfoszfátokat, pl. trikálciumfoszfátot alkalmazni, és ezért tértek át a fentebb említett hidrofoszfátok alkalmazására. Ennek az az oka, hogy a kristályrács sikeres kialakításához szükséges a foszfát intramolekuláris átrendeződése. Tercierfoszfát alkalmazásánál erre mód nincs. Több mód van rá hidrofoszfát esetében, de úgy találtuk, hogy fémhidrofoszfátokkal sem lehet maximális eredményt elérni. Nem beszélve arról, hogy a fémhidrofoszfátok előállítása hosszadalmas és költséges, ezenfelül e fémhidrofoszfátok szerkezete olyan, hogy csak egyetlen hidrogénmolekula fémmel való helyettesítésére nyújt módot, ami még nem elegendő a kielégítő átrendeződéshez. Űgy találtuk, hogy a fenti hátrányok egyszerű módon kiküszöbölhetők, és ennek révén jobb minőségű fénypor nyerhető egyszerűbb üzemi körülmények mellett, tehát olcsóbban oly módon, hogy olyan foszfát vegyületeket alkalmazunk az izzítandó keverék komponenseként, amelyeknek mindhárom vegyértéke a termoszintézis, azaz az izzítás során helyettesítődik fémmel. Ilyen foszfátként célszerűen pl. diammónium hidrofoszfátot alkalmazunk, amelynek mind hidrogénje, mind ammongyöke az izzítás folyamán eltávozik gázalakban, ill. helyettesítődik a megfelelő fémmel vagy fémekkel. Ámbár a találmány a fentiek szerint számos módon kivitelezhető, és a legkülönbözőbb foszfát alapú fényporoknál alkalmazható, az alábbiakban az eljárást egyetlen konkrét példa kapcsán mutatjuk be részletésebben. Példa: Egy mangánnal aktivált és antimontartalmú kálcium-klorofluorfoszfát előállítása céljából az alábbi anyagokat keverjük össze: 2332 g (NH4 )2HP0 4 2406 g CaC03 162 g CaF2 24 g MnCOs 100 g Sb2 0 3 135 g NH4 C1 Ezt a keveréket ismert módon izzítjuk. Az izzított termék sokkal lazább, szerkezetű lesz, mint az egyéb módon előállított termékek és így fényporrá való továbbfeldolgozása sokkal egyszerűbben és kisebb szennyeződési körülmények mellett történhet. Maga az eljárás pedig lényegesen gazdaságosabb, mint a korábbi eljárások. Űgy találtuk továbbá, hogy a találmányunk szerinti eljárással készült fényporok fénycsőben alkalmazva egyelőre tudományosan még meg nem magyarázható okoknál fogva nagyobb fényteljesítményt mutatnak, mint az ismert eljárással készült, azonos összetételű fénypórok. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás foszfát alapú fényporok, különösen halofoszfát fényporok előállítására a kiindulási
