146073. lajstromszámú szabadalom • Hangszórószekrény
Megjelent: 1960. január 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 146.073. SZÁM 21. a2 . 1-14. OSZTÁLY — SE—782. ALAPSZÁM Hangszórószekrény Sebők István műszaki vezető, Szeged A bejelentés napja: 1957. szeptember 10. A találmány tárgya hangszórószekrény, amelyben a hangnyomás kiegyenlítődés útját megnövelő terelőfaiak vannak elhelyezve. A helyes hangvisszaadásnál a hangszóróból eredő hangrezgések minden rezgésszámnál megfelelően, illetőleg közel egyenlő hangerővel kell hogy hallhatóvá váljanak. Ehhez úgynevezett hangfal szükséges, amely általában úgy van elhelyezve, hogy benne a hangszóró membránjának megfelelő lyukat kell kivágni. A mozgó membrán előtt, illetőleg mögötte keletkezett nyomáskülönbség így a hangfalat megkerülve nem tud addig kiegyenlítődni, amíg a nyomáskülönbség a hangfal két oldala között ellenkező hatásúvá nem változik. így tehát a levegő megfelelően rezgésbe jön és hallható hang keletkezik. Minél mélyebb hangot, tehát minél alacsonyabb frekvenciájú rezgést akarunk hallhatóvá tenni, annál nagyobb méretű hangfalra van szükség. A fenti megfontolások alapján eddig kétféle hangfal megoldás volt ismeretes. Az egyik megoldás szerint a hangfal sík lap. Ez szerkezeti szempontból rendkívül egyszerű; hátránya azonban, hogy nagy mérete nem teszi lehetővé annak bárhol, pl. lakásban való alkalmazását. A másik szokásos megoldás értelmében, megfelelő méretű sík lapot mintegy összehajtva, abból dobozt képeznek ki. így a szükséges hangfalméret helyszükséglete lényegesen kisebb, ezenkívül pedig a doboz belsejében az erősítőberendezés is elhelyezhető. Megfelelő méretű hangdobozt még így is csak elég nagy külső méretekkel lehet elérni, ennek a megoldásnak lényeges hátránya, hogy a zárt doboznak önrezonanciája van, ami bizonyos rezgésszámoknál torzítást okozhat. A fenti hátrányok a találmány szerinti megoldásnál kiküszöbölhetők. A találmány szerinti hangszórószekrény elvi felépítése azon alapszik, hogy a nyomó- és szívóoldal között az utat, megfelelő terelőfalakkal, kellő mértékben meghosszabbítjuk és akkor a hangnyomás különbség csak a meghosszabbított úton. keresztül tud kiegyenlítődni. A találmányt egy kiviteli példa kapcsán a csatolt rajz ismerteti. A rajzon 1 jelöli a hangdoboz — célszerűen fából készült — falát, amelynek mellső oldalán a 2. rendszerint kör alakú nyílás van kivágva. A 2 nyílás mögött helyezkedik el, a rajzban csupán sematikusan ábrázolt 3 hangszóró. A hangdoboz belsejét a 4a, 4b, 4c, 4d, hullámvonalban kialakított terelőfalak osztják részekre, amelyek úgy vannak a hangdobozba beerősítve, hogy az egyes hangútszakaszokat összekötő nyílásokat képező nyitott végeiktől eltekintve, a szekrény belső oldalához légmentesen illeszkednek. A hangterelő válaszfalak önrezgései, vagy a hallható hangok határa alá, vagy pedig azok fölé kell, hogy kerüljenek, amivel a hangszórószekrény, vagy egyes részeinek önrezonanciáját megakadályozzuk. Ennek megfelelően a terelőfalak anyaga pl. tetőfedő hullámpalából, műanyagból, hullámpapírból, kéregpapírból, fából stb. készülhet. A találmány szerinti hangszórószekrény a hangú tat a rajzon látható eredményvonal szerint lényegesen meghosszabbítja. A találmány szerinti hangszórószekrénynél a hangút, azonos külső méreteket feltételezve, sokkal hosszabb, mint az ismert hangszórószekrényeknél. A találmány szerinti hangszórószekrénynél a hullámos terelőfalak kiképzése olyan, hogy azok távolsága egyes hosszanti metszetekben különböző. (Lásd az ábrán: a és b.) Ennek célja az, hogy a szűkülő részek által egymástól elválasztott „hangterek" különböző rezonanciájúak, ami szintén megakadályozza, hogy működés közben a hangszórószekrény rezonanciába jusson. Szabadalmi igénypontok: 1. Hangszórószekrény, jellemezve a hangnyomás kiegyenlítődés útját megnövelő, a szekrényben elhelyezett terelőfalakkal.