145992. lajstromszámú szabadalom • Bányafavonszoló szerkezet

Megjelent: 1960. február 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.992. SZÁM 5. d. 10—15. OSZTÁLY — SO-586. ALAPSZÁM Bányafavonszoló szerkezet Solymosy Béla bányagépészmérnök, Pécs A bejelentés napja: 1957. augusztus 26. A találmány tárgya olyan szállíitószerkezet, mely a 'bányafának kívámt munkahelyre való továbbítására aülklalnias. Az eddigi (gyakorlatban a osiillével nem járható vágatokban, ereszekben, gurítókban, a Ibányafának a főkeresztvágatokból a munkahelyek felé való továbbadása kézi erővel törrténit. A faleadás a meredek dőlésű ereszkéket, gurítókat, kivéve mind ez ideig nagy nehézségbe ütközött, s állandó és számottevő munkaerő fog­lalkoztatását kívánta. A találmány szerinti berendezéssel, mely lejtő irányiban, esetleg enyhe emelkedés mellett is al­kalmazható. Bányafának a szállító szerkezetre való feladása egy dolgozó segítségével elvégez­hető, a leszedése pedig munkahelyenként egy-egy dolgozó segítségével történhet. A bányafavonszoló szerkezettel való szállítás különösen a kétharmadban dolgozó üzemek fenn­tartó műszakjában indokolt. Alkalmas ezenkívül olyan helyeken is, ahol a -szénszállítást nem zavarja. A szállítás eszköze olyan végtelen-kötél szer­kezet, melynek hossza a leszállított fák lerakási helyétől függ (fejtés, ereszkedés hossza). A köté­len a teljesítmény kívánalmainak megfelelően bizonyos távolságban lakatok helyezhetők el, melyek a bányafát vonszoló szerkezetet hordják. A lakaton csuklópántos összekötéssel lóg a ta­lálmány tárgyát képező és alkalmas módon ki­képzett befogófej, mely hegyes fogaival szállí­tandó fa bedugott végét erősen megfogva, azt húzzá-vonszolja maga után. A befogótfej csukló­pántja célszerű módon biztosított csapszeggel van ellátva, mely lehetővé teszi egyrészt a terelő (tartó) görgőkön, valamint a feszítő (visszaterelő) állomás korongján való szabályos átmenetet, to­vábbá a már leszállított fától mentes befogófej körüljárást, s az üres fcötélszakaszon való vissza­indulását. Másrészt kelő oldalarányú elmozdulási lehetőségével és felső részének ékalakú kikép­zésévé1 ! alkalmassá teszi a vonszolótestet az eset­leges akadályok — támfák (útvesztők) — között való megakadásmentes élőhaladására (előre fúrja magát). A lakat feszítőékkel zár, miáltal merev kapcso­latot létesít, mely szükség esetén könnyen bont­ható. Az ék hátsó vége vékony biztonsági lánc segítségével a befogófej felső-háteó részéhez kap­csolódik. Az ékeslakat bontása, csak átszereléskor, ill. átrendezéskor .,— a befogófej más távolságokra való beállítása miatt — válik szükségessé. A visszaterelő kerék és a magasan tartó görgők el­helyezése, illetőleg a kötél behúzása úgy történik, hogy az egymással szemben haladó üres és meg­rakott szállítószervek összeütközése kizárt le­gyen, vagyis a két szállítási nyomvonal egy ácso­latsort fogjon közre. A szerkezet meghajtása egy, a feladóállomás felett, a főtében elhelyezett, megfelelő áttétellel bíró függőleges tengelyű villamos, vagy sűrített légmotorral hajtott, csigaművel áttételezett függő­leges tengelyű korongon át eszközölhető. A faleadás a fa elejének a (befogófej nyílásába való bedugásával, az ereszke vagy fejtés felső részén — feladóállomáson —• történik. A fa le­szedése pedig egyszerű módon a fa szabad végé­nek megemelésével, előrelökésével, esetleg egyben a fa hosszanti tengelye körül való elfordításával történik. A kiürített ibefogófej a feszítőáJlomást megkerülve, visszafelé haliad a féladó állomás felé. A fa rögzítése automatikus, melyet a lelógó hosszabb végének a súlya idéz elő azáltal, hogy a befogófejben elhelyezett fogakba automatiku­san befeszül. A találmány szerkezetét és működését az ábrák kapcsán ismertetjük: A találmány szerinti lakattal összes zeneit von­szolókaron példafcéppeni megoldását az 1. s'z. ábra oldalnézetben, a 2. ábra felülnézetben a 3. ábra pedig keresztmetszetben szemlélteti. A (6) befogóféj (1) ékes laklattal csatlakozik a húzókötélhez. A 1 lakat alsó része csuklópánt kiképzésű, felső része pedig kiiparselyezett meg­oldással bír. A csuklópánton függő (6) befogó fej, a felső végén kiképzett (5) csuklópánt fél meg­oldással együtt merev egységet képez, mely tulaj­donképpen bonthatóan összeépített három iker­részből áll. Az első darabpár i(ia befogóiéi felső része) alkotja a csuklópántfélt s lefelé haladva két ágban folytatódik. Összeerősítése (12) csava­rokkal történik. A második diarabpár egymásnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom