145974. lajstromszámú szabadalom • Távcső, az irányvonal önműködő beállítására szolgáló ingás fényterelő szervvel

Megjelent: 1960. január. 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.974. SZÁM 42. c. 5—11. OSZTÁLY — TO—434. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Távcső, az irányvonal önműködő beállítására szolgáló ingás fényterelő szervvel Magyar Optikai Művek Feltaláló: Tóth Pál oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. május 27. Régóta ismeretesek olyan optikai műszerek — főleg szintezők —, melyeknek távcsövei az optikai irányvonal önműködő beállítását végző, a nehézségi erő által mozgatott fényterelő szervvel vannak felszerelve. Az eddig használt ilyen műszereknél túlnyomóan arra törekedtek, hogy a távcső durva beirányzása után megmaradó valamilyen a szögeltérés esetén a mozgó fényterelő szerv a-nál nagyobb /^-szöggel terelje vissza a fénysugarat a szállemez kívánt helyére. Ez az ún. szögnagyobbodással történő sugárvisszatérítés azért szükséges, hogy a fényterelő' szerkezetet a szállemez közelében lehessen elhelyezni, egyrészt, mert az összetartó képalkotó sugárkúp folytán csökkenő átmérője miatt itt kisebb fényterelő szervet lehet alkalmazni, másrészt, mert korszerű belső képállításü távcsöveknél a középrész és a tárgylencse közötti helyet szükségszerűen más optikai elemek számára kell fenntartani. Az elmondottakból következik, hogy egyszerű stabilis egyensúlyi helyzetű fizikai inga, amely a fénysugarat legfeljebb a-szöggel, tehát szögnagyobbodás nélkül tereli vissza, fenti célra általában nem használható, pedig ennek több előnyé lenne a szögnagyobbodással! működő ismert bonyolultabb megoldásokkal szemben. E találmány lényegét tevő műszaki elgondolással mégis egyszerű stabil egyensúlyi helyzetű fizikai ingát alkalmazhatunk az irányvonal önműködő beállítására, ha gondoskodunk arról, hogy az ingára helyezett tükröző felületről, vagy felületekről a fénysugár legalább kétszer verődjék vissza, de közben legalább egyszer, a távcsőhöz képest mozdulatlanul szerelt tükrözői felületről, vagy felületekről is visszaverődjék. Ilyen feltételek betartása mellett a szögnagyobbodással történő sugárvisszatérítés optikai úton már a második mozgó tükrözés alkalmával létrejön. A leírt találmányi gondolat sokféleképpen valósítható meg. Az 1., 2. és 3. ábrákon háromféle szintező-műszerre alkalmazott megoldást ismertetünk. Az 1. ábra a rajz síkjában a szöggel megdőlt szintező-műszer távcsövét vázlatosan hosszmetszetbén ábrázolja. A jobb áttekinthetőség céljából a képalkotó optikai rendszert csupán az —1— eredő tárgylencsével helyettesítettük. Vízszintes távcsőállás mellett az optikai irányvonalat a több helyen irányt változtató -—2— pont-vonal • ábrázolja. A —3— ingán levő tükröző felületek vízszintes távcsőállásra; vonatkoztatott viszonylagos helyzetét a —4— és —5-— szaggatott vonalakkal ábrázoltuk. Az inga forgástengelyéül azt a rajz síkjára merőleges —F— egyenest célszerű kijelölni, melyet a —B— és —D— pontokban a tükröző felületek és a rajz síkjára emelt merőleges síkok metszésvonala jelöl ki. Az inga súrlódásmentes elfordulását az ingás óráknál is ismert tetszés szerinti keresztmetszetű, —6— szálra vagy szálakra történő felfüggesztés biztosíthatja. A távcső bizonyosfokú a-val megdőlt rajz szerinti helyzetében az inga a nehézségi erő hatására térbeli szöghelyzetét rheg^ tartani igyekszik és a távcső vízszintes helyzetéhez képest' viszonylag c-a szögelfordulást végez. A c szorzótényezővel, mely az egységnél mindig kisebb szám a —6— felfüggesztő szálnak vagy szálaknak a szögelfordulásra gyakorolt befolyását vesszük figyelembe. A találmány egyik előnye, hogy több felfüggesztő szál alkalmazása esetén ezek egy síkban helyezhetők el. Az 1. ábrán vázolt a-val megdőlt távcsőhelyzet mellett az —A— pontban belépő1

vízszintes —7— fénysugár —-G— pontig a távcső optikai tengelyéhez képest «-szöggel széttartó helyzetben halad. A —3— ingán elhelyezett —8— tükröző felület hatására azonban a —G— —H— szakaszon már (2 c — 1) a szöggel összetartó helyzetben folytatja útját az optikai tengelyhez képest. Az összetartásnak ezt a mértékét a fénysugár azután is megtartja, miután a távcsőhöz képest mozdulatlanul szerelt —9— tükrözőfelület —H— pontjából visszaverődött és a —H— és —I— pontok között halad. A —10—• tükröző felületen levő —I— pontból való visszaverődés után az összetarfási szög A = (4c — 1) a-ra növekszik. Hogy ez az összetartó —11—• sugár