145955. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidraulikus vagy pneumatikus vezérlő vagy működtető berendezések házának vagy más bonyolult alakú öntvények készítésére

Megjelent: 1960. január 15. ß , . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.955. SZÁM 39. a. 19—24. OSZTÁLY — OA—179. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás hidraulikus vagy pneumatikus vezérlő vagy működtető berendezések házának vagy más bonyolult alakú öntvények készítésére Szerszámgépfejlesztő Intézet, Halásztelek Feltalálók: Fiala Zoltán és Oláh István, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1957. szeptember 3. Vezérlő és működtető berendezésekben olyan házak kerülnek alkalmazásra, amelyekben nyomóközeg, pl. sűrített levegő -vagy nagynyomású olaj kering. Ezeket a házakat eddig fémből, forgácsolással készítették, oly módon, hogy a ház fémanyagában fúrással létesítették a szükséges járatokat és azokat a Ibefúrás helyénél csavarmenetes dugóval zárták el. A csatolt rajz 1. és 2. ábrája szemléltet egy ilyen, ismert eljárással készített házat, amelynél a nyomóiközeg áramoltatásához, ill. vezetéséhez szükséges 1 járatok kívülről való befúrással készültek és azokon a helyeken, ahol a járatiokinak a külléggel nem szabad érintkezniük, a furatok a 2 dugókkal vannak elzárva. Ennek az eljárásnak több igen nagy hátránya van. Egyrészt a járatok csak egyenes és egymást keresztező részekből állhatnak, ami áramlástechnikai szempontból hátrányos, mert a nyomóközeg a sarkoknál, ill. derékszögű fordulóknál örvénylik és így a nyomásveszteség számottevő; másrészt a dugók előtt zsákok keletkeznek, amelyekben stagnáló folyadék van, végül pedig az eljárás hosszadalmas és drága, maga, a ház pedig nehéz. A ház elkészítésiéhez nemcsak a leírt fúrásra ás dugózásra, hanem más forgácsoló műveleteikre is szükség van, mert a ház külső felületeit is gyalulni vagy marni kell, a behelyezendő perselyek külső felületét és a perselyek helyét pedig nagy pontossággal kell 'esztergálni, ill. fúrni, ami további drágítást jelent. A jelen találmány alkalmas a leírt hátrányok kiküszöbölésére. A találmány lényege, hogy. a perselyeket, amelyek durva, nagyoló esztergálásstal készülhetnek, egy mintába helyezzük, melynek belső ürege megegyezik a készítendő tömb (ház) alakjával és nagyságával, majd pedig a belső járatok üregéneik megfelelő tömör testeket mint öntvénymagokat viaszból elkészítjük és a perselyekhez csatlakoztatjuk. A perselyek belsejében azokat a részeket, amelyeknek üresen kell maradniok, szintén viasszal öntjük ki, de viasz helyett más könnyen olvadó anyagot is lőhet használni. Ezután a formát {sablont) oly műanyaggal öntjük ki, amely szobahőmérsékleten folyékony és melegítés nélkül, állnihagyással megszilárdul. Ilyen műanyag pl. a poliészter vagy epoxi műgyanta. Kiöntés után a munkadarabot a megszilárduláshoz szükséges ideig állni hagyjuk, majd pedig az egészet meleg vízbe tesszük (vagy másként gyengén melegítjük), mire a viasz-részek kiolvadnak és kifolynak. Ilyen módon megkapjuk a kívánt üregeket, amelyek a találmány keretein úgy is előállíthatók, hogy az említett magokat könynyen oldható anyagból készítjük el és ezt az anyagot a megfelelő oldószerrel kioldjuk. A viasz pl. benzinben jól oldható. A leírt eljárás előnyei a következők: Az öntvénymag-szerűen elhelyezett viasz részek (ill. más kiolvasztható vagy kioldható részek) akadálytalanul formálhatók pontosan a kívánt, előnyös alakra, a járatok tehát rövidek és nem sarkos, derékszögű fordulatokkal, hanem az áramvonalas alaknak megfelelő ívekkel készíthetők. Ezáltal a nyomásveszteségek nagymértékben csökkennek és a hatásfok számottevően javul. Dugókra nincsen szükség és stagnáló folyadékot vagy gázt tartalmazó zsákok nem keletkeznek. Az eljárás nagyon olcsó, mert elmarad a költséges és nagy pontosságot igénylő forgácsolás. Végül, a műanyagű ház súlya az aoélház súlyának csak tört része, amellett a műanyag átlátszó és lehetővé teszi a működés megfigyelését. A csatolt rajz 3. iés 4. ábrája két metszetben a találmány szerinti eljárással készített házat mutat ja. Ezeken az ábrákon 3-mal jelöltük azokat a járatokat, amelyek a leírt módon, főleg viasz kiolvasztására készültek. A 3. és 4. ábrának az 1. és 2. ábrával való összehasonlítása világosan mutatja, hogy a járatok az előbbi ábráknál jóval rövidebbek és kedvezőbb alakúak, mint az utóbbiaknál.