145927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hőképlékeny anyagoknak fedési eljárással való felvitelére vezetőre vagy más hengeres testre, valamint csövek készítésére

Megjelent: 1959. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.927. SZÁM 21. c. 1—19. OSZTÁLY — KE—579. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés hőképlékeny anyagoknak fedési eljárással való felvitelére vezetőre vagy más hengeres testre, valamint csövek készítésére Keuler Jenő oki. gépészmérnök, Kubecz János főművezető, László Gyula mérnök, Bekő Lajos főművezető, mindnyájan Budapesten A bejelentés napja: 1958. március 5. A találmány kiindulási alapja, hogy PVC (polivinilklorid) vagy más hőre lágyuló (hőképlékeny) anyagot nem az eddigi gyakorlat szerinti tömlőzéssel, extrudálással visszük fel a szigetelendő vagy burkolandó vezetőre, hanem a gumiszigetelési gyártásterületen ismert fedési eljárással, melynél a hőképlékeny anyagú szalagokat nyomóhengerekkel sajtolják rá a vezetőre. Mivel azonban a hőképlékeny anyagok tisztán nyomás hatására nem hegednek össze,.. a szalagokat fel kell melegíteni, hogy az egymással érintkezésbe kerülő szalagfelületek a nyomóhengerek hatására összehegedjenek és ezáltal tökéletes, vízhatlan és kellő szilárdságú varratok keletkezzenek. A találmány ezen ismert eljárást egyszerűsíti és emellett továbbfejleszti is, amivel nemcsak tökéletesebb terméket, hanem annak újabb kiviteli változatait, pl. vezetők légűrszigetelésű, továbbá két- vagy többrétegű burkolását stb. valósítja meg. Vezetők szigetelő anyagú burkolására többféle eljárás ismeretes. Az extrudálási eljárásnál tapasztalt hátrányos és szinte általános és elkerülhetetlen szigetelési egyenlőtlenségek (excentricitások) miatt mindinkább alkalmazzák a gumikábeliparban használatos fedőgépeket is vezetőknek PVC vagy más hőképlékeny műanyagú burkolására. Egyik ismeretes eljárásnál a burkoló műanyagot két szalag alakjában viszik rá a vezetőre és a szalagokat először simafelületű hengerpárok között vezetik át, amelyekkel azokat felmelegítik, hogy a szükséges képlékenységi hőfokot elérjék és ezután vezetik a hornyolt hengerpárok között haladó vezetőre, amelyek nyomással összesajtolják azokat. Ezen eljárás hátránya, hogy a szalagok felhevítésére külön két-két hengerpár szükséges, azok hevítő-, hőfokszabályozó és járulékos szerkezeteikkel együtt bonyolulttá és költségessé teszik a berendezést, üzemindításonkénti bemelegítésük jelentős hőenergia- és időveszteséggel jár. Ezenkívül a szalagok teljes keresztmetszeti felmelegítése lerontja azok szilárdsági tulajdonságait is. Más, eljárásoknál, okulva az előmelegítő hengerpárok hátrányain, azok helyett a szalagokat hevítőszekrényén vezetik át. E hevítőszekrények meglehetős hosszúak, hogy a szalagok áthaladásuk közben az összehegedésükhöz szükséges felmelegítést megkapják. Amellett, hogy az anyag teljes átmelegítéséből származó szilárdsági romlás itt is bekövetkezik, további hátrány, hogy a burkoló hengerek hőfokát szabályozni kell és evégett hűtést kell alkalmazni, hogy a szalagoknak a hengerekre tapadását biztonsággal megakadályozzák. A burkoló műanyagszalagok átmelegítéséből származó szilárdságcsökkenés hátrányosságának súlyosságát bizonyítja, hogy egy másik ismert eljárásnál ennek elkerülésére célszerűbbnek látták inkább két különböző módszerrel végezendő, két fokozatbani felmelegítést alkalmazni, csak azért, hogy a műanyagszalagok szilárdságát megőrizzék. E célból először melegítőszekrényben előmelegítették a szalagokat, majd azokat előmelegített állapotukban nagyfrekvenciás elektródákkal kezelték tovább, úgy, hogy az elektródák a műanyagszalagoknak csak egymással szembeeső belső oldalait melegítsék, a külső oldalaik ellenben alacsonyabb hőfokúak maradjanak, remélve ezzel szilárdságuk megóvását. A remélt eredmény érdekében alkalmazott ilyen költséges felállítású és üzemeltetésű berendezések azonban csak újabb hátrányt vagy legjobb esetben csak hátránycserét jelentenek. A vezetőknek műanyagszalagokkal történő ismertetett többféle burkolási módjának egyike sem tudott a felsorolt hátrányok miatt általánosan elterjedni, úgyhogy e feladat megoldása még mindig a kutatás állapotában van. Erre mutat az egyik külföldi szabadalomban leírt megoldás is, amely szerint előgyártott vastagabb falú vagy nagyobb átmérőjű műanyagcsöveket húznak rá véges hosszúságokban a vezetőre, ezeket azután fűtött fúvókákon húzzák keresztül és ily módon üregen áthúzással erősítik össze a vezetővel. A korlátozott hosszúságú műanyagcsöveket egymás után tolják rá a vezetőre és végeiket átlapolással egymásba dugva, olvasztásig felmelegítéssel, ragasztással és/vagy préseléssel erősítik össze egymással, miközben gondosan vigyázni kell arra, hogy a csővégek tökéletesen hegedjenek. Nem kétséges, hogy a műanyagcsövek előgyár-