145912. lajstromszámú szabadalom • Oxidkatóda

Megjelent: 1959. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.912. SZÁM 21. g. 1—16. OSZTÁLY — EE-491. ALAPSZÁM Oxidkatóda Egyesült Izzólámpa és Villamossági r. t., Budapest Feltalálók: Winter Ernő, Budincsevits Andor mérnökök és Biró Istvánné vegyész, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1957. október 17. Találmányunk oxidkíatódákra, illetve azok új­fajta összetételére vonatkozik. Mint ismeretes, a mai oxidkatódák három földalkáli-karfoonát keverékéből készülnek, amely karbonátok a katódákna felvitt állapotukban oxidokká alakulnak át. A karbonátokat elegy­krdstályök formájában szokásos a katódtestre fel­vinni. Ezen karbonátok hőkezelés során először oxidokká alakulnak át anélkül, hogy .ezen oxidok továbbra is ~ elegykristäryokiat képeznének. A hő­kezelést továbbfolytatva azután ezen oxidok, egy­másba oldódniak és így ismét elegykristályokat képeznek. Igen sokféle összetételt javasoltak már ezen három különböző földalkáii-oxidfoól álló aktív bevonlat részére, amelyek egy részéit alapos vizs­gálatnak vetettük alá. Feltűnt ugyanis az, hogy a katódára felvitt emissziós bevonat összetétele hőkezelés előtt és már bizonyos fokú használat után egymástól eltér és ez az eltérés, amely első­sorban báriumoxid, illetve bárium párolgásnak tudható be, független attól, hogy milyen fajta összetételből történt a kiindulás. . Találmányunk célja oly hosszú élettartamú oxidkatóda készítése volt, . amelyek emissziója megfelelő és ezenkívül íbáriumpárolgásuk, illetve báriumoxidpáralgásuk igen csekély. Ez a párol­gás ugyanis mind elektroncsöveknél, mind gáz­kisüléses csöveknél, pl. fénycsöveknél,, rendkívül kellemetlen. Elektroncsöveikben azért, mert rács­emissziót okozhatnak, valamint visszagyújtást okozhatnak, gázkisüléses csövekben pedig kelles­metlen fekete bevonatok at hoznak létre. Vizsgálataink elsősorban egy régebben ajánlott, 141 308. sz. magyar szabadalmunkban leírt fcatód­mlassza összetétellel folytattuk le, melynél a ka­tódmassza komponenseinek .aránya 2 mól bárium­oxid, egy mól stroinciumoxid, 2 mól kalciumoxid volt. Megfigyeléseink szerint ezen katódmassza elsősorban működésiének első szakaszában —• ha ezt wolfram niiagtfómre vittük fel! —• jelentős bárium, illetve báriumoxidpárolgást mutatott. Egy bizonyos idő múlva e párolgás csökkent, sőt gyakorlatilag meg is szűnt és, ezután a katód hosszú élettartamot mutatott fel. Más katód­massza összetételeknél ez a kezdeti párolgás jóval nagyobb volt, így pl. egy olyan katód­masszánál, mely 50% báriumoxid mellett 45% stronciumoxidot és 5% fcálciumoxidot tartalma­zott. A kalciumoxid nélküli kíatódmasszáknál ez a párolgás még ennél is nagyobb. De párolgás jelentkezik azon katódmasszáknál is, amelyek há­rom föld-ialkálioxid mellett adalékként zirkon­dioxidot tartalmaztak. Ezen jelenség elméleti magyarázatát keresve ama a megállapításra jutottunk, hogy a, karbo­nátok bontása során keletkező — de még elegy­fcristályt nem képező — oxidok keverékéből a báriumoxid, illetve az esetleg közben, keletkező fémbárium jelentős mértékiben elpárolog és ez a folyamat csak akkor fejeződik be, ha az oxidok már nemcsak elegyfcristállyá alakultak át, hanem kifejezetten egyfázíissá, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy itt egységes bárium-stroncium­kálcium-oxid vegyületről van szó. Éppen az oxidoknak ily módon való átalakulása, azonban különböző összetételeknél különböző ideig tart és ez okoz kisebb-nagyobb, de mindenképpen meg nem engedhető mértékű párolgást. Van azután olyan összetétel is, ahol ezen egyfázis sohasem, alakul ki, illetve a keletkező anyagnak, mely lehet elegykristály is —• mivel az nem egyfá­zisú — nagy a báriumoxid gőznyomása és ennek következtében a párolgás —• bár később lassú —• teljesen nem szűnik meg. Párolgás szempontjából a számos megvizsgált katódmassza közül még mindig az említett 2:1:2" összetételű katód­masszánk volt a legjobb, 'mert ez, bar eleinte párolgott, később a párolgás megszűnt. E párol­gásra vonatkozó összehasonlító méréseink egy részét a mellékelt 1. ábrán tüntetjük fel. Az áb­rán a vízszintes tengelyen a hőkezelés időtar­tamát, a függőleges tengelyen pedig a bárium, ill. báriumoxid elpárolgott mennyiségét mutatjuk be milkroigrammokban. A hőkezelés 1000—1100 C°-on történt. A (10) görbe tiszta báriumoxid párolgását mu­tatja, a (11) görbe olyan katódmasszát, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom