145909. lajstromszámú szabadalom • Elektrosztatikus festőberendezés

2 145.909 akkorára választjuk, hogy a porlasztott festék távozási sebessége a lehető legkisebb legyen, hiszen azon a helyen a részecskék továbbításának feladatát már az elektromos tér veszi át. Azt találtuk, hogy e célra elegendő 0,1—0,5 atm. nyomás. Ezáltal a festékbevitel energiaszükséglete is kisebb és a részecskéik — egyedül a térerőknek engedve —• majdnem teljes mennyiségükben a bevonandó tárgyat érik és a veszteség alig tesz ki mindössze 5—10%-ot. Lényeges szerkezeti egyszerűsítést érhetünk el azzal, hogy a rácskamra tartóvázát csövekből készítjük, és a festéket e csövekben vezetjük a rajtuk helyenként kialakított furatokba szerelt porlasztó fúvókákhoz. Ennél a rendszernél, a rácskamra a maga egészében célszerűen állítható lehet, maguk a porlasztó szervek azonban a porlasztás irányát 'tekintve változatlanok, tehát ebben iaz esetiben az éldktródatairtó keret egyben porlasztó eszközül is szolgál. A találmány szerinti berendezés második íő változata nem túl nagyméretű, tagolt tárgyak bevonására alkalmas. Itt a rácskamra egyik oldalfalán minden irányban állítható szórószarveket használunk, melyékkel a festendő tárgyak egyik oldalát a tagolt helyeken is jól bevonhatjuk. A tárgyak másik oldalát a haladási irányukban következő további rácslkamra másik oldalán elhelyezett szórószarvek látják el teljesen hasonló módon festékkel. E szórószervek előnyösen gömbcsuklós ágyban mozgathatók és az ágyazat is több irányban állítható. Ez a festékrészlet nem vész kárba, mert az ellenkező oldali kamrafal negatív töltésének hatására, miután a tárgyon túljutott, visszafordul és a tárgy ellenkező (ebben a kamrában be nem festett) oldalára telepszik. Hasonló folyamat játszódik le a tárgynak ezt az oldalát tervszerűen bevonó következő kamrában, ahol a mellészórt festék .a tárgy ellenkező (már bevont) oldalára jut. Erősen tagolt, vagy üreges tárgyak egyes helyeire még így sem jut — vagy nem jut elegendő festék. Ilyen helyeket, kiegészítő kéziszórással lehet bevonni, amint ez az ismert berendezéseknél — de nagyobb méretekben történni szokott. Végül a találmány szerinti berendezés harmadik fő változata nagyobb méretű felületek (pl. autóbusz kocsiszekrények) befestésére alkalmas. Ilyeneknél már nem lehet rácskamrát használni, mert annak rendkívül nagy méretei miatt túl nagynak adódnék ki az elektromos tér fenntartásához szükséges elektródafelület. A rácskamra helyett azért tüske alakú elektródákkal ellátott csuklós keretet .alkalmazunk a tárgy egyik, majd ezt követően a másik oldalán. Az elektromos tér határait most a keret .oldalai szabják meg. A festékszóró szervek állíthatósági viszonyai hasonlóak mint a -második változatnál. E szervek szóró szájnyílásai a keret síkjában fekszenek. Maga a keret is állítható egyrészt azáltal, hogy a sarkainál levő csuklóik segítségével tetszés szerinti paralelogramm alakját veheti fel, másrészt azáltal, hogy az egész keret magassági helyzete is a keret tartóján szabályozható. A rajzok a találmány szerinti berendezés három fő változatának egyes kiviteli alakjait példaképpen, vázlatosan tüntetik fel. Az 1—3. ábrák az első változatnak, a 4—6. ábrák a második változat egyik, a 7—9. ábrák pedig a másik kiviteli alakjának, végül a 10—12. ábrák a harmadik változatnak ihárom különböző irányú nézetét szemléltetik. Az 1—3. ábrákat tekintve, az —<1— tartályban tárolt festókoldiat a találmány szerint néhány tized légkör túlnyomás alatt a —2— csövön át jut a három oldaliról határolt —3— rácsfcamra, illetve kezelőtér tartóvázaba, mely a —2— csővél közlekedő csövekből áll. Erre a csővázra, magában véve ismert módon, 0,3—1,5 mm-es fémhuzalokból alkotott rácsozatot, illetve hálót feszítünk ki. A —3— rácskiamráí két oldalról a —4—, —5— oldallapok, alulról pedig —6— fenék határolják. Az egész kamra magassági helyzete a —7— állító szerveknél változtatható, épp így a —4—, —5— oldallapok kölcsönös távolságát is a —8— állító szerveknél végzett lazítással és rögzítéssel módosíthatjuk. A kezelő' kamra négy darab —9— szigetelőtesten függ, az —1— festéktartály pedig négy darab —10— szigetelőtesten nyugszik. A —3—• .rácskamra tégla . alakú teret zár be, melynek szögleteiben és széleinél levő csöveken a tér belseje felé irányuló furatok és ezeken —11— festékszóró fúvókák vannak. A befestendő —A—• tárgyat a •—12—• gördülő pályára függesztjük fel, mely a —3— kamra hosszközépsíkjában vonul. A 3. ábra az egyszerű tagolatlan —A— tárgy négy egymást követő példányának helyzetéit szaggatott vonallal szemlélteti, míg a berajzolt nyíl a lassan haladó tárgyak mozgás irányát mutatja. A —3— rácskamra falait 100 000 V körüli egyenirányított feszültség negatív sarkaihoz kötjük, az —A—• tárgyat pedig a —12— pályával együtt földpotanoiálira hozzuk. Ily módon, a kamra falai és a festendő tárgyak között elektrosztatikus tér jön létre. Amennyiben az —A— tárgyak elektromosan nem vezető anyagból (pl. fából, műanyagból, papírból sUb.) vannak, azokat ismert módon előzőleg vezető felületűvé tesszük. A 4—6. ábrákat tekintve, a nem változott részek hivatkozási számai ugyanazok, mint az 1—3. ábrákon. Most azonban a tagolt felületű —B— tárgy jó bef estese végett a —3— rácakamra egyik falát, melyet az 1—3. ábrákon 4-gyel jelöltünk, huzalozaílan —13— vázzal helyettesítjük, melyen az adott esetiben három darab gömbcsuklósiam ágyazott —14— szórószervet helyezünk el. E szervek a —15— oszlopokon, illetve elektródákon magassági irányban is állíthatók, végül maguk az oszlopok is a —16— szigetelő támaszokkal együtt vízszintes irányban eltolhatók. A —>B—• tárgyak —bafestiésléhez két egymást követő kamra szükséges, melyek egyikében a tárgyak az egyik oldalról, a másikában, pedig a másik oldalról kapják a festéket. A 6. ábra jobboldali része egy ilyen második kamrát tüntet fel. A 4—6. ábrák szerinti változat egy módosítása a 7—9. ábrákon látható. Itt már a —13—• vázat sem alkalmazzuk, hanem a —14— szórószervek az állítható -T-IÖ— elektródák felső végén vannak, így az eddigi —3— rácskamra az —5—,