145906. lajstromszámú szabadalom • Eljárás depo-oltóanyag előállítására
3. Táblázat Kísérlet Adszorbens g % Felület/l30 ml Viruslarta • lom (V.M.)* 1 y A12 0 3 1,05 640,5 1400 2 y A12 0 3 0,75 457,0 700 3 — — — 700 4 y Al/OH/s 0,4 ismeretlen 3000 * Mivel a rövidítés vírustartallmat jelent, „V. M." helyett „V. T." is használható. Az 1. álbra görbéiből látható, hogy a vírusszuszpenzíóhoz adagolt alumíniumoxid az állatkísérletnél jóval nagyobb ellent est képződéshez vezetett, mint a .rajzon 3-mal és 4-gyel jelölt görbéknél. Az 1 és 2 görbék azokra a kísérletekre vonatkoznak, amelyeknél a találmány szerinti depo-óltóanyagot használtuk, a 3-as görbe pedig ainnák az oltásnak a lefolyását mutatja, amelynél ugyanannyi vírust használtunk, mint a 2-es görbénél, de depo-adalék nélkül. Az l-es görbe arra az esetre vonatkozik, amelynél az adszorbens felületi terhelése optimális volt. Az állatkísérleteiknél kapott eredményeket az embereken végzett vizsgálatok is igazolták. A berlini Robert Koch-Iintézetiben 80 személyt oltottunk be a jelen találmány szerinti eljárással készült garnma-ialumíniumoxidos oltóanyaggal, amely az A/Asia/1/57 vírust tartalmazta. E személyek egyikénél sem tapasztaltunk helyi szövetelhalást (nekrózist) az oltás helyén és általános jellegű megbetegedés sem volt tapasztalható. 1958. február l-ig a beosztott személyek közül senki sem betegedett meg influenzában. Bizonyos meghatározott időközökben vérpróbákat vettünk és ezeknek az A/Asia/1/57 vírus hémagglutináaióját akadályozó ellentest-tartalmát fotometriai úton meghatároztuk. A csatolt rajz 2. ábrája a klinikai kísérletek folyamán kapott ellentest-Jtartalom középértékeit szemlélteti a következő 5 osztály számára: 1. osztály 1—10 nap az oltás után 2. osztály 11—20 nap az oltás után 3. osztály 21—30 nap az oltás után 4. osztály 31—50 nap az oltás után 5. osztály 51—90 nap az oltás után Minden személy egy esetben 1 ml oltóanyagot kapott bőr alá fecskendezve. A találmány szerinti készítményékkel elért flitrált értekék átlagosan húszszorosán nagyobbak, mint a szakirodalomban olvasható megfelelő értékek, tehát azok, amelyeket azonos vírusmennyisógékkel, de ismert oltószerekkel értek el. Mivel Burnet kísérletei szerint az ellentest tiitrálási értékéinek változása és az immunitás terhelhetősége között bizonyos viszony áll fenn, nyilvánvaló, hogy a leírt eljárás alapján előállított oltóanyag jóval nagyobb és jóval hoszszasabban tartó immunitást biztosít, mint a régebbi, isimert oltóanyagok. A találmány szerint alkalmazott eljárás igen előnyös olyan antigén fajtáknál, amelyeknél oltóanyaggá való feldolgozás előtt ezt az antigént inaíktiváilni kell. Ilyen oltóanyagok pl. azok, amelyeket a Polioimyéllitis-vírus három fajtája ellen alkaknáznak. Minden ináktiválási művelet szükségszerűen az antigéníiitás csökkenéséhez vezet, de a találmány szerinti eljárás kétféle módon Ls lehetővé teszi, hogy újszerű éa előnyös megoldásokhoz jussunk. Ezek a 'következők: 1. Poliomyelitis esetélben ismert módon nagyon nehéz a I típushoz tartozó vírus-szuszpenziókat, főleg a Mahoney-törzshöz tartozókat inakbiválni, míg a többi törzsnél la nehézségek nem oly nagyok. Az eddig elért éllentest-titrálásí értékeknél az egyes antiigénfajták egymással Való fedését úgyszólván lehetetlen elérni. Ezzel szemben a találmány szerint lehetővé válik nagyobb ellentestkonoentrációfcat létrehozni, amelyeknél egy vírustípus speciális éllentestje nem specifikusan egy másik típus antigénjei ellen is véd. Azáltal, hogy az egyik típusnál igen nagy ellentest-titerértékeket sikerül elérni, melyek 'inaktiválása tökéletesen elvégezhető, lehetővé válik az inaktiválás szempontjából nehezen kezelhető antigén típusokat az oltóanyagból elhagyni, anélkül, hogy ezáltal az elhagyott típus elleni védőhatás elveszne. 2. Egy antigén szuszpenzióban az inaktiválás után visszamaradó aktív vírus-részecskék száma többek között a vírus-koncentrációnak is függvénye. Poliomyelitis esetén ismert -módon az infekcióhoz az aktív vírus-részecskék bizonyos legkisebb koncentrációjára van szükség. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával az oltás ártalmatlanságát oly módon lehet lényegesen növelni, hogy eleve kihasználjuk az antigén-hatásnövelés maximális eredményét és az oltóanyagban kevesebb vírust használunk; ezáltal a nem aktivált vírusok száma (melyek nem okvetlenül vannak jelen) oly kicsi lesz, hogy fertőzésre már nem alfcal masak. 1. példa: 1,88 g y^alumíniumoxidot, amelyet 2 órán át 600 C°-nál víztelenítettünk és amely ily módon 62 300 m2 moláris felüllettel bír, rázóüvagibe viszünk be. Ezután az anyagot forró levegővel sterilizáljuk, 'majd pedig 50 ml PR8-influenzavírus-szuszpenziót adagolunk, melynek vírustartalma 10 000 V. G. és •.hőmérséklete 4 C°. Ezután egy zselatinolda'tból 50 ml-t adagolunk be, amely derítés előtti súlyára vonatkoztatva. 3 >g % leniezzSelatint tartalmaz. A zsélatinoldat steril legyen és hőmérséklete 4 C°. A keveréket rázógépben 20 percen át gépi úton rázzuk és 24 órán keresztül állni hagyjuk 4 C°^on. Ezután az anyag mint oltószer használható. Az oltóanyagiban levő y-alumíniumoxid felülete 1148,5 m2 és az oltóanyag vízfázisálban az adszorpció bekövetkezéae előtt a vírus-koncentráció 5000 V. G. A Fireundlich-féle adszorpciós izotermákon túlmenően, az adszorbens által adszorbeált vírusmennyiség felületének m2-kénti nagyságára, a 434 V. M./m2 értéket kapjuk és ez a számított érték nagyon jól egyezik a kísérleti úton megállapított nagyságokkal. 2. példa: Ha az 1. példa szerinti készítési módot azzal a változtatással valósítjuk meg, hogy a beadagolt vírus-szuszpenzioban a vírus-koncentráció 5000, akkor olyan oltóanyagot kapunk, amelynél a fe-145.906
