145906. lajstromszámú szabadalom • Eljárás depo-oltóanyag előállítására
2 145.906 Az új eljárás előnye, hogy a hemmagglutinálókísérlet 'lefolytatásánál a vörösvérsejtek megkülönböztető reakcióképességét a hemmagglutináló szerekhez képesít figyelemlbe vehetjük és emellett még arra is tekintettel lehetünk, hogy a hemmagglutininafc a vörösvértsejtékre kifejtett kölcsönhatása milyen mennyiségi törvényszerűség szerint folyik le. Ezáltal kiküszöböltük, a már ismert eljárások legnagyobb hibaforrását és a mérés pontossága annyira emelkedik, hogy a hiba nem nagyobb, minit fob. + 1%. A találmány értelmében olyan adszorbeáló hordozóanyagokat alkalmazunk, amelyeket az emberi lés az állati test jól eltűr, emellett jól meghatározott moláris felületűik az említett nagyságrendű és ezzel a felülettel ismételhető (reprodukálható) módon állíthatók elő. Előnyösen fémoxidokat alkalmazunk, amelyek a leírt tulajdonságokkal rendelkeznék. Ilyen oxidok általában véve az emberi és állati test által megtűrt fémek, pl. alumínium, cirkónium, magnézium és vas oxidjai. Azt találtuk, hogy a találmány céljaira legjobban az alumíniumoxid-fcészítmények felelnek meg, amelyek alumíniumoxidhidrát, hidrargillit, bauxit vagy lalumíiniumhidroxid 300—1000 C°-on végrehajtott (víztelenítésével készíthetők. Ezek a műveletek Fridke és társai „Berichte der Deutschen Chemischen GeselLschaft" című folyóiratban megjelent cikkében vannak ismertetve, az 1937-es évfolyam 2318. oldalán. A víztelenítő eljárást előnyösen úgy folytatjuk le, hogy a végtermék a hexaéderes változatban, tehát gammaalakban keletkezik, amely a találmány céljaira nagyon jól megfelel. Az alábbi 1. táblázat különböző alumíniumoxidok felületeit mutatja, amelyeket különböző hevítési idővel, ill. különböző hevitéísi hőmérsékletein állítottak elő. A moláris oldási hő a moláris felület mértékiéül szolgál: az illető alumíniumoxidnál. A „hordozóanyag felülete" kifejezés a jelen találmány szempontjából a hordozóanyagot alkotó primer részecskék felületeinek összességét jelenti. 1. Táblázat Hevítés ideje órákban 6 2 6 6 A víztelenítés hőfoka C° 500 600 600 800 Moláris oldási hő kcal-ban 110,8 110,0 108,3 106,9 A részecskék vastagsága Á4>an 23,7 26,4 30,8 40,6 Felület m2 Xl0 3 /Mol 69,4 62,3 51,7 40,3 A fentiekben közölt adat, mely szerint az oltóanyagot i tartalmazó hordozóanyag felülete kb. 2—20, előnyösen kb. 4—8 m2 legyen az oltóanyag minden ml-jére számítva, azt jelenti, hogy súlyegységre átszámítva és a fenti táblázat szerinti hordozóanyagokra vonatkoztatva az oltóanyag ml-ként 'kb. 5—20 mg-ot tartalmaz ezekből a hordozóanyagokból. Az adszorbeáló anyag a találmány szerinti eljárásnál esalk azzal a tulajdonsággal bír, hogy az antigiént átmenetileg adszorbeálja és így meggátolja, hogy a test azt idő előtt felszívja; ez az adszorbeáló anyag tehát olyan hordozó közeg, amely meggátolja az idő előtti reszonpciót. A hordozóanyag természete vagy sajátosságai, eltekintve a szükséges adszorbeáló képességtől és az ismételhetőségtől, a találmány szerinti eljárás szempontjából érdektelenek. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az antigének adszorpciós folyamatai a hordozóanyag szempontjából megfordíthatok (reverzibilisek). Ezzel kapcsolatosan még 'azt is sikerült megállapítani, hogy vírusok, antigének és toxoidok adszorbeálása az erre aUkalmas hordozóanyagókban ugyanolyan alapfeltételek mellett történik, mint amelyeket Freundlich és táráai állapítottak meg a kis molekulájú anyagok számára, lásd a „Kapillar-Chemie" című folyóirat Lipcsében 1909-ben megjelent számának 152. és következő oldalait. Folyékony közegként előnyösen vizet használunk. Az injekció formájában bevihető oldatok készítése végett a víz már régóta használatos hígítószer. Az oltóianyagot pH-értéke és ozmózis nyoimás szempontjából úgy beül beállítani, hogy az emberi és állati test ezt az anyagot mellékjelenségek nélkül vegye fel és emellett még fontos, hogy az oltóanyagban levő antigén és az adszorpció folyamata ne hefolyásoltassék hátrányosan. Az oltóanyag pH-értéke célszerűen kb. 6—8 és az ozmózis nyomás a testet alkotó szövetekhez viszonyítva izotónos legyen. A pH-érték és az ozmózis nyomás beállítása .mágiában véve ismert módon sók hozzáadásával történhetik, melyek közül megemlítendő a. nátriumlklorid, az elsődleges káliumfoszfát és a másodlagos nátriumfoszfát. Egyes eseteikben kívánatos az oltóanyag viszkozitását növelni. Ezt a célt viszkozitást növelő anyagoknak az oltóanyaghoz való adagolásával érhetjük el. A találmány értelmében előnyösen tisztított zselatint alkalmazunk, amelyet bárminő kiinduló zselatinból, előnyösen zselatin-lemezekből állítunk elő allbumin-derítés és szűrés révén, melynek módját Szigmondy adta meg. Az adszorpció egyensúlyániaik beállítása az oltóanyag kiinduló keverékének alapos mechanikai mozgatása révén történik. A legtöbb esetben elegendő az említett egyensúly elérése végett a kiindulási keveréket kb. 20 percen át erőteljesen rázni, Vagy lehet azt erélyesen keverni. Ennél hosszabb ideig tartó mechanikai mozgatás nem ártalmas, az anyagra, de az adszorpció egyensúlyának elérése után a további keverés nem hoz javulást. Az alábbiakban közölt 2. táblázat példákat ad meg a influenzavírus-giamma-ailumíniumoxid-depo-oltóanyagök összetételére nézve. A táblázat 2. oszlopában az adszorbeáló anyag koncentrációja az adszorbeáló anyag felületére vonatkoztatott oltóanyag g/100 ml egységében, a 3. oszlopban 100 ml egységben, m2 -ben kifejezve szerepel. A 4. oszlopban az oltóanyag minden ml-jében levő vírus-koncentráció olvadható, vírustartalarnegységekfoen kifejezve. Végül az 5. oszlopban az adszorbeáló anyag minden m2 felülete által ad-
