145906. lajstromszámú szabadalom • Eljárás depo-oltóanyag előállítására
Megjelent: 1959. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.906. SZÁM 30. h. 1—8. OSZTÁLY - DE-286. ALAPSZÁM Eljárás depo-oltóanyag előállítására. Dr. Drescher Joachim orvos, Berlin-Halensee A bejelentés napja: 1958. március 18. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. március 19. A jelen találmány depo-oltóanyag előállítására való eljárás, .amelynél igen jó immunizáló hatást érünk el, emellett pedig a védőhatás jóval hoszszabb ideig tart, mint az ismert oltóanyagoknál. A védőoltások célja, mint ismeretes, betegségek ellen a lehető legtökéletesebb és legtovább tartó immunitást elérni. Mivel azanlban ezt a célt a jelenleg rendelkezésre álló oltóanyagok nagy részével nem lehet elérni, az oltóanyagok minőségének javítása már hosszú idő óta olyan probléma, amely erősen foglalkoztatja a szakértőket. Így pl. magkísérelték már oltóanyagok hatásának idejét nehezen felszívódó anyagok hozzáadásával növelni. E célból előállítottak már antigensuspensió — ásványolaj-emulsiókat, amelyek oltóanyagként való használatnál túlínagy mértékben vezettek a testrészek elhalásához (nekrózis). Ismeretes továbbá kolloidális ifómhidroxidókat adagolni az oltóanyagokhoz, de a hatás javulása mellett az a hátrány mutatkozott, hogy ez a javulás nem ismétellhető szabályosan. A jelen találmány érteiméiben, azt találtuk, hogy a depo-oltóanyagok igen kitűnő immunizáló hatásúak és az ismert anyagokhoz képest meglepően hosszú ideig hatnak, ha egy vírust, egy baktériumos antigént, vagy baktériumok által előállított toxint, illetve annak .inaktiváió termékeit abszorbeáló hordozóanyaggal keverünk, éspedig olyannal, amelyet az emberi és állati test jól elvisel, emellett határozott és ismételhető (reprodukálható), moláris felülete Mb. 40 000 és 80 000 m2 között van; keverjük továbbá ezeket az anyagokat oly közömbös és folyékony közeggel, továbbá oly adalék anyagokkal, amelyek lehetővé teszik a pH-érték beállítását, továbbá az oltóanyag ozmózis nyomásának és viszkozitásának olyan beállítását, hogy az. oltóanyag 1 ml-jében kb. 106 —10 a vírusTFészecske vagy baktérium van, vagy pedig 50—300 koaguláló egység toxin vagy toxoid és kb. 2—20 m2 felületű hordozóanyag Van jelen. Ezt a reakeiókeveréket kb. 0—30 C°-on, előnyösen kb. 4—8 C°-an behatóan keverjük mindaddig, amíg az adszorpciós egyensúly be nem következik. Mint antigéneket többek között a következő anyagokat használhatjuk a találmány szerinti eljárás megvalósítására: a) valamennyi vírus; előnyösen az influenza vírus minden törzse, főként A/Asia/1/57, továbbá a PR8, a B/Berlin/7/55, A'/England/l 9/55, A'Dutch/ /56 és az influenza csoport összes többi törzsei; a fültőmirigygyulladás (mumpsz) „Enders" törzse; a poliomyelitis^vírus mindhárom típusú törzsével; a száj- és körömfájás vírusa; az ECHO-csoport vírusai főleg az ECHO 9; a Coxsackie-csoport és a kanyaró-vírus; b) valamennyi baktériumos antigén, főleg szalmoniella^tífusz antigének, orfoánc-baciiusok, brucella abortis Bang. B, híamophilis pertussis és a tuberkulózis bacüusai; c) a tetanusz és diftéria baktériumainak és baktériumoknak a toxinjai és toxoidjai. A találmány gyakorlati megvalósítását azzal könnyítettük meg, hogy a vérsejtek összecsapódiását okozó vírusok és baktériumok mennyiségi és minőségi meghatározására alkalmas új eljárást dolgoztunk ki, ezzel kapcsolatosan pedig az ellentest (antitest) sűrűségéneik, ill. Ikoncentrációjának meghatározására alkalmas módszert is kidolgoztunk. Ismeretes már, hogy az ilyen vírusok és baktériumok koinioentracióját — meglehetősen nagy hibahatárokká és bizonyos korlátozásokkal — a Hirst-iféle jelenség segítségével meg lehet határozni; ez a meghatározás a baktérium-típusra vonatkozik és a hemmagglutináción alapszik, lásd: Hirst, G. K.: J. exp. Med, 75, 49 (1942). Az új eljárás megvalósításánál úgy járunk el, hogy különálló kísérletekben meghatározzuk egyrészt azokat a jellemző értékeket, amelyek a vörösvérsejt szuszpenziók fénykioltó hatása és agglutináló vörösvérsejt-tartalma között fennállnak, másrészt pedig meghatározzuk az agglutináló vörösvérsejtek száma és a hemmagglutiináló szerek ez utóbbival egyenértékű koncentrációja közötti viszonyra vonatkozó jellemző értékekét. Az így kapott kísérleti eredményék Ikombinációjla által lehetővé válik a vizsgálandó vörösvérsejtekkel kevert vírus-szuszpenziók vírusHtartalmát meghatározni.
