145904. lajstromszámú szabadalom • Őrlő eljárás és berendezés főleg fémporok és fémpikkelyek előállítására

Megjelent: 19R0. május 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.904. SZÁM 50. c. OSZTÁLY — C-6243. ALAPSZÁM Őrlő eljárás és berendezés, főleg fémporok és fémpikkelyek előállítására Cseh Pál Péter János gépésztechnikus és Cseh Miklós Dániel András kohómérnök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1948. június 19. Az alumíniumfestékek és bronzfestékek készítésére való fémporok, főleg bronz- és alumíniumporok készítésére már több eljárás és berendezés vált ismeretessé. Az ilyen fémpórok készítésére javasolták már a golyós malmok használatát, de ezek az ismert eljárások lassan és drágán dolgoztak, úgyhogy a festékgyártáshoz használt alumíniumporok nagy résziét ma is más módszerekkel, pl. kalapálással és töréssel állítják elő, ami szintén nagyon lassú, tehát drága eljárás. Az ismert golyós malmok legfőbb hátránya, hogy az őrölt anyag a golyók pályáját alkotó gyűrűkhöz tapad és így az anyagtovábbítás nehézségekbe ütközik. A találmány célja a golyós őrlőmalmokat olyképp tökéletesíteni, hogy azok a fémporokat, főleg a bronz- és alumíniumporokat gyorsan, elakadás nélkül, tehát folyamatosan és a gyakorlat igényeit kielégítő minőségben állítsák elő. E célból jó és folyamatos anyagtovábbításra van szükség, amit a találmány értelmében kétféleképpen érhetünk el: az; őrölt anyagot kúpos, vagy másként ferde golyópályára hullatjuk, vagy pedig a bármilyen alakú golyópályán őrölt anyagot kaparótestekkel kaparjuk. A tapasztalat megmutatta, hogy ilyen módon a golyós malmok működését lényegesen meg lehet javítani, de legjobb eredményt természetszerűleg a két gondolat kombinációjával érjük el, és az alábbi leírásban a találmánynak két ilyen kiviteli alakját ismertetjük. A csatolt rajzon az 1. ábra az egyik kivitel hosszmetszete, a 2. és 3. ábra egy részlet két nézete, és a 4. ábra a másik kiviteli változat egy részének függőleges hosszmetszete. A gép —1— állványán a függőleges —2— vezetőrudak vannak megerősítve, amelyek az üreges —3— gyűrűket vezetik. Ezeknek a gyűrűknek belső részében hűtőközeg kering, külső felületük mentén pedig olyan részekkel vannak ellátva, amelyek alkalmasak arra, hogy a . gyűrűt vezessék, tehát lehetővé tegyék, hogy a gyűrű a —2— rudak mentén, ezek által vezetve, függőleges irányban elmozdulhasson. A gyűrűk belső, tehát a középpont felé fordított részén felül a kúpos vagy gyengén ívelt, tehát körgyűrűszerű —4— felület van, amely az őrlendő anyagot, vagy részben őrölt anyagot lefelé vezeti, alul pedig a —6— golyók vezetésére alkalmas —5— körgyűrűfelület van. Egymás alatt tehát több, a rajz szerint pl. hat golyósort alkalmazunk, melyek mindegyike kör alakban elhelyezkedő golyókból áll, és az egymás fölött levő golyósorok körül minden második a —3— gyűrűk említett —5— körgyűrű felül etében van, a többi pedig a középső —7— tengelyen ék és ékpálya segítségével megerősített —8— kúpos lemezek vagy tárcsák alsó felületén kialakított —9— körgyűrűfelületekben van vezetve. A —3— kúpos lemezek felső felülete, hasonlóképp mint a —3— gyűrűk felső felülete, az őrölt vagy őrlendő anyagnak lefelé csúsztatására alkalmas. A szerkesztés olyan, hogy a legfelső —3— gyűrű (amelyik a —2— rudakon függőleges irányban szabadon mozoghat) a legfelső —6— golyósorra támaszkodik, ez pedig a legfelső —8— lemezre nehezedik. Ezt a legfelső (a —7— tengelyen vezetett) —8— lemezt a következő golyósor támasztja meg, amely viszont a következő —3—gyűrűre nehezedik, amelyet az ismét eggyel lejjebb levő golyósor tart, és így tovább a legalsó —3— gyűrű pedig a gép állványára nehezedik. Ilyen módon az egyes golyósorok és az alattuk levő ferde őrlőfelületek bizonyos erővel egymáshoz szorulnak, amely a szerkezeti részek súlya folytán felülről lefelé növekszik, vagyis a golyókat szorító és az őrlést, valamint a részecskék lapítását végző erő a legalsó golyósornál a legnagyobb. A golyókat leszorító és. az őrlést végző erőt azonban a találmánynál nemosak a részek önsúlya létesíti, hanem egyben — rugóerő is. E célból a legfelső —3— gyűrűre felülről a középen lyukas —10— lemez vagy gyűrű nehezedik, amelyet a —11— rugók szorítanak le (a rajz egyszerűség kedvéért csak egy ilyen rugót szemléltet). A —11— rugó a —2— rúd felső részét veszi körül, azon megerősített —12— csavaranyához támaszkodik és alul a —13— hüvelyre nehezedik, amely a rugó nyomását a —10— lemezre viszi át. A —12—