145869. lajstromszámú szabadalom • Fantomképes távmérő előtét

2 145.869 y; = 2x;(n— 1) - 3. értékkel terelődik el, itt x; annak az ékszögnek az értéke, amelyet az ék ß nagyságú szög elforgatás folytán az alaphelyzeten átfektetett és a távcső irányvonalával párhuzamos sík metsz ki az ékből. x i = x • cos f>i 4. így az eltérítés V; = 2 • x (n —1)• cos ßj 5. vagy Vi = V • cos ßi 6. Az eltérítés nagysága mindkét éknél a fél elíorgatási szög cosinusával csökken (ha a maximális eltérítési helyzetből indulunk ki; illetőleg a null helyzetből kiindulva a fél elforgatási szög sinusával nő). Az elforgatás szöge 0°-tól +90°-ig változtatható, ennek megfelelően az eltérítés is 0-tól ^\z~/n:a~x értékig folyamatosan változtatható. Ha a távcső objektív je elé az irányvonalra merőlegesen egy akkora felületű forgó ékpárt helyezünk, amely az objektív lencse hatásos felületének az 50%-a, akkor a távcsőben egy és ugyanazon tárgyról két egyenlő fényességű kép fog leképződni, amelyeknek egymástól való -helyzete a forgó ékpár elforgatási mértékétől függ. Ha a kiindulási helyzetül a 3. ábra szerinti helyzetet fogadjuk el, akkor-a két kép egybeesik, tehát olyan, mintha az ékpár ott sem volna. Az ékpár elforgatásával a függőleges síkban a 6. egyenletnek megfelelő eltolást érhetünk el. Az eddig leírt jelenséget a következőképpen használhatjuk fel a tahimetriában. Legyen — 6. ábra — valamely mérési célból a terepponton felállított mérőlécnek a távcső által leképezett képe. A mérendő távolság már akkora, hogy az egyik távmérő szál sem tud a mérőlécből leolvasható léctávolságot közbefogni — így távmérést nem eszközölhetünk. Ha most a forgó ékpárt a távcső objektívje elé felhelyezzük, akkor — az ékpárok egyidejű, de ellentétes értelmű forgatásával — elérhetjük, hogy a léc egyik képe a függőleges síkban felfelé elcsúszik, míg a másik helyben marad. A forgó ékpár megfelelő mérvű elforgatásával elérhetjük, hogy az ékpár eltoló hatása folytán keletkező második, úgynevezett fantom-, vagy szellemképen a léc kezdő pontja a helyben maradó léc végpontjára illeszkedik, így mivel mindkét kép — a valódi és a fantom — egyenlő fényességű, olyan hatást ér el. mintha a mérőléc megnőtt volna (7. ábra). Ennek folytán a mérőszálak közé most már akkora léchossz kerül, hogy azok táv- vagy magasságméréshez elegendő hosszúságú bázishosszat adnak. Az ékpárt oly mértékben kell elforgatni, hogy a helyben maradó lécosztás végére a fantom léckép egy egész osztású jele kerüljön. Mivel a pontos méréshez a valódi és a fantom lécképek összeillesztése szabatosan hajtandó végre, ami az ékpár forgatásával esetleg nem mindig biztosítható, szükségesnek látszik még egy olyan berendezés alkalmazása, aminek a segítségével a képek illesztése kifogástalanul végrehajtható. Erre a célra legmegfelelőbb a plánparallel üveg. A plánparallel üvegtest (8. ábra) az S fénysugarat: n —1 V= • d • tg e 7. n értékkel tolja el, ahol d = az üvegtest vastagsága, e = a belépő szög, n = az üveg törésmutatója, ha a plánparallel lemezt az O tengelye körül elforgatom, akkor a v eltolás értéke az s belépő szög tangensével arányosan fog változni. Ha a plánparallel lemez felülete a hatásos objektív felületnek csak az 50%-át teszi ki és úgy van kialakítva, hogy téglalap alakú és vízszintes fekvő tengely körül elforgatható (9. ábra), akkor a forgó ékpár elé helyezve azzal finom beállítást végezhetünk. Először tehát a forgó ékpárral közelítő, a plánparallel üvegtest megfelelő billentésével pedig finom beállítást végezve elérhetjük, hogy a valódi és a fantom kép végek szabatosan fognak illeszkedni egymáshoz. A találmány példaképpeni kivitelét a 10. ábra mutatja. A teodolit vagy tahiméter távcsöve T távcső objektív felőli oldalára egy vele egyenlő átmérőjű H hengert illesztünk fel. Ennek a hengernek belsejében egy-egy vékony plánparallel tárcsa (Pi, P2) van elforgathatóan egy-egy kúpkerék fogazású foglalatba (K) behelyezve, a két plánparallel lemezt tartó foglalat egymással egy kúpfogaskerékkel F kapcsolódik, ez a kúpfogaskerék a H henger falába van ágyazva, ha az egyik Pi plánparallel foglalatot az Fg forgatógombbal valamelyik irányba ß szöggel elfordítjuk, akkor a másik P2 tárcsa ellentétes irányba fordul el ß szöggel. A plánparallel üvegekhez egy-egy ei és e2 achromatikus ékpár van felragasztva, tehát a Pi elfordításával a P2 és a hozzájuk ragasztott ei és e2 ékek is elfordulnak. Ez az elfordítás a már ismertetett függőleges irányú eltolást hozza létre. A rendszer előtt van még a P3 plánparallel lemez, amely az O tengely körül billenthető el. Az ej e2 elforgatásával a durva, a P3 billentésével a képek finom illesztése végezhető el. Az egész berendezés egységesen egyetlen hengeres feltolható házban foglal helyet, amely bármely teodolit vagy tahiméterre felhelyezhető. Szabadalmi igénypontok: 1. Fantomképes távmérő előtét, azzal jellemezve, hogy az a teodolit vagy tahiméter objektív lencse felőli távcsőházára kívülről ráhelyezhető foglalat, amelyben optikai ék, vagy ékpár van, és hogy ez, vagy ezek a távcső optikai tengelyére merőleges síkban elforgathatok. 2. Az 1. igénypont szerinti előtét kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a felrakható foglalatban levő plánparallel üvegtest és az ehhez illesztett optikai ék vagy ékpár úgy vannak a foglalatban elrendezve, hogy a távcső optikai tengelyére merőleges síkban együttesen elforgathatok.