145869. lajstromszámú szabadalom • Fantomképes távmérő előtét
Megjelent: 1959. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.869. SZÁM 42. c. 5—9. OSZTÁLY — TA—413. ALAPSZÁM Fantomképes távmérő előtét Takátsy Endre oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1958. február 19. A geodéziában a tahimetriához (gyors mérés) azok a mérési eljárások tartoznak, amelyeknél a tereppontok távolságát és magasságát egyetlen műszerrel egyidejűleg határozzuk meg. A tahimetriához két eszköz szükséges: 1. A tahiméter, amellyel az álláspontunkon felállunk. 2. A mérőléc, amelyet a megmérendő terepponton állítunk fel. A mérés végrehajtása úgy történik, hogy a tahiméter távcsövével a megmérendő1 terepponton felállított távmérőlécet megirányozzuk. A tahiméter látmezejében levő vízszintes szálak — amelyek a távcső optikai tengelyével meghatározott nagyságú szöget zárnak be — ún. parallaktikus szög, a mérőléc egy meghatározott hosszúságú darabját fogják közre. A közrefogott darab arányos a tereppont magasságával, illetőleg távolságával. Minél távolabb van a mérőléc az álláspontunktól, annál nagyobb darabot fog közre a két mérőszál. A tahimetrikus távolságmérésnek határt szab a mérőléc hossza. Bár — elméletileg — tetszőleges hosszúságú mérőlécet is alkalmazhatnánk, azonban a mérőléc hordozhatóságának feltétele meghatározza a mérőléc hosszúságát, Ez a gyakorlatban 2 és 4 méter között változik. A tahiméterrel elérhető pontosság a tahiméter szorzóállandójának a függvénye; minél kisebb a szorzóállandó, annál nagyobb a megmért távolság pontossága. Viszont a kis szorzóállandóhoz a látómezőben nagy mérőszáí távolság tartozik, nagy mérőszál távolsághoz pedig nagy leolvasási különbség a mérőlécen. így adott szorzóállandóval a meglévő mérőlécet távolságmérésre csak bizonyos távolságig használhatjuk éspedig addig, amíg a mérőléc képe a mérőszálakon túl nyúlik. Ezt a távolságot túllépve, a mérőléc „kiszalad" a mérőszálakból; a mérés már nem hajtható végre. A tahimetriában állandó kívánalom a távolságmérés határának a kitolása és ezzel egyidejűleg a mérési pontosság növelése. A találmánynak az a célja, hogy kis szorzóállandó használata mellett is megnyújtsa a tahiméterrel megmérhető távolságot, anélkül, hogy a léc valóságos hosszát meg kellene növelni. E cél bizonyos optikai eszközök igénybevételével elérhető. Ismeretes az optikából, hogy ékalakú üvegtest — 1. ábra — a rajta keresztülhaladó fénysugarat elhajlítja. Az elhajlítási szög mértéke: r = x(n —1) 1. ahol x a prizma ékszöge, n a prizma törésmutatója. Ismeretes továbbá, hogy a forgó ékpár egy olyan optikai éknek tekinthető, amelynek az ékszögét két határérték között folyamatosan változtathatjuk. Ilyen célból két egyenlő törőszögű (x1 = x 2 ) achromatikus ékpárt helyeznek a távcső1 irányvonalába. A forgó ékpárt ékalakú üvegtestből kör alakú leköszörüléssel készítik — 2. ábra — úgy, hogy egymáson elforgatva az érintkező felületük egybevágó körfelületet képeznek. A továbbiakban —az áttekinthetőség kedvéért — négyzetes felületként vannak ábrázolva. Ha két éket úgy rakunk egymásra, amint azt a 3. ábra mutatja, akkor a sugárelhajlításokat kölcsönösen megszüntetik és plánparallel üveglapnak tekinthetők. A sugarak irányváltozás nélkül haladnak át az ékpáron. Tartsuk az egyik éket rögzítve, a másikat pedig forgassuk el, akkor az eltérítés iránya folyamatosan változik. Ha ellenben mindkét éket egyenlő mértékben, de az alaphelyzethez képest ellentétes iráhyba forgatjuk el, akkor az eltérítés iránya változatlan marad, csak az eltérítés nagysága fog változni, éspedig a zérus értékű eltérítéstől — folyamatosan — a maximális értékig. A maximális elhajlást előállító helyzetet a 4. ábra tünteti fel, amikor is az ék csúcsai egymással párhuzamosak és egymásra illeszkednek. A legnagyobb eltérítés értéke az egy ék elhajlításának a kétszerese. y = 2 x (n — 1) 2'. ama feltétel mellett, hogy: *i = x2 =x Az ékek fősíkjai tehát ebben az esetben egybeesnek. Egy tetszőleges közbeeső helyzetet az 5. ábra mutat, amikor is a sugár
