145856. lajstromszámú szabadalom • Hőterek hidromechanikus modellje
145.856 5 akkor a hidromechanikus modellt több elemre kell felosztani, hogy a mérési eredmények kellően pontosak legyenek. Példa a hidromechanikus modell alkalmazására Meg kell állapítani az időbeli hőmérsékletváltozásokat kéthéjú, előregyártott külső szerkezet keresztmetszetében, alagútban történő hőkezelés alatt, feltéve, hogy az előgyártmányt különböző helyi hőmérsékletű alagúton visszük át. A hőtéren kívül egyúttal a hőáramlást is meg kell állapítani. E feladat megoldásához az alábbi adatok ismerete szükséges: 1. a szerkezet tulajdonképpeni összetétele (az egyes rétegek méretei); 2. a felhasznált anyagok fizikai tulajdonságai, mégpedig: a fajsúly y kg/m3 , a hővezetőképesség X kcal/mhC0, a fajhő c kcal/kgC"; 3. a határfeltételek lefolyása, vagyis a hőmérsékletváltozás időbeli lefolyása a kész alkatrész két oldalán; 4. a hőátadási együtthatók a kész alkatrész két oldalán; 5. a kísérlet tartama és a hőfokhatárok. Ezeknek az adatoknak birtokában a hidromechanikai modell beállításának kiszámítása a következő: 1. Olyan időt és hőfokot választunk, amely a feltételezett tartománynak megfelel. 2. A vizsgált falat 12 képzelt rétegre osztjuk és ezek hőtárolóképességét, 1 m2 -re vonatkoztatva, kiszámítjuk. A kapacitáscsövek megfelelő betéteit és e csövek hajlását úgy választjuk meg, hogy a csövekbe zárt folyadék szabad felszíne a fal egyes rétegei hőtárolóképességének feleljen meg. 3. Az egyes rétegek tengelyei közötti hőellenállást kiszámítjuk és az ellenőrzőgörbék segítségével az ellenálláselemek beállítását az elért olajhőmérsékletnek megfelelően meghatározzuk. 4. Megállapítjuk a hőmennyiség átszámítási együtthatóját. 5. A határfeltételek önműködő beállításának alkalmazásakor a sablon alakját az előre választott időállandónak megfelelően meghatározzuk. A mérés kivitele: 1. A beállítási számítás alapján a kapacitáscsöveket a megfelelő betétekkel ellátjuk és az előírt szöggel megdöntjük. Hasonlóképpen a —2— ellenálláselemeket a mikrométercsavarral beállítjuk. 2. A sabolonokat a —10— sablonkocsira erősítjük. 3. A —4a—, ill. —4b— határedényeket a kiindulási helyzetbe állítjuk. 4. Végül a —13— szállítószivattyúkat megindítjuk. Miután a kapacitáscsövekben a folyadékoszlopok kiindulási helyzetét elértük, megkezdjük a tulajdonképpeni mérést, vagyis bekapcsoljuk a —11— sablonkocsik hajtását és leolvassuk a —14— mérlegek állását, valamint a folyadékoszlopok állását a kapacitáscsövekben. A mérés alatt a mérlegek adatait és a kapacitáscsövek folyadékoszlopainak adatait meghatározott, előre kiszámított időközökben olvassuk le. Minden adatot bevezetünk a jegyzőkönyvbe. A mérés után következik a kísérlet számszerű és grafikus kiértékelése, melyet az idő, hőfok és hőmennyiség átszámítási együtthatói alapján végzünk. Eredményként szerepelnek az egyes időközökhöz tartozó hőfokmezők görbéi és a kész alkatrészbe két oldalról behatoló hőmenynyiség időbeli lefolyását szemléltető görbék. Szabadalmi igénypontok: 1. A hőtér hidromechanikus modellje, melynek segítségével testekben végbemenő nem stacioner hőfolyamatok a különbségi módszer alapján megoldhatók, jellemezve szabályozható ellenálláselemek és forgatható csuklókba helyezett kapacitáscsövek egymás utáni elrendezésével és kölcsönös összekötésével, továbbá jellemezve a kívánt viszkozitású munkafolyadék áthaladását és a folyadékoszlopok magasságának programszerű változtatását lehetővé tevő túlfolyatóedényekkel, melyek magasságát az adott hőmérsékleti program- szerint villamos adószervek és sablonok állítják be. 2. Az 1. igénypont szerinti hidromechanikus modell szabályozó ellenálláseleme, azzal jellemezve, hogy a hidraulikus ellenállás folyamatos változását az átáramlási keresztmetszet folyamatos változtatása biztosítja, mely a kúpos köpenyben elrendezett kúpos tüskét tengelyirányban elmozgató mikrométercsavarral történik. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti hidromechanikus modell szabályozó ellenálláselemének beállítási szerkezete, azzal jellemezve, hogy a mikrométercsavar forgómozgását egy osztott alátéttárcsa a tengely hosszirányú elmozdulásává alakítja át, mely tengely elfordulását kar és horony akadályozza meg. 4. Az 1. igénypont- szerinti hidromechanikus modell kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapacitás folyamatos beállítását a legtágabb mérési határok között részben a csuklókba erősített kapacitáscsövek döntése, részben pedig a kapacitáscsövekbe helyezett profilozott betétek teszik lehetővé. 5. A kapacitáscsövek csuklója mint az 1. igénypont szerinti hidromechanikus modell alkatrésze, azzal jellemezve, hogy a csuklótest ugyanúgy, ahogy a kapacitáscsővel össze van kötve, két ürös csaprúdban forgathatóan van ágyazva, melyek az asztalhoz vannak erősítve és a szabályozható ellenálláselemekkel kapcsolatosak. 6. A kapacitáscsövek csuklója mint az 1. és 5. igénypont szerinti hidromechanikus modell alkatrésze, azzal jellemezve, hogy az ürös csaprudak ráerősítését a modell szerkezetéhez, valamint tengelyirányú hozzászorítását és kölcsönös rögzítését nyomóékek végzik. 7. A kapacitáscsövek csuklója mint az 1., 5. és 6. igénypont szerinti hidromechanikus modell alkatrésze, azzal jellemezve, hogy a szintmutatócsövek akár a csuklótest fejéhez, akár pedig "a csuklócsapokhoz csatlakoztathatók és így azok a kapacitáscsövekkel együtt dönthetők, vagy pedig állandóan függélyes helyzetben maradnak; 8. A kapacitáscsövek csuklója mint, az 1. és 5—7. igénypontok szerinti hidromechanikus modell alkatrésze, azzal jellemezve, hogy a csapokat a csuklótestben Guffero-gyűrűk tömítik.
