145856. lajstromszámú szabadalom • Hőterek hidromechanikus modellje

145.856 3 A kapacitáscső —1— csuklója a kapacitás folyamatos változtatását teszi lehetővé az előírt minimumtól a maximumig. A folyamatos kapacitásváltoztatás szerkezeti alapja egyrészt a —33— kapacitáscső részleges döntése, miáltal a munkafolyadék felszíne a csövekben kisebb mértékben folyamatosan változik, másrészt hengeres betétek bevitele a kapacitáscsövekbe, miáltal a felszín nagysága ugrásszerűen, nagyobb mértékben módosul. A kapacitáscsövek —1— csuklójának főrésze a hengeres —31— test és a —32— fej, mely a —33— kapacitáscső végét fogadja magába. A hengeres testbe két ürös —34, 35— csaprúd nyúl, melyek homlokvégét kétrészű —36— ágyak rögzítik (4. ábra). A —35— csaprúdnak csonkja van a —37— szintmutató számára és mindkét csaprúdnak egy-egy —38— csonkja, melyeket hollandi anyák a csővezetékekhez erősítenek. A csaprudakat a —31— csukló testben a kapacitáscsövek döntésekor —39— Guffero-gyűrűk tömítik. A —33— kapacitáscsőre a —40— karmantyút erősítjük, melynek —40'— stabilizátorcsavarja van. A —34, 35— csaprudak elfordulás elleni biztosítását, valamint azoknak a —31— csuklótestbe szorítását a —41— tolóékek végzik, melyeken a —42— mozgatócsavarok áthaladnak. E csavarokat a —36— ágyak alsó és felső részében rögzítjük és tengelyirányban a —43— fedéllel biztosítjuk. .Az alsó és felső ágyfeleket a biztosítófedéllel együtt rögzítőcsavarok kötik a modellasztalhoz. A —41— tolóékek meghúzásával azután az egyes csukló-csaprudakat tengely- és sugárirányban rögzítjük. A kapacitáscsövek döntését a függőleges helyzetből bizonyos meghatározott szöggel a következőképpen foganatosítjuk. Először a —44— anyát meglazítjuk a modellvázhoz erősített —45— csavaron, mely a beosztásos —46— vonórúd kivágásában szabadon mozoghat. Ezzel a vonórúd rögzítését oldottuk és a megdöntést elvégezhetjük. A —44— anya meghúzásával a csövet a beállított helyzetében rögzítjük. A villamos adószerv (5. ábra) végzi a túlfolyató edények folyamatos és programszerű magassági beállítását az előírt hőfokváltozásnak megfelelően. Az adószerv alsó ágyánál levő mozgatóanya elforgatásakor á vezetőrúd tengelyirányban elmozdul az adószerv állványának —48— vezetékében. Az —50— tapintószeget hordozó —49— érintkező-emeltyű az —51— csapszegen mozoghat, mely az —52— tartóemeltyűhöz van erősítve, mely a —47— vézetőrúdban hosszirányban eltolható. A —49— érintkező-emeltyű kétkarú emelő, melyet —53— csavarrugók a semleges helyzetben tartanak. Az —54— kapcsolórúd közvetíti az emeltyű kilengéseit és lehetővé teszi a felfelé irányuló gyorslöket érintkezőinek, az —55— nyelves érintkezőknek bekapcsolását. Az érintkezők bekapcsolása mindkét irányban végbemegy és így a tapintószeg nem deformálódik. Az érintkezők kapcsolásával szemben kifejtett ellenállást a csavarrugók keménységével szabályozzuk. A kocsira erősített sablon a tapintószeg alatt mozog, mely annak alakját követi és ettől függően az emeltyűvel együtt saját súlyának hatására süllyed, vagy pedig azt a sablon felnyomja. Az —52— tartóemeltyű henger alakú része a mozgást az —57— csapszeg körül forgatható, az —58— kapcsolótáblára erősített kétkarú —56— emeltyűhöz továbbítja. A kapcsolóemeltyű karjainak aránya az adószerv érzékenysége miatt jelentékeny. Az érintkezőkkel ellátott —56— kapcsolóemeltyű érintkezőkkel ellátott finom —59— lemezrugók rendszerére hat, melyet az —58— kapcsolótáblára szerelünk. Az érintkezők meghatározott elrendezésű kölcsönös kapcsolata folytán egy relérendszer az elektromotor munkaáramkörét vezérli. Az elektromotor változtatható fordulatszámú, reverzálható kommutátoros gép, mely közös közlőmű révén a túlfolyató edények mozgatócsavarját és a tapintószerv alsó ágyát hajtja. A túlfolyató edények lökete meghatározott arányban áll a tapintószerv elmozdulásával. Tegyük fel, hogy a sablon egyik mérsékelten emelkedő szakasza a tapintószeget felnyomja. Ekkor a kapcsolóemeltyű a megfelelő érintkezőket bekapcsolja, az áramlökés a főelektromotorba jut és a túlfolyató edény a tapintószervvel egyidejűleg elmozdul. Ezáltal a sablon nyomása a tapintószegre megszűnik, a kapcsolóemeltyű megszakítja az érintkezőknek az emelkedést előidéző kapcsolatát és az elektromotor megáll. Amennyiben a sablon meredeken emelkedik és így fennállna az a veszély, hogy a tapintószeg eltorzul, a rugó nyomása legyőzi a sablon elmozdulása okozta oldalnyomást, a tapintóemeltyű kitér a semleges helyzetéből és lehetővé teszi az érintkezők kapcsolatát, mire az emelkedő gyorslöket bekapcsolódik. Ez az állapot addig tart, míg a sablon oldalnyomása a tapintószegre meg nem szűnik. A villamos áramkörelrendezés (6) ábra) a határfeltételek programszerű, önműködő beállításának egy része; e beállítás az előírt időbeli hőmérsékletváltozásoknak megfelelően módosul. A segédáramkör kapcsolási vázlatában az adószerv érintkezőinek kapcsolását feltüntettük. Az érintkezők különböző kapcsolásával a motor villamos munkaáramkörét vezéreljük, mely a határfeltételek túlfolyató edényeinek fel- vagy lefelé irányuló mozgását idézi elő. A motor forgásirányát és fordulatszámát az adott esetben egyfázisú, főáramkörű kommutátoros motorral módosítjuk. A forgásirány módosítására a kollektorkeféket kapcsoljuk át. A munkaáramkört 220 voltos hálózatból tápláljuk. A motorhoz vivő vezetékbe a —60— ellenállást iktattuk, mellyel a motor fordulatszámát csökkenthetjük. Az ellenállást a —61—;, ill. —62— érintkezők bekapcsolásával kiiktathatjuk. A forgásirányt a —63a— és —63b—, ill. —64a— és —64b— érintkezők bekapcsolásával változtatjuk. Amikor valamennyi érintkező ki van kapcsolva, a motor áll. A munkaáramkör megfelelő kapcsolását a segédáramkör reléi hozzák létre. A segédáramkörbe iktatott villamos kontaktusszerv érintkezőit a vázlaton 65—70 számok jelölik. A segédáramkört 24 voltos egyenáramú hálózatból a •—71—• biztosítékon és a —72— főkapcsolón át tápláljuk. Az önműködő kapcsolásnál az áram az egyen-" áramú hálózatból a —73, 74— relék tekercsén, a —75— relé főáramú tekercsén és ennek —76—i kapcsolóján át folyik. A —76— kapcsolóval pár-