145832. lajstromszámú szabadalom • Ütőóra villamos motorral egyidejűleg hajtott óra- és ütőszerkezettel
o Megjelent: 1959. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.832. SZÁM 83. b. OSZTÁLY — GA—492. ALAPSZÁM Ütőóra villamos motorral egyidejűleg hajtott óra- és ütőszerkezettel VEB Glashütter Uhrenbetriebe, Glashütte/Sa. (NDK) Feltaláló: Frankenstein Ernst mérnök, Glashütte/Sa. A bejelentés napja: 1957. október 17. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. május 27. A találmány villamos motorral egyidejűleg hajtott óra- és ütőszerkezetű ütőórákra vonatkozik, amelyeknél az óraműveti az időszakosan járó motor hajtja, mely egy rugóházzal áll hatékony kapcsolatban, vagy pedig egy állandóan járó motor az óraművet közvetlenül vagy segédrugók útján hajtja, és amelyeknél továbbá az ütőszerkezetet vagy ütőszerkezeteket a motor közvetlenül hajtja (működteti), és amelyek ütési sorrendjét egy fogasív és a fogasíwel működési kapcsolatban levő lépcsős tárcsa határozza meg, ugyanakkor az ütőszerkezet vagy -szerkezetek, hajtása az ütési időkben a motor és a fogasív' kapcsolata mellett történik. Ismeretesek már ütő szinkronórák, amelyek ütőszerkezetét közvetlenül mozgatja a motor és a számlap alatti szerkezet egy tengelyirányban eltolható kapcsolórésszel kapcsolja a motorral, amelyeknél a fogasív egy arretáló emelőkarral egy szervet szabadít fel, amely egy időben elvégzi az ütőszerkezet lekapcsolását a motorról és egyben a merítőt kényszerhelyzetben úgy tartja rögzítve, hogy a merítő csapok a fogasív fogai hatáskörén kívül maradjanak. Továbbá ismeretesek szinkronórák szinkronmotorral működtetett negyed- és egészórát ütő fogasíves ütőszerkezetekkel, amelyeknél az állandóan körforgást vé.gző merítő egy billenthető állványban (keretben) van ágyazva és csak az ütések idejében kapcsolódik a fogasív fogaival, amelyekből az ütés befejezte után egy kétkarú emelőnek a billenthető fogásivkeretre gyakorolt hatása következtében kifordul és végül a fogasívek fogaival egy fogaskerék van állandó kapcsolatban, amely a fogasív leesésekor szabadon fut, míg akkor, amikor a fogasívet a merítő felemeli, az ütőkalapácsok kioldótengelyét forgatja. Ismeretes dolog már szinkronórákat olyan fogasíves ütőszerkezettel készíteni, amelyeknél az ütőszerkezetet a motor működteti és amelyeknél az ütések időpontjában viszonylagos eltolódás következik be az emelőcsillag és az ütőkalapácstengely között. Végül ismerünk olyan szinkronórákat az óra-és az ütőszerkezetet egyidejűleg hajtó villamos motorral, amelyeknél az óramű (a járószerkezet) a forgó motorral állandó közvetlen kapcsolatban van, míg az ütőszerkezetet az ütési sorrendnek megfelelően az óra számlapja mögötti szerkezettel vezérelt lengőhimba kapcsolja a kerékszerkezettel. Az említett összes óráknál bonyolult emelőkarrendszerre van szükség az ütőszerkezet be- és kikapcsolására. Az ütőszerkezet kikapcsolásával szemben ezek az emelőszerkezetek gyakran erős ellenállást fejtenek ki. Ismeretesek továbbá villamos ütőórák állandóan bekapcsolt hajtómotorral, amelyeknél egy előtét szerkezet segítségével az órát közvetlenül, az ütőszerkezetet vagy szerkezeteket pedig közvetve, segédrugókon keresztül hajtják. Ezeknek az óráknak egyik hátránya az, hogy több hajtóműre van szükség, amelyek egyrészt az ütőszerkezetet és másrészt az óraművet mozgatják, míg a motor és a rugóház között a sebesség csökkentésére még egy további hajtóművet is el kell helyezni. A találmány célja olyan ütőórát megvalósítani villamos motorral hajtott fogasíves ütőszerkezettel, amelynél az ütőszerkezet külön hajtóműve elmarad és amely az ütőszerkezet kioldását bonyolult emelőszerkezet nélkül, könnyen elvégzi. Ezt a célt a találmány értelmében azáltal érjük el, hogy szakaszosan működő motornál az érintkező felszabadítása az ütések idejében közvetlenül a fogasíwel történik, amikor a fogasívet a hajtómű forgatja kiindulási helyzetébe és emellett az ütőkalapácsokat a fogasíven közvetlenül megerősített emelőszegek vagy csapok (peckek) emelik fel. Az emelőszegek vagy peckek szerepét itt célszerűen a fogasív külső fogazása veszi át, míg a fogasív belső fogazása a fogasívnek a hajtószervekkel már említett kiindulási állásába való f cr* gátasát végzi.
