145804. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 2-piperidil-fenilkarbinol új észtereinek előállítására
Megjelent: 1959. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.804. SZÁM 11. b. 1—5. OSZTÁLY — UI—23. ALAPSZÁM Eljárás a 2-piperidil-fenilkarbinol új észtereinek előállítására Société des Usines Chimiques Rhone-Poulenc cég, Párizs (Franciaország) Feltalálók: Jacob Robert Michel vegyészmérnök,Ablon sur Seine (Seine-et-Oise) és Joseph Nicole Marie vegyészmérnök, Párizs 1. pótszabadalom a 145 288 lajstromszámú törzs szabadalomhoz A bejelentés napja: 1957. december 28. Franciaországi elsőbbsége: 1957. február 6. A törzsszabadalom a 2-piperidil-fenilkarbinol -CH—C6 H 5 C6 H 5 —CHC1-NH (II) N ' | . (!) N O—COR H általános képletű észtereinek előállítását ismerteti (a képletben R alkil-, aril- vagy aralkilgyököt jelent; a két utóbbiban az ariigyök esetleg helyettesítve is lehet). A jelen találmány kizárólag a B-alakú 2-piperidil-fenilkarbinol olyan észtereinek előállítására vonatkozik, amelyek a megfelelő B-alakú alkoholból kiindulva állíthatók elő az aminoalkoholok klasszikus észterifikálási módszerei szerint, kiváltképpen azonban ^alamely savhalogenidnek az aminoalkohol halogénhidrátjára való behatása útján. Ennek az eljárásnak a jelen esetben azonban fennállott még az a nehézsége, hogy kiinduló anyagként B-alakú 2-piperidil-fenilkarbinolt kell alkalmazni, ez pedig az az izomer, amelyik jóval kisebb' mennyiségben keletkezik a 2-benzoil-piridin szokásos módszerekkel történő redukciója során. Azt találtuk -— és ez a jelen pótszabadalomban foglalt találmány főtárgya —, hogy ezek az észterek nem csupán a 2-piperidil-fenilkarbinol B-alakjából kiindulva állíthatók elő, hanem kiindulhatunk az A-alakú izomérből vagy a két izomer elegyéből is, vagyis az előállítás sokkal könynyebben hozzáférhető nyersanyagból is lehetséges. Megállapítottuk ugyanis, hogy ha akár az A-alakú, akár a B-alakú alkoholt vagy a két izomer elegyét valamely klórozószerrel, mint pl. kloroformos oldatban tionilkloriddal kezeljük, minden esetben ugyanazt a általános képletű klórozott származékot kapjuk. A találmány szerinti egyik módszer értelmében tehát oly módon járhatunk el, hogy ezt a reakciót A-alakú alkohollal (vagy az A- és B-alak elegyével) folytatjuk le, majd az így kapott klórozott származékot ,a B-alakú karbinollá alakítjuk át, akár vizes oldatban ezüstnitráttal történő kezelés, akár egyszerűbben, savas hidrolízis útján. A kapott B-alakú karbinolt azután a törzsszabadalom igénypontjai szerinti módon észterezzük. A jelen pótszabadalomban foglalt találmány további tárgyát az (I) általános képletű észterek előállítási eljárásának olyan kiviteli módja képezi, amelynek során a (II) képlet szerinti klórozott származékot a kívánt sav valamely fémsójával, elsősorban ezüstsójával kezeljük. Azt találtuk továbbá — és ez a felismerés szintén a jelen találmány körébe tartozik —, hogy a (II) képlet szerinti racem vagy optikailag aktív klórozott származékok ugyanolyan típusú, bár esetleg kisebb mértékű farmakológiai hatást mutatnak, mint az észterek, és így ezek a klórozott származékok szintén felhasználhatók ugyanazokra a célokra. A klórozott származékok, amint erre fentebb már utaltunk, az A- vagy B-alakú alkoholok (vagy az A+B izomérelegy) klórozása útján állíthatók elő. E pótszabadalom célja végül az is, hogy behatóbban megvilágítsa a törzsszabadalomban említett (I) általános képletnek megfelelő optikailag aktív észterek előállítási módját. E termékek a törzsszabadalomban leírt eljárással vagy a jelen pótszabadalom szerinti eljárásmódok valamelyikével
