145803. lajstromszámú szabadalom • Ferde forgástengelyű aprító és osztályozó gép
2 145.803 ség, ami nagy energiafogyasztás mellett költséges beruházást igényel. Ha az anyag aprításakor fellépő hulladék-, ill. porképződés nem káros és csak a szemcse maximális méretének betartása kívánatos, a körfolyamatos aprítás elmaradhat ugyan, de ez esetben a kívánt szemnagyság csak a törőhengerek közti rés egyenletességével biztosítható, amihez a hengerköpenyeket állandóan jó karban kell tartani (pl. üzemközben vagy éjjeli üzemszünetekben a gépekre szerelt szupportköszörűkkel kell őket utánköszörülni), ami azonban az önköltséget nagyon megnöveli. Az eddig használatos törőgépek és gépi berendezések (hengerművek) fentebb kimutatott jelentős hátrányai (súlyos és költséges megoldások, csekély" teljesítőképesség^ rossz hatásfok, a működés folytonosságát akadályozó és felesleges kopást okozó eltömődések stb.) a találmány szerint, az alábbiakból kitűnő módon, azáltal szüntethetők meg, hogy a törőgörgővel együtt működő törőfelületként ferde (a vízszintes irányhoz képest célszerűen kb. 60° ferdeségű) álló tengely körül forgatott kúpos gyűrűtestet alkalmazunk, melynek belső felületére, a mindenkori legalsóbb helyzetű kúpalkotó mentén, a törőgörgő illeszkedik. Ez a/ elrendezés már önmagában véve is igen nagy mértékben elősegíti a folytonos működésnek egyszerű eszközökkel való biztosítását, amit végül lejtős álló osztályozószita, ill. rosta alkalmazásával lehet tökéletessé tenni, míg ezek helyére szerelt ferde vaklemez alkalmazása esetén a működés szakaszossá is tehető. A találmány tárgyát képező gép pofástörőkkel maximálisan kb. 80—100 mm-re előtört nagyszilárdságú és nagykeménységű száraz rideg anyagoknak (bazalt, kvarcit, érc, szén, samott, kohósalak stb.) egészen darafinomságig menő további aprítására, ezenkívül a töretnek egy vagy több frakcióra való szétbontására, valamint különböző fajtájú száraz és kb. 10—15% nedvességet tartalmazó anyagok összekeverésére alkalmas, s egy példaképpeni kiviteli alakja magassági metszetben és elölnézetben a rajz 1., ill. 2. ábráján van feltüntetve, míg a 3. ábra az álló tengelynek az alábbiakban ismertetett csapágyazási részletét mutatja. A tárgybeli gép főjellemzői a ferde helyzetű 1 állótengely körül forgó kúpos 2 törőgyűrű és az ezen a gyűrűfelület mindenkori legalsó részén rugóterhelés alatt elgördülő kúpos, ill. célszerűbben hengeres 3 törőgörgő, melyek közt az aprítás történik, mimellett az aprítás az ábrázolt példaképpeni esetben tulajdonképpen a 3 törőgörgő és a 2 törőgyűrűbe ágyazott 4 keményacéltörőbetét közt megy végbe. A 2 törőgyűrű az ábrázolás szerint bordás merevítésű küllőkkel van az 1 álló tengelyen forgathatóan ágyazott agyához kötve, s forgatása, súrlódó hajtás útján, az 5 kúpos hajtócsiga segítségével van létesítve, melyre a 2 törőgyűrű, a 3 törőgörgő rugóterhelése alatt, kívül szintén kúpos súrlódó felületével támaszkodik. Ez utóbbi szerkezeti részletek azonban már nem képezik a találmány fő jellemző vonásait s inkább csak a 2 törőgyűrű és a 3 törőgörgő köl-1 csönös hatású működésének és meghajtásának vázlatos, ismertetése céljából vannak előrebocsátva; ezzel szemben a találmányra, a működés folytonossága szempontjából, mindjárt másodsorban jellemző az 1 álló tengelyre rezgethetően, de vele nem együttforgó módon szerelt, kör alakú keretbe feszített 6 rostalemez vagy szitaszövet, amelyen a töret osztályozása történik. A szita, ill. rosta kerete az 1 álló tengelyre szerelt gömbcsapágyban különböző ferdeségűre állítható be, miáltal az osztályozandó anyagnak lefelé irányuló C haladási sebessége szabályozható. A gép maximális teljesítménye csak úgy biztosítható, ha etetését megfelelő szabályozású külön adagoló szerkezet végzi; ugyanis a kiosztályozott végtermék pótlására az A irányból csak annyi nyersanyag kerülhet feladásra, amennyi a szitalyukakon átesve a gépet védő 7 gyűjtőburkolatból a B irányban kész anyagként eltávozik, mivel másként az átlagosan egyenletes működés folyamatossága nem tartható fenn. A feladásra kerülő nyersanyag sokszor tartalmaz bizonyos %-ban már kész végterméket, amelyet az eddigiek szerint külön osztályozógéppel választanak le. Jelen esetben erre nincs szükség, mert a szitalemezre vezetett anyag a nehézségi erő hatása következtében lefelé haladva kiosztályozódik. Az át nem hulló anyag a szitalemezen lecsúszva a forgó törőgyűrűre esik, amely az anyagot az őrlőgörgő alá viszi. A szitalyukakban esetleg fennakadó szemcséket a szita rezgése ugrasztja ki helyükről, melyet egyrészt már a szitára folyamatosan hulló anyag ütődése is rezgésben tart, másrészt pedig, nem ábrázolt egyszerű példaképpeni módon, a törőgyűrű küllőibe szerelt csapszegeknek a szitakeret felső részére gyakorolt ismétlődő lökéseivel lehet még járulékosan is rezgésbe hozni. A beszorult szemcsék tekintélyes hányadát egyébként a szitán lecsúszó anyag is segíti helyéből kifordítani s újból a törőgörgő alá juttatni. A 3 görgő alól kikerült és a 4 törőfelületen összesajtolt anyag a centrifugális erő hatása következtében a forgó törőgyűrűn annyira tartva marad, hogy ennek majdnem függőleges állású legfelső helyzetébe is felemelkedik, sőt ezen túl lefelé haladva magán a 4 felületen újból a görgő alá kerülne, ha alkalmasan elhelyezett lekaparó eszközök a gyűrűről le nem választanák. E célra szolgálnak az álló tengelyre különböző hosszúságú tartónyelekkel elforgathatóan szerelt 8 kaparókések, ill. lapátok, melyekkel a leválasztást célszerűen úgy kell eszközölni, hogy az anyag az álló szitafelületre egyenletesen szétterülve kerüljön, hogy az osztályozás jó hatásfoka ezáltal is biztosítva Jegyen. Ezért a lekaparást a forgás értelmére vonatkoztatva (a 2. ábra szerint balról jobbra) még valamivel a 2. ábra szerinti függőleges középéllás elérése előtt, a 4 törőfelület legbelső övében kezdjük meg, melynek szélessége három kaparókés alkalmazása esetén a törőfelület szélességének kb. 1/3 részét teszi ki. A 4 felületre tapadt anyag a lekaparó falának ütközve forgási sebességét elveszti és szétesik, majd az aprító ábrázolás szerinti vertikális középsíkja mentén a szitaszövet legbelső sávjára jut, melyen lefelé haladva és szétterülve osztályozódik. A 4 törőfelület középső és legkülső övénél el~ helyezett lekaparok az előbbivel azonos működés .módjuk következtében a lekapart anyagot, gyakorlatilag egyenletesen, a szitaszövet jobb oldali,